Tél végén, tavasz kezdetén hullajtják el agancsukat a gímszarvasok. Először az öreg és a középkorú egyedek, majd az első agancsú bikák szabadulnak meg fejéküktől, amik igen értékesek lehetnek.
Az agancsok a területen vadászati joggal rendelkező társaságot illetik. Írásos engedéllyel szabad csak gyűjteni, aki nem rendelkezik ilyennel, törvényt szeg. Egregi Sándor, az egyik baranyai vadásztársaság vadászmestere a BaMának elmondta: egyre többen nyújtanak be ilyen kérelmet. A társaságuk főleg ismerős, megbízható embereknek adnak ki engedélyeket. A leadott agancsért pedig fizet az egyesület.
„A rátermett agancsgyűjtők tudják a vadak legkedveltebb tartózkodási helyét, mindemellett gyakran lehet látni a fa törzsein is az erősebb fizikai behatás nyomait, amely jó kiindulópontot jelenthet” – fogalmazott Egregi Sándor. Vannak olyan agancsgyűjtők is, akik kutyákat visznek magukkal, és amikor meglátják a szarvasokat, a sűrű erdőben megkergetik a bikákat – ahogy az agancs a fához verődik, akár le is törhet. Ez azonban nagyon káros, s megzavarhatja a többi vadat is az erdőben.
Amennyiben ilyet vesznek észre a hatóságok, akár százezer forintos bírságot is kiszabhatnak.
Az eddigi legnagyobb agancs, amit a társaság területén találtak, majdnem hatkilós volt – árulta el Egregi Sándor. Hozzátette: az öt kiló feletti agancs már igencsak nagynak számít a térségben. A vadászati törvény a trófeák értékét kilogrammonként ötezer forintban határozta meg. A hullott agancsok nagy részét ugyan külföldön értékesítik, de hazánkban is készülnek belőlük dísztárgyak, bútordarabok, és egyéb használati eszközök. Az ilyen trófeák piaci értéke nagyban függ a minőségétől, kilogrammonként 10–12 ezer forint is lehet, azonban a nagyobb, formásabb darabokért akár 20–30 ezer forintot is elkérhetnek.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
