Négyévente, a választási kampányokban mindig kiemelt figyelmet kap a magyarországi nyugdíjasok hárommilliós tábora. A szocialisták tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a kiszolgáltatott egzisztenciálisan nehéz helyzetben élő idősek tömege viszonylag kevéske beígért pénzzel is meggyőzhető.
A vörösöknél a nyugdíjasok csupán arra kellenek, hogy négyévente behúzzák a szegfű mellé az ikszet, miután ezt a kötelező feladatot megtették, már mehetnek is útjukra. Ha meg is kapják a beígért szerény kis pr-nyugdíjemelést és egyéb juttatásokat, azt fél év alatt szépen elviszi majd az infláció. Persze erről már nem szokás publikat papírra vetni a Népszavában.
A 2002-es választási kampányban a szépkorúak sanyarú helyzetét kegyetlenül ki is használta az MSZP. Akkor 19 ezer forintban határozták meg a nyugdíjasok darabonkénti árfolyamát. A beígért egyszeri juttatással sikerült is maguk mellé állítaniuk az idős korosztály többségét, így bár csak hajszállal, de megnyerték a választást.
A szocialisták retorikája úgy látszik, manapság sem sokat változott ezzel kapcsolatban. Minap Dunaújvárosban a baloldali tákolmány miniszterelnök-jelöltje Mesterházy Attila dobta be a választási mézesmadzagot az időseknek: „Kormányváltás esetén 100 ezer forintos nyugdíjig minden nyugdíjas évi 24 ezer forint pluszpénzt fog kapni, hogy „meg tudja fizetni a gyógyszereit, mert az ez egyik legnagyobb kiadásuk”
Ezek szerint a Jókai utcában a kisnyugdíjasok árfolyama kemény ötezer forinttal nőtt 12 év alatt. Ezzel párhuzamosan pedig a magasabb nyugdíjban részesülők kiestek a favorizált célcsoportból, ők már egy forintot sem érnek. Mesterházy továbbá azt is elmondta: „olyan ígéretek ezek, amelyekből kiderülnek a pártszövetség értékei, alapelvei.” Ezt pontosan jól látja, ebben az egyben talán mindenki egyet ért vele, náluk 2014-ben 24 ezer forint egy nyugdíjas értéke.
De ne legyünk szemforgatók, a kettős mércét hagyjuk meg a hanyatló liberalizmus ópiumának. Tagadhatatlan, hogy a Fidesz is szeretné valahogy magához édesgetni az idősebb generációt. A rezsicsökkentést, mint kampányfogást elsősorban a nyugdíjasok népes táborának megnyerésére dobták be, nem véletlen, hogy az erről szóló fórumokon többségében az idősebb generáció foglal helyet. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a rezsicsökkentés nem csak a nyugdíjasoknak jár, bár kétségkívül nekik jelenti a legnagyobb segítséget. Hogy a választások után is maradnak-e leszorított gáz- és villanyszámlák, az még a jövő zenéje.
De vannak ennél fogósabb kérdések is. Vajon meddig teheti meg a két nagy pártszövetség, hogy magasról tesz azokra a lúzerekre, akik dolgoznak, és még vannak olyan hülyék is, hogy tisztességesen adóznak? (Többek közt azért, hogy legyen miből négy évente nyugdíjemelést ígérni.) Vajon milyen jövő áll egy olyan ország előtt, ahol a 65 év alattiaknak már nem is nagyon ígérnek semmit, hiszen elég meggyőzni az idősebbeket a választási győzelemhez? Milyen politikai elit az, amelynek csak azok fontosak, akik a délutáni idősávban is tudják nézni a Hírtv-t, vagy az ATV-t? És, ami a lényeg: mikor küldjük már nyugdíjba Nyuggerisztán vezetőit?
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
