A vörös hajszínnel megáldott egyéneket nem kedvelték az ókori Egyiptomban. Gyakran feláldozták őket, mégpedig azon célból, hogy a közösséget, amelyben éltek, elkerülje a balsors.
1. A közhiedelemmel ellentétben a vörös haj bölcsője nem a messzi észak Skandináviája és nem is Írország volt, hanem Közép-Ázsia, ahol mutálódott az MC1R-gén, amely a porcelánfehér bőrű, szeplős és vörös hajú emberek létezéséért felelős.
2. A kutatások szerint a tejfehér bőr a gyenge észak-európai napfény alatt több D vitamint termelt, ennek köszönhetően a letűnt évezredek vörös hajú asszonyai erősebb csontozattal rendelkeztek, így nagyobb eséllyel élték túl a terhesség és a szülés folyamán felmerülő komplikációkat. Génjeik utódaikban tovább öröklődtek, Észak-Európa pedig lassan a vörös hajú emberek paradicsomává vált.
3. Az ókori görögök úgy vélték, hogy a vörös hajú emberek haláluk után vámpírrá válnak. Annak érdekében, hogy az elhunyt rőt hajúak éjszakai, vérszívó portyáit elkerüljék, inkább elhamvasztották őket.
4. A vörös hajszínnel megáldott egyéneket az ókori Egyiptomban sem kedvelték. Gyakran feláldozták őket, mégpedig azon célból, hogy a közösséget, amelyben éltek, elkerülje a balsors.
5. Az ókori görög világ északi határán, a mai Bulgária területén megtelepedett trákok szerint a vörös hajú és kék szemű emberek az istenek kegyeltjei voltak, bátornak és őszintének tartották őket.
6. Bár sem a Biblia, sem egyéb, a kereszténység korai szakaszából származó forrás nem tesz említést Júdás hajszínéről, a keresztény világban mégis elterjedt az a vélekedés, hogy a Megváltó árulója vörös hajú volt. Egyesek azzal magyarázzák ezt a hiedelmet, hogy a keresztény kultúrában a vörös hajat ördöginek gondolták.
7. A középkori Európában a vörös hajú Júdás sztereotípiája olyan mélyen gyökeret vert az emberek tudatában, hogy a rőt hajkoronát a zsidó származás egyik jelének tartották. Ez a hiedelem Shakespeare Velencei kalmár című művében a vörös hajú, zsidó pénzkölcsönző, Shylock személyében is megjelenik.
8. Júdás ide vagy oda, Angliában az uralkodó jelentős véleményformáló erővel bírt. I. Erzsébet királynő, aki 1558-tól 1603-ig ült az angol trónon nem rejtette paróka alá vörös hajkoronáját. Az udvarában tartózkodó nemes urak és hölgyek szolidaritásukat úgy fejezték ki uralkodójuk felé, hogy a nők a hajukat, a férfiak pedig a szakállukat festették vörösre.
9. A középkori Franciaország kurtizánjainak előírták a vörös hajviseletet, hogy megkülönböztessék őket a decens hölgyektől.
10. A középkori Európa vörös hajú emberei nem örvendtek nagy társadalmi népszerűségnek, de ha valakit ezen felül még zöld szempárral is megáldott a teremtő, az nagy eséllyel indulhatott a falu boszorkánya, vérfarkasa vagy vámpírja kétes címéért. A „kitüntetettek” közül sokan a máglyán végezték.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
