Mit tehet az ember újságíróként, ha a főszerkesztők rálőcsölik az ünnepi cikk megírását? Hát megragadja az alkalmat, hogy bevett klisék helyett az évek során megélt személyes élményeit írja le a Férfihanggal kapcsolatban – ami valószínűleg rímelni fog más olvasók tapasztalataival, érzéseivel.
Nem voltam jelen a lapindításnál, sőt, az első időkben sem, valahol a Férfihang működésének harmadik-negyedik évében csatlakoztam, először, mint olvasó, majd később szerzőként is szerepet vállaltam. A „hőskort”, a kezdeteket tehát a cikkek visszaolvasásából ismerem, és igen nagy buzgalommal olvastam vissza az írásokat éppúgy, mint alattuk a kommenteket. Olyan világgal találkoztam, aminek- mint utóbb kiderült- tipikus fiatal férfiként csak a fonákját ismertem, itt viszont végre megmutatták nekem a dolgok színét is. Itt találkoztam először a Redpill „filozófiával”, a shit- teszt fogalmával, a hétköznapi feminizmus felismerésével és kritikájával, és mindezek kapcsán én is végigéltem az istennőszobor ledöntésével járó gyászt. Megismerkedtem a férfijogi mozgalommal, én is felháborodtam, mikor a Férfihang eddigi egyetlen demonstrációját úgy értékelték, hogy a „nőverés szent jogáért tüntettek a Parlament előtt”, egyetértettem a miniszterelnöknek írt nyílt levéllel, elismerően olvastam az Isztambuli Egyezmény szakmai kritikáját és megörültem, mikor kiderült, hogy a Férfihang végre politikai szövetségest is maga mögött tudhatva képviselheti tovább a nemek közti egyenlőséget megcélozva a férfiak jogait.
Számtalan különböző személyiségű szerző, rengeteg remek cikk és hatalmas merítés a témák tavából- így lehetne tehát jellemezni ezt a tíz évet röviden. De semmiképp sem hagynám ki a magazin másik fontos értékét: a kommentszekciót. A Férfihang egészen különleges kommentszekcióval bír, mely mintegy állam az államban működik, és az adott írást kiegészítve, sokszor annak ellentmondva, szorosabban vagy lazábban kötődő egyéb témában nyilatkozva elképesztő plusz információmennyiséget állít elő. A sokszor cikk minőségű- vagy néha csak hosszúságú- hozzászólásokból számtalan további ajtó nyílt meg számomra a körülöttem lévő világ felfedezéséhez. Blogok, weboldalak, youtube- csatornák linkjei, emberek, témák, tények vagy vélemények kavarognak sokszor szemkápráztató összevisszaságban, melyeket tovább fejtve újabb és újabb szeletét ismertem meg a minket körülvevő valóságnak.
Megkerülhetetlen a kérdés: mire volt ez eddig jó? Mit ért el a Férfihang ez alatt a tíz év alatt?
Az első és legfontosabb válasz magától értetődik. Azt, hogy még van. Tíz év nagyon-nagyon hosszú idő egy olyan webmagazin életében, melynek motorja kizárólag a szerkesztők és szerzők önzetlenül lelkes munkája, és amely olyan témákban és olyan módon nyilvánul meg, melyeknek okán széleskörű népszerűségre csak igen kissé remélhet szert tenni. Van tehát, folyamatosan és töretlenül, eközben lassan és biztosan halad céljai felé.
Mit ért még el a magazin? Hát rengeteg fiatal férfit, azokat, akikkel senki sem foglalkozik érdemben- az egy pornóipart kivéve, és ez a tény önmagában jól illusztrálja ennek a rétegnek a kétségbeesett helyzetét. A cikkeket olvasva velem együtt számtalan fiatal férfi érezhette úgy, hogy foglalkoznak az ő problémáival, az őt érdeklő kérdésekkel is, hogy őszinte és gyakorlati iránymutatást kap a nőkkel kapcsolatban, a férfilét kérdéseivel kapcsolatban, a párkapcsolati problémáival kapcsolatban, illetve abban, hogy hogyan legyen végre egy kapcsolata.
Nem mehetünk el szó nélkül egy kevésbé kézzelfogható, ám annál fontosabb eredmény mellett. A Férfihang következetesen képviseli a férfiak és apák jogait, és a magyar jogi környezetben végbemenő lassú, de mostanában talán egyre jobban érzékelhető változások egyik eredője túlzás nélkül állíthatóan az ilyen témákat tárgyaló cikkek, állásfoglalások, nyílt levelek, melyeket akár önállóan, akár más apa- és férfijogi szervezetekkel karöltve hozott létre a Férfihang, és melyekről sokszor derült ki, hogy ezeket bizony olvassák a döntéshozók és egyre inkább figyelembe is veszik.
Ez a tíz esztendő tehát bebizonyította, hogy a Férfihang nemcsak talpon maradni képes, de megszólítani is az embereket. Kifejezetten hálás vagyok, hogy annak idején engem is megszólított, uta(ka)t mutatott, megoldásokat adott nekem, meg is hallgatott, és mindezek mellett – szórakoztatott. Mit mondhatnék még? Köszönöm, és csak így tovább.
BOLDOG 10. SZÜLETÉSNAPOT, FÉRFIHANG!
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
