6:3

1953. november 25-én a magyar labdarúgó Aranycsapat a londoni Wembley Stadionban 6:3 arányban legyőzi a hazai pályán 90 éve veretlen angol válogatottat.

Az Aranycsapat, mely 1950 júniusa óta őrizte veretlenségét, az 1952-es helsinki olimpián szerzett aranyérem, majd az 1953-as közép-európai bajnokság megnyerése után egyértelműen a világ legjobb alakulatai közé lépett, ennek következtében pedig úgy az ország vezetése, mint a közvélemény azt várta, hogy a közelgő, 1954. évi világbajnokságon is diadalt arat.

Az angol válogatott a legendás Wembley Stadionban fogadta Puskásékat, ahol az „évszázad mérkőzésére” 1953. november 25-én több mint százezren voltak kíváncsiak. Bár a Walter Winterbottom által menedzselt csapat tisztában volt az Aranycsapat képességeivel, a hírek szerint az angolok nem sokat aggódtak a magyarok elleni meccs miatt; bizonyára úgy gondolták, hogy ha 90 év alatt egyetlen olyan válogatott sem tudott győzedelmeskedni a szigetországban, amelyik a brit szigeteken kívülről, a kontinensről érkezett, miért éppen egy ilyen kicsi ország esetében lenne ez másként?

Aztán persze a történelem úgy hozta, hogy a mérkőzés messze nem a szigetországi várakozások szerint alakult, hiszen a kezdés után alig telt el 45 másodperc, és Hidegkuti Nándor zseniális lövése nyomán Gil Merrick kapusnak már a háta mögül kellett kihalásznia a labdát; 1:0 arányban vezettek tehát a mieink. A 13. percben Jackie Sewell egalizált, így az angolok egy picit fellélegezhettek, a 20. percben azonban ismét jött Hidegkuti, és visszaszerezte a vezetést a magyarok számára. Ezután felgyorsultak az események, ugyanis négy minutummal később Puskás – legendás visszahúzós cselével – 3:1-re alakította az eredményt, majd Bozsik szabadrúgásába ért bele szerencsésen, ezzel már kettő találatig jutott. Mortensen szépítő gólja után 4:2-es állással vonultak szünetre a felek, 15 perc pihenő után pedig minden ugyanott folytatódott, ahol Leo Horn játékvezető sípja az eseményeket félbeszakította: az 50. percben Bozsik köszönt be Gil Merrick kapujába, három perccel később pedig Hidegkuti Nándor mesterhármasig jutott a Wembley Stadionban, amit az elkövetkező fél évszázadban nem sok vendég játékos tudott megismételni. Ezzel már 6:2 volt az állás Magyarország javára, Alf Ramsey 57. percben értékesített büntetője után pedig kialakult a sporttörténeti jelentőségű végeredmény, mely a világnak hatalmas meglepetést, Anglia számára pedig valóságos sokkot okozott.

A Puskás Ferenc vezette magyar válogatott győzelme ugyanakkor nem csak az eredmény miatt volt történelmi jelentőségű, hanem azért is, mert a Wembleyben mutatott – egyébiránt Sebes Gusztáv által kidolgozott – taktikával az Aranycsapat új utakra vezérelte a világ labdarúgását. Az angolok, akik a hagyományos módon – az úgynevezett WM-formációval – álltak fel, esélytelennek bizonyultak az addig ismeretlen – 4-2-4-es – alakzatban játszó Aranycsapat ellen; Sebes fiai ugyanis villámgyorsan tudtak támadásból védekezésbe, majd visszaváltani, a középpályás sor előrébb és hátrébb elhelyezkedő játékosai segítségével pedig mindkét esetben hatékonyabban tudtak játszani az ellenfélnél.

A Wembleyben mutatott játék Angliában és a világ többi részén is forradalmat eredményezett a labdarúgásban: az Aranycsapat taktikáját Brazíliában meghonosító Guttmann Bélának köszönhetően például a selecao a következő öt világbajnokságon három aranyérmet nyert, Anglia pedig 1966-ban jutott csúcsra a magyaroktól kapott lecke nyomán. Sokan emellett azt vallják, hogy a Cruyff-féle holland válogatott „totális futballja” is Puskásék – vagyis Sebes Gusztáv – taktikájában gyökerezett. A londoni 6:3 mégis elsősorban azért vált történelmi jelentőségűvé, mert ez volt az a siker, ami megalapozta az Aranycsapat legendáját, aminek következtében a 11 játékos nevét a világ minden táján fel tudják sorolni a futball rajongói.


Forrás:ultrainfo.hu
Tovább a cikkre »