Nem tudunk segíteni mindenkin, de mindenki tud segíteni valakin. A Reagan elnöknek tulajdonított mondás jutott az eszünkbe, amikor bekopogtattunk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának királyhelmeci kihelyezett irodája ajtaján.
Eredetileg a gondozói szolgálat hétköznapjairól szerettünk volna érdeklődni, bemutatva a gondozottak élettörténetét, ám az idősekkel a koronavírus miatt nem tudtunk találkozni. Ezért, módosítva az eredeti szándékunkon, a diakónia tevékenységéről kérdeztük Lőrincz Ildikó koordinátort.
Ildikó a kihelyezett iroda megalakulása óta, tehát negyedik éve dolgozik itt. Édesapjától, aki évtizedek óta egyházi gondnok, a zsinati tanács világi tagja, hallott először a kihelyezett iroda megnyitásáról. Miután maga is aktívan bekapcsolódott az örösi gyülekezet életé-be, Kiss Miklós helyi lelkész ajánlásával jelentkezett az irodában, ahová felvételt is nyert. Először arra kértük, mutassa be a diakóniai szolgálatot.
Ha értelmeznem kell a diakónia szó jelentését, leginkább a szeretetszolgálat kifejezéssel azonosítanám. A református egyház diakóniai központja Komáromban található, de Rimaszombatban és Királyhelmecen is megnyílt egy-egy kihelyezett irodája. A miénk egy egyházi tulajdonban lévő épületben kapott helyet, amely korábban iskolai étkezde, illetve a városi egyetem központja volt. Munkánk sikerében fontos szerepet játszik Demeter Ibos Henrietta igazgatónő, aki talpraesett vezetőként jobbnál jobb ötleteket vet fel a munkánk színesebbé és hatékonyabbá tétele érdekében. Bár a református egyház kebelén létezünk, a segítség szempontjából nálunk lényegtelen a vallási hovatartozás, minden rászoruló rendelkezésére állunk.
Szóljunk az iroda konkrét tevékenységeiről
Nonprofit szervezet lévén saját tőkével nem rendelkezünk, ezért ha az elképzeléseinket szeretnénk megvalósítani, a minisztériumban kell pályáznunk a szükséges összegre. Megalakulásunkat követően elsőként a házi gondozói szolgálatot hoztuk létre. Akkor két éven keresztül tudtunk a beteg, idős rászorulókkal törődni, de a pályázat lejárta után hét hónapra kénytelenek voltunk felfüggeszteni a tevékenységünket. 2019 februárjában újra lehetőséget kaptunk a folytatásra, ám a minisztérium nem utalta át az elnyert összeget, így november 30-ával kénytelenek voltunk ismét befejezni a munkát. Nagy kár, hiszen a házi gondozói szolgálat iránt hatalmas az érdeklődés. Kassa megye területén 37 ápolónőnk dolgozott, de ennek a többszörösét is tudtuk volna alkalmazni. Ami a helyi gondozottakat illeti, az egyik ápoltunk Parkinson-kórban, a másik cukorbetegségben szenved, a harmadik pedig már elmúlt 90 éves, és sajnos nem maradt senkije. Ezeket az idős embereket naponta 8 órában látták el az ápolónők, a fürdetéstől a főzésig mindenben segítségre szorultak. Ha kerek évfordulójuk volt, mindig együtt ünnepeltük meg, hogy egy emlékezetes napot szerezzünk nekik, hiszen rajtunk kívül senki sem szokta rájuk nyitni az ajtót. Az, hogy pénz hiányában most más megoldást kellett találniuk, számunkra is fájdalmas, hiszen a legfőbb küldetésünk, hogy segítsünk.
A pályázati támogatáson kívül mire van még szükség, hogy valaki ápolását vállalni tudják?
Az igénylő számára kell egy orvosi igazolás, amely a betegségein kívül azt is meghatározza, hogy az illető hány órás ellátásra szorul.
Abban a reményben, hogy ezt a humánus feladatot hamarosan folytatni tudják, beszéljünk a következő feladatokról.
Minden tanév végén tanszergyűjtést hirdetünk. Ezzel a rászoruló családok gyerekeit próbáljuk támogatni, hogy az új tanévben ugyanúgy meglegyen mindenük, mint a társaiknak. Elsősorban füzeteket, írószereket, tornazsákokat várunk a támogatóktól. Általában mintegy 15-20 gyerek tanévkezdését tudjuk megkönnyíteni. Minden évben más iskola hátrányos helyzetű diákjai részesülnek az adományból. Az idén adták át a Komáromi Református Egyházközség és a Diakóniai Központ együttműködésének eredményeként létrejött Lydia nevű mosodát, amely a Timoteus Idősek Otthona és Speciális Intézet udvarán kapott helyet. A mosoda bevételi forrást jelent az otthonnak. Ennek mintájára Királyhelmecen mi egy szociális ruhaboltot nyitottunk. A ruhabolt árukészlete ruha-, cipő- és lakástextil-adományokból áll össze, ahol minden szimbolikus 20 centbe kerül. A szimbolikus árat csupán azért kérjük, hogy az adományokat jobban megbecsüljék a rászorulók. Örömmel újságolhatom, hogy egyre nő az árukészlet, egyre több a vásárló. Bárki bejöhet hozzánk, de a valóban rászorulók havonta egyszer ingyen is elvihetik a kiválasztott darabot. Az adományozóktól mindössze annyit kérünk, hogy amit idehoznak, ne legyen piszkos, dohos vagy szakadt. Az irodánkban létrehoztuk az ún. védett műhelyt is, ahol három egészségkárosult alkalmazottunk van, akik boldogok, hogy nálunk szükség van a munkájukra.
Karácsony közeledtével élelmiszergyűjtésbe is kezdtek.
November közepén kezdtük a tartós élelmiszerek gyűjtését, miután a Református Romamisszió elnöke arra kért bennünket, mi is támogassuk a vírus miatt elszegényedett családokat, akiknél már az alapvető élelmiszer megvásárlása is gondot jelent. Igazgatónk ebbe a nemes feladatba bevonta szlovák testvéreinket is, akik a ReMiDia (Református Misszió és Diakónia) tagjai. Az országos élelmiszergyűjtéshez mintegy 40 önkéntes is csatlakozott. A gyűjtés december 7-én hivatalosan ugyan lezárult, de vannak, akik ezt tovább szervezik, s keresik a célcsoportokat, akikhez még nem jutott el a segítségünk. Végül megemlíteném a gyerekeknek szóló rajzpályázatunkat, amelynek az idén az Adok rád kabátot címet adtuk. A gyerekek rajzaira mindig a közösségi oldalon lehet licitálni. A legtöbb pénzt felajánló megkapja a rajzot, míg a befolyt összeget a rászorultak között osztjuk szét.
Megjelent a Magyar7 2020/52.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
