Száztizenöt esztendeje tért végső nyugovóra a kassai Dómban a Nagyságos Fejedelem és édesanyja, Zrinyi Ilona. II. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelmet és a szabadságért összeszövetkezett magyarországi rendek vezérlő fejedelmét 1715-ben a király, a haza ellenségének és örökre száműzöttnek nyilvánította.
Száztizenöt esztendeje tért végső nyugovóra a kassai Dómban a Nagyságos Fejedelem és édesanyja, Zrinyi Ilona. II. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelmet és a szabadságért összeszövetkezett magyarországi rendek vezérlő fejedelmét 1715-ben a király, a haza ellenségének és örökre száműzöttnek nyilvánította.
A legendás kurucvezér ugyanis nem fogadta el a szatmári békekötésben számára biztosított amnesztiát, s nem mondott le az erdélyi fejedelemségről. Amikor 1735. április 8-án Rodostóban meghalt, itthon felnőtt egy új generáció, s az emberek már alig emlékeztek rá, haláláról az országban szinte senki sem értesült. A fejedelem haláláról és első temetéséről Mikes Kelemen levelei számolnak be.
II. Rákóczi Ferenc és társai 1906-os újratemetése sokkal több volt egy kegyeleti aktusnál. Politikai nézetek, akaratok ütköztek egymással, amelyben a korszak hőskultuszt építő, kuruckodó képviselőinek felfogása feszült szembe az uralkodó, Ferenc József és körének a lázadó, rebellis Rákóczit elvető, időhúzó magatartásával. A különvonat a koporsókkal 1906. október 26-án indult Constantából és 27-én reggel Orsovánál ért magyar földre. Ugyanide érkezett az a négy különvonat, amely a kormány tagjait, főrendiházi tagokat, országgyűlési képviselőket és más előkelőségeket hozott.
Thaly Kálmán ünnepélyesen átadta a hamvakat Wekerle Sándor miniszterelnöknek. A koporsókat vivő különvonat Mehádián, Temesszlatinán, Karánsebesen, Lugoson, Temesváron, Nagykikindán, Szegeden, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Nagykőrösön, Cegléden át haladva 28-án fél 9-kor gördült be a Keleti pályaudvarra. Útközben az állomások feldíszítve; lobogók, díszkapuk, küldöttségek, tömegek s harangzúgás, ágyúdörgés, ünnepi szónoklatok fogadták a fejedelem koporsóját.
Az ünnepségek csúcspontja a fővárosi fogadtatás volt. Budapest e napokban a Rákóczi-kori Magyarország képét idézte. Az úri osztály tagjai természetesen díszmagyarban jelentek meg, sokan lovon, csatlósoktól, heroldoktól, trombitásoktól kísérve, aztán lovasbandériumok, gyászhintók. A koporsókat szállító kocsik a gyászdrapériákkal borított, fellobogózott Kerepesi út – Károly körút – Deák tér – Váci körút útvonalon – mindenütt óriási tömeg között– a Szent István bazilikához vonultak. Bár fényes nappal volt, a gázlámpák az út mentén végig égtek, s zúgtak a templomok harangjai.
Thököly Imre koporsóját a Deák-téri evangélikus templomban, Rákócziét és a többiekét a Szent István bazilikában helyezték el. Mindkét helyen ünnepi mise volt, a kormány, főrendiházi tagok, képviselők jelenlétében. Este a koporsókat visszavitték a különvonatra, amely – Gödöllőn, Hatvanon, Füzesabonyon, Miskolcon, Szerencsen, Olaszliszkán, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen át – 29-én reggel érkezett Kassára. Itt megismétlődtek a fővárosi jelenetek. Jelen voltak a környező megyék hivatalos küldöttségei, lovasbandériumok, egyházi delegációk, a bujdosók leszármazottai. A kormány tagjainak jelenlétében nyolc püspök celebrált ünnepi misét, majd a dóm sírboltjában elhelyezték II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és felesége, Eszterházy Antal és Sibrik Miklós szarkofágjait.
A millenniumi rendezvények mellett ez a négy nap volt a dualista Magyarország leglátványosabb ünnepsége. Felülmúlta Kossuth Lajos temetésének komor pompáját, s elhomályosította az utolsó királykoronázás (1916) fényét is. Gondoljunk ma tisztelettel dicső eleinkre, II. Rákóczi Ferencre, Zrínyi Ilonára és társaikra!
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
(Archív)
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
