Ungváry Krisztián és a kettős mérce – esettanulmány

Ungváry Krisztián és a kettős mérce – esettanulmány

Az Index internetes portál 2017. december 11-én „Megvan az állambiztonsági lista az 1990 utáni parlamenti képviselőkről” címmel ismertetést közölt Ungváry Krisztián történész új könyvéről. A közölt listán általam jól ismert személy is szerepelt. Mivel a XXII. kerületi önkormányzat Fidesz-KDNP frakciójának a vezetője vagyok, felelősséget érzek a kerületi közélet tisztasága iránt. Ezért levélben kerestem meg Ungváry Krisztiánt, akivel egy hasonló ügyben korábban már jól együtt tudtunk működni. 2011-ben szintén Ungváry Krisztián fedte fel, hogy a volt állambiztonság alkalmazásában álló úgynevezett SZT- (szigorúan titkos, fedett állásban dolgozó hivatásos) tisztek listáján, amit Lázár János kezdeményezésére hoztak nyilvánosságra, szerepel egy XXII. kerületi önkormányzati intézmény vezetője is. Az illetőt akkor szintén a polgármester szólította fel, hogy tisztázza magát, majd miután az illető tagadott, hazudozott és vádaskodott, a képviselő-testület az indítványomra elbocsátotta. Az adatok értelmezésében Ungváry Krisztián volt a segítségemre, aki az ezt követő munkaügyi bírósági tárgyaláson is tanúskodott. Ez az egyetlen eset, amiről tudok, hogy volt állambiztonsági tisztet elbocsátottak önkormányzati állásból és mind első, mind másodfokon a munkaügyi bíróságon is megállt az indokolás.

És most következzen a levélváltásunk:

„2018. január 5.

Tisztelt Ungváry Úr!

A sors játéka, hogy újra Önhöz kell fordulnom egy az Ön cikkében előforduló személy miatt.

Mészáros Péter a XXII. kerület első szabadon választott országgyűlési képviselője volt, a mai napig a kerületi közélet civil színekben aktív szereplője, díszpolgár. Ezért Karsay Ferenc polgármester kérdőre vonta a róla Ön által megjelentetett információk miatt. Válaszában többek között ezeket írta:

 „87-től az egyetemen a Nemzetközi Oktatási központ igazgató helyettese voltam, így hivatalból kapcsolatban álltam külső szervekkel, így az akkori nemzetbiztonsággal is, akik rendre kérték a  beiratkozott külföldi hallgatók listáit, ill. esetenként konkrét hallgatók után érdeklődtek, itt van e, milyen kurzusra jár stb. nyilván ezek voltak a problematikus esetek vagy annak tűnők, terror gyanú, ipari hírszerzés, stb. Ez alapjában akkor is később is intézményesen, legitim módon folyt, de én voltam a kontakt személy az egyetem részéről, és nyilván az erősen bizalmas forró információk miatt regisztrálhattak.”

illetve

 „Ez akkor is, később is törvényes, legitim tevékenység volt, feltétele a külföldi hallgatók fogadásának. Itt nyilván un. forró információk is előfordultak, terror gyanú, vagy ipari hírszerzés egyes hallgatóknál, ami ebben a körben természetes, és később is ez volt a gyakorlat, már a rendszerváltás után. Emiatt titoktartási és egyéb nyilatkozatok aláírására is sor kerülhetett, ez lehet a háttere, hogy náluk ilyen nyilvántartásba kerültem.”

Számomra ez így legendagyártásnak tűnik. A „nemzet-”, helyesen állambiztonság sokkal jobban tudta Mészárosnál, ki terroristagyanús, hiszen rajtuk keresztül kerültek a BME-re. Ipari kémkedésre az egyetemen nem volt mód, erre utaló információkkal Mészáros nem rendelkezhetett. Azt ellenőrizhették, hogy az érdekkörükbe tartozó külföldi hallgatók rendesen járnak-e órákra a pénzváltás, csempészés, prostitúció stb. mellett fennmaradó idejükben.

Mészáros úgy tesz, mintha kizárólag hivatalos kapcsolata lett volna az állambiztonságnak. Szerény ismereteim szerint ezek nem kaptak fedőnevet és nem regisztrálták, hogy hazafias alapon szervezték be őket.

Mészárost nem „regisztrálták”, nem titoktartási nyilatkozatot írattak alá vele, hanem beszervezték, és erről állítottak ki hálózati nyilvántartási lapot (6-os kartont – S.G.). A III/III-2-b szervezte be, amelynek vajmi kevés köze volt terrorizmushoz és ipari kémkedéshez, annál több az ifjúság körében tevékenykedő ellenséges elemek elhárításához.

Mészáros így folytatja:

 „Bementem Ungváry Krisztiánhoz az 56-os Intézetben, aki ezeket a kutatásokat végzi, elmondta ill. digitálisan át is adta a rólam készült kartont. Ezen túl semmilyen más adat, információ nincs, akárcsak általam aláírt dokumentum. Véleménye szerint semmilyen erkölcsi vagy jogi felelősség nem terhel, nyugodtan lehetek offenzív, és publikáljam az egészet a sajtóban. (…) Az egyetlen hiba amit elkövettem, Ungváry szerint, hogy ezt a kapcsolatot 90 után nem publikáltam, vagy akár később, bár most sem késő.

Megjegyzem, ez a tevékenység, már a hallgatói adatok átadása 90 után is ugyanígy folyt, folyik, nyilván más intézményi és jogszabályi keretekben, amikor ismét az egyetemen működtem.”

Teljességgel kizártnak tartom, hogy Ön Mészáros erkölcsi vagy jogi felelősségéről nyilatkozott volna, bár tévedhetek. Azt sem tartom valószínűnek, hogy „offenzivitásra” bíztatta volna.

Örülnék, ha a fentebbi kérdésekben megosztaná velem véleményét, annak megjelölésével, hogy milyen körben hivatkozhatok rá. Érdekelne továbbá, mit gondol, annak idején „Szakértő’90” listáján, ami az angelfire.com-on jelent meg 2005-ben, miért nem jelent meg Mészáros neve. Valamint, hogy elképzelhető-e még bármiféle adat Mészáros tmb tevékenységéről, vagy ez kizárt.

Tisztelettel

Sebes Gábor”

Hírdetés

Ungváry szinte azonnal válaszolt:

“2018. január 5. 15:36

Tisztelt Sebes Gábor,

csakugyan járt nálam Mészáros Péter. Ő előadta saját verzióját a történetről, amire pedig én azt mondtam, hogy amennyiben ez így van, akkor járjon el offenzív módon mert ebben semmilyen szégyellni valója nincsen.

Mindezt azért is mondtam, mert összehasonlítva Martonyi János, Szita Károly, Kárpáti György, Lehel László és más prominens fideszes besúgóként nyilvántartottak levéltári anyagával az ő esetében semmilyen bizonyíték sincsen arra, hogy önként és kéjjel – mint az érintettek – vagy anélkül bármilyen terhelően értékelhető tevékenységet végzett volna.

Kollégiumigazgatóként csakugyan megkereshette az állambiztonság III/III-2-b alosztálya, az ifjúságvédelem és a terrorelhárítás együtt dolgozott és elvileg elképzelhető, hogy őt ezzel és csak ezzel kapcsolatban keresték.

Arra nem tudok választ adni hogy Mészárost miért nem mint “hivatalos kapcsolat”-ot foglalkoztatták. Az állambiztonság sokszor maga dönthette el hogy kit hogyan és milyen minőségben kíván foglalkoztatni, mivel Mészáros tudtommal nem volt MSZMP tag, ezért a “hivatalos kapcsolat” sem dukált neki feltétlen.

Azt viszont feltétlen szükségesnek tartom leszögezni, hogy önmagában a hálózati érintettség semmit sem jelent. Mint ahogyan legutóbbi könyvemben is írtam, Orbán Viktorról is van egy “A”-karton, ami ennek gyakorlatilag előszobája. Katonaként ugyanis informátorként tartották nyilván, bár ő erről csak annyit tudott, hogy az elhárítótiszt behívatta több alkalommal. Becsületére legyen mondva, mindezt bajtársainak már akkor elmondta és erre furcsa módon épp Simicska Lajos mocskolódása a tanúvallomás. Fentiek miatt soha nem azt kell nézni, hogy ki az aki az állambiztonság nyilvántartásaiban szerepel, hanem azt, hogy ez a szereplés milyen adatokkal együtt jelenik meg. Mészáros esetében nincs semmi olyan momentum, ami rá nézve terhelő lenne a puszta nyilvántartáson kívül.

Kérem fontolja meg, hogy morálisan helyes-e részt venni a Mészáros elleni hajszában csak azért, mert ő nem támogatja a Fideszt, miközben épp a Fidesz az, amely volt besúgókat keblére ölel ha paríroznak neki.

Írásom tetszőlegesen felhasználhatja, idézheti, de csak teljes terjedelemben.
Tisztelettel köszönti:

Ungváry Krisztián”

Mészáros Péter

Ungváry úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a terrorelhárítás a BM III/II. (Kémelhárító) Csoportfőnökség 10. és 13. osztályának a feladata volt, az ipari elhárítás pedig a 6. osztályé. Együttműködhettek konkrét, indokolt esetben a III/III-2-vel, de nem folyhattak össze vele! Nem tudom, miért állította, hogy Mészáros nem volt hivatalos kapcsolata az állambiztonságnak, ha egyszer ezt az érintett elismerte. Az MSZMP-tagság semmilyen módon nem volt a „hivatalos kapcsolat” feltétele. Orbán Viktor esetének idekeverése pedig a porhintés iskolapéldája.

Ungváry pontosan tudja korábbi együttműködésünkből, hogy nem vagyok elnéző az állambiztonsági múlttal kapcsolatban, és hogy ebben a kérdésben egyetértés van köztünk. Mészáros esetében mégsem segített nekem, nem válaszolt a kérdéseimre, inkább ködösített. Mindezt azért, mert szerinte Mészáros szemben áll a Fidesszel, én meg nem. Mészáros mellesleg sok évig volt a Fidesz-frakció megbecsült tagja a kerületi önkormányzatban.

Ungváry korábban egyáltalán nem volt ilyen aggodalmas a „morális hajszával” kapcsolatban. Lehel Lászlót ”fideszes besúgónak” nevezi, noha semmivel sincs róla több terhelő dokumentum, mint Mészárosról! Mi ez, ha nem politikai alapú, történészhez méltatlan kettős mérce? De volt ennél súlyosabb ügy is: Ungváry 2007. május 18-án az Élet és Irodalom című hetilapban megjelent cikkében azzal vádolta dr. Kiss László alkotmánybírót, hogy életrajzában szemérmesen hallgatott arról, hogy az állambiztonság informátoraként a pártállami terrorgépezetben milyen szerepet játszott.

Dr. Kiss László 1983-ban a Pécsi Tudományegyetem párttitkára volt. Akkoriban Pécsett is működött a Dialógus nevű független békecsoport, amiről Kiss pártvonalon írt – vagy szerkesztett – hangulatjelentést. Ungváry azt feltételezte, hogy Kiss egyben az állambiztonság hivatalos kapcsolata volt. Ungváry a bíróság előtt egyik állítását sem tudta bizonyítani, a Legfelsőbb Bíróság is elmarasztalta. Erre az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult, amely Ungváry állításait nem tényállításnak, hanem véleményalkotásnak értékelte, és így a véleményszabadság védelme alatt állónak nyilvánította. Ugyanakkor az EJEB kiemelte: „A Bíróság megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azon megállapítását, miszerint az első kérelmező (Ungváry – S.G.) nem tudta bizonyítani, hogy K. úr (Kiss László – S.G.) rendszeres kapcsolatban állt az állambiztonsággal, gyakran elébe ment a szervezet elvárásainak és túlteljesítette annak elvárásait. A Bíróság megjegyzi, hogy ezek a közlések túllépik az újságírás, a tudományosság és a nyilvános vita határát. A jelen ügyben nem a kifejezés – érvekkel alátámasztható módon túlzó – formája, hanem a spekulációk (kiemelés tőlem – K. L.) jóhírnév-sértő tartalma az, amit a Bíróság kellő ténybeli támasz hiányában kifogásolandónak talál. Továbbá a Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, hogy az állítások egy televíziós műsorban és egy könyvben (…) később ismételten megtételre kerültek, ami további kárt okozott K. úrnak. A Bíróság is kifogásolandónak találja, hogy a szóban forgó könyv megjelentetésével az állítások még a helyreigazításra kötelező ítélet meghozatala után is megismétlésre kerültek. (…).”

Ungváry 2016. március 2-én ezt írta az egyik Facebook-oldalára: “Emlékeztetőül: eredeti tanulmányom, amely a pécsi egyetem független békemozgalmának megsemmisítésével foglalkozott, azt mutatta be, hogy az állambiztonság beszervezett ügynökeinél jóval kártékonyabbak voltak azok, akik pártvonalon, önként és kéjjel jártak el. Alkotmányunk jelenlegi őre ebbe a kategóriába tartozott. Tehát nem volt ügynök, másképp fogalmazva nem ügynök volt, hanem annál sokkal rosszabb: minden jel szerint az állambiztonság hivatalos kapcsolata, ráadásul ebben a szerepében kifejezetten kezdeményező és aktív.” 2016-ban tehát már elismerte, hogy csak feltételezései vannak, de nem zavartatta magát.

Az az Ungváry oktatja ki a „morális hajsza” természetéről a tőle segítséget kérőt, aki a bizonyítatlan rágalmait az elmarasztaló bírósági ítélet után is terjesztette!

 

Ungváry Krisztián történész (fotó: Dudás Szabolcs, Origo)

Ungváry Kisst azon az alapon nyilvánította a „pártállami terrorgépezet” tagjának, hogy feltételezte róla, az állambiztonság hivatalos kapcsolata volt. Kik is voltak a hivatalos kapcsolatok? Egy 1988-ban megjelent állambiztonsági tankönyv szerint „Hivatalos kapcsolatnak nevezzük azt a személyt, aki az adott területen, vonalon vagy objektumban vezetői munkakörénél fogva kötelezően segíti az állambiztonsági szervek munkáját. (…)
A hivatalos kapcsolatok tehát meghatározott beosztásokat, funkciókat betöltő személyek: pl. üzemben az igazgató, főmérnök, személyzeti osztályvezető, illetve a fegyveres erőknél a HM, BM együttes utasítás szerint a különböző hatáskörű felelős vezetők, parancsnokok, párt- és tömegszervezetek vezetői, »T« irodák vezetői stb. (…) A hivatalos kapcsolat nyilvántartásba nem vehető.” (Idézi: dr. Kiss László, Egy történészi spekuláció genezise, In Medias Res 2014/02. Az EJEB ítélete fordítását is onnan vettem.)

Ungváry tehát egy feltételezés miatt meghurcolta és a terrorgépezet tagjának nevezte dr. Kiss Lászlót – ugyanazért, amit Mészáros Péter egyértelműen elismert: az állambiztonság hivatalos kapcsolata volt. Ungváry ezek után erkölcsi és jogi menlevelet is adott Mészárosnak, és offenzivitásra bíztatta – pedig Mészárost ezen túl be is szervezték, amit 6-os karton bizonyít! Mészáros kartonján szerepel a H-dosszié nyilvántartási kódja: ezt az aktát kizárólag olyan személyek esetében állították ki, akik igent mondtak a beszervezésre, és ezt aláírásukkal megerősítették. Szerepel rajta a „foglalkoztatott hálózat” kódja is. Lehet, hogy a jelentéseit tartalmazó munkadosszié azért nem lelhető fel a levéltárban, mert a rendszerváltás után is „továbbszolgált”, egyik állítása mintha utalna is erre. Az, hogy Mészáros tevékenységéről jelenleg nem ismertek adatok, nem jelenti azt, hogy ilyen soha nem is fog előkerülni. Maga Ungváry írja, hogy a 6-os kartonhoz mindig társultak egyéb iratok: „… mindig ki kellett állítani a 6/c (statisztikai nyilvántartás), 6/d (lakcímnyilvántartás) kartont, illetve az 1960-as évektől az adatlapot is, valamint adott esetben a 6/a kartont, amely a hálózati személy operatív szempontból releváns kapcsolatát tartalmazta.” Más érdekességet is ír: Megint más kérdés azonban az, hogy az „érdemi együttműködést” hogyan minősítsük. Ez az érintett jelentései, illetve más dokumentumok nélkül lehetetlen vállalkozás, leszámítva azt, hogy természetesen az a tény már önmagában is jelent valamit, ha valaki titkos kapcsolatot tartott fenn „ügynökként” az állambiztonsággal.” Nos, Lehel László munkadossziéja sincs meg, de a vállalkozás lehetetlensége nem zavarta Ungváryt. „….azok, akik a rendszerváltás után lelepleződtek, alapvetően nem azért kerültek kínos helyzetbe, mert dehonesztáló jelentések kerültek elő róluk, hanem azért, mert magukat erkölcsi piedesztálra emelve harcos antikommunistaként és ellenállóként állították be, ahelyett hogy elismerték volna, ők sem voltak különbek a Deákné vásznánál.” Ez a leírás teljes mértékben illik az első szabad választáson MDF-színekben a parlamentbe jutó Mészárosra. És Ungváry egy megjegyzése, ami szinte viccnek hat a Kiss László-ügy miatt: „Érthető elvárás, hogy egy annyira súlyos ügyben, mint amit az állambiztonsággal való együttműködés kérdése jelent, a bizonyításnak kétséget kizárónak kell lennie.” (Az idézetek forrása: Ügynökök tanúja könyvet ír, Betekintő, 2017/1).

Fideszes besúgókról beszélni teljesen történelmietlen és szakszerűtlen. Ha Ungváry arra gondolt, hogy a Fideszen belül nem volt egzisztenciális következménye az állambiztonsági múlt kiderülésének, az egyoldalú és elfogult észrevétel egy történésztől, hiszen a többi párt sem viselkedett másképp. Ez nem kizárólag a Fidesz, hanem a magyar politika problémája.

Ami Martonyi Jánost, Szita Károlyt, Kárpáti Györgyöt és Lehel Lászlót illeti, a nyilvánosság mindent tud róluk. Védekezésüket, magyarázkodásukat ízekre szedték, a közvélemény ítéletet alkothatott fölöttük. Nem akarok mást, csak hogy Mészáros Pétert is ugyanazzal a mércével mérjük, mint őket. Tegyük mérlegre, mennyire hihető a magyarázata. Értékeljük, hogy hivatalos kapcsolatként végzett munkája alapján beszervezték – hazafias alapon – és titkos megbízottnak minősítették, ami az egyszerű, adott esetben zsarolással kényszerített ügynök fölött álló kategória.

Ungváryról pedig jegyezzük meg, hogy az EJEB-ig szalad, ha számon kérik rajta egy tényállítását; és ha „a terrorgépezet résztvevője” nem szereti a Fideszt, akkor tőle történészi igazolást és korlátlan felmentést kaphat.

The post Ungváry Krisztián és a kettős mérce – esettanulmány appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »