NIF: Nemcsak nekünk, magyaroknak, van bajunk az államadósság visszafizetésével, hanem más országoknak is. És ez a probléma nem új keletű. Lássuk alább egy 1987-ben elhangzott beszéd fordítását. Elhangzott az Afrikai Egység Szervezetének ülésén. Azóta sem valósult meg semmi a javaslatokból, és Burkina Faso azóta is egy polgárháborús övezet. A szókimondásának, egyenes és keményhangú beszédének köszönhetően Thomas Sankara azóta fiatalon “semlegesítve” lett. Ez mindannyiunknak intő jel, akik ha hatalomra is jutnak, és az adóssághalmazt megtagadni akarják, azt mérlegelik. Egy erkölcstelen, gyilkos és tömeggyilkos világhatalomról van szó, aki ellentmondást nem tűr!
Úgy gondoljuk, az adósságot annak eredetétől kell megvizsgálni. Az adósság eredete a gyarmatosítás eredetéből származik. Azok, akik pénzt hiteleznek nekünk ugyanazok, akik ezelőtt gyarmatosítottak minket. Ők ugyanazok, akik az államainkat és gazdaságunkat irányították.
A gyarmatosítók azok, akik eladósították Afrikát. Nekünk semmi közünk ehhez az adóssághoz. Tehát nem is kell megfizetnünk. Az adósság neokolonializmus, amelyben a gyarmatosítók „technikai asszisztensekké” alakultak. De jobban illik rájuk a „technikai gyilkos”* kifejezés.
Előállnak azzal, hogy pénzügyileg támogatnak minket, pénzügyi háttérrel. Mintha bárki háttere fejlődést idézne elő. Azt tanácsolják, menjünk ezekhez a hitelezőkhöz. Szép pénzügyi stratégiákkal kábítanak minket. Eladósíthatnak minket ötven, hatvan évre vagy annál is többre. Ez azt jelenti, hogy a népünk ötven vagy több évi veszélyeztetése felé vezetnek minket.
A jelenlegi formájában, ahogy az imperializmus irányít, a hitel nem más, mint Afrika okosan menedzselt visszahódítása, azzal a céllal, hogy külföldi szabályok alapján leigázzák a növekedését és fejlődését. Ezzel mindegyikünk pénzügyi rabszolgává válik, amely nem különbözik a valódi rabszolgától, és mindezt azok miatt, akik voltak elég gazdagok ahhoz, hogy pénzt fektessenek az országunkba azt követelve, hogy fizessük azt vissza. Megmondják nekünk, hogy fizessük vissza, de ez nem erkölcsi kérdés. Ez nem arról a becsületről szól, hogy visszafizessük-e vagy sem.
Elnök úr, hallgattuk és megtapsoltuk Norvégia miniszterelnökét, ahogy beszélt. Ő európai, de ő is elmondta, hogy az egész adósság megfizethetetlen. Az adósságot nem lehet visszafizetni, mert ha nem fizetjük vissza, a hitelezők nem halnak meg. Ez biztos. De ha mi visszafizetjük, akkor meghalunk. Ez is biztos.
Azok, akik az eladósodásunkat okozták, úgy hazardíroztak, mintha kaszinóban lettek volna. Amíg nyertek, nem volt vita. De most, hogy veszteségeket szenvednek, követelik a visszafizetést. És most a válságról beszélünk. Nem, Elnök úr, játszottak, vesztettek, ezek a játék szabályai és az élet megy tovább. Nem fizethetjük vissza, mert nincs is miből. Nem fizethetünk, mert nem vagyunk felelősek ezért az adósságért. Nem fizethetjük vissza, mert ők a legnagyobb értékkel tartoznak nekünk, amelyet soha nem tudnának visszafizetni: a vérünkkel. A vérünket ontották.
Hallottunk a Marshall-tervről, amely újraépítette Európa gazdaságát. De sosem hallunk az Afrika-tervről, amely lehetővé tette, hogy Európa szembenézzen a hitleri hordákkal, amikor a gazdaságuk és a stabilitásuk forgott kockán.
Ki mentette meg Európát? Afrika. Ritkán említjük egy pontig, amikor már nem lehetünk részesei ennek a hálátlan csendnek. Ha mások nem éneklik meg dicsőségünket, akkor legalább nekünk ki kell mondanunk, hogy apáink voltak elég bátrak, hogy a katonáinkként megmentsék Európát, és a világot megszabadítsák a nácizmustól.
Az adósság a szembenállás eredménye is.
Amikor gazdasági válságról beszélnek nekünk, senki nem mondja ki, hogy ez nem hirtelen jött. A válság mindig is itt volt, csak egyre rosszabb lett, akárhányszor a néptömegek egyre és egyre tudatosabbak lettek a kizsákmányolókkal szembeni jogaikat illetően.
Ma azért vagyunk válságban, mert a tömegek elutasítják, hogy a javak kevés magánszemély kezében koncentrálódjanak.
Azért vagyunk válságban, mert néhány nép olyan óriási összegeket mentett külföldi bankszámlákra, amelyek elegendőek lennének Afrika fejlődéséhez. Azért vagyunk válságban, mert ezzel a magántulajdonnal állunk szemben, amelyet nem tudunk megnevezni.
A néptömegek nem akarnak gettókban és slumokban élni. Válságban vagyunk, mert Soweto-tól Johannesburgig az emberek nem akarják megismételni a hibákat.
Harc van, és ennek az erősödése aggasztja a pénzügyi hatalmat. Most arra kérnek, legyünk bűnrészesek a kiegyensúlyozásban. Olyan egyensúlyban, amely a pénzügy hatalom számára előnyös. Olyan egyensúlyban, amely a néptömegek ellen van.
Nem! Nem lehetünk bűnrészesek. Nem! Nem működünk együtt azokkal, akik a népünk vérét szívják és a népünk verítékéből élnek. Nem működünk együtt velük a gyilkos módszereikben.
Elnök úr, hallunk klubokról – a római klubról, a párizsi klubról, mindenféle klubról. Hallunk az Ötök Csoportjáról, a Hetek Csoportjáról, a Tízek Csoportjáról és talán a Százak Csoportjáról. És mi más van? Ha ez elfogadott, akkor nekünk is saját klubok, saját csoportok kellene. Legyen ezentúl Addisz-Abeba** a központ, amelyből új lélegzethez juthatunk. Addisz-Abeba klubja.
A mi feladatunk, hogy egy Addisz-Abeba-i egyesült frontot hozzunk létre az adósság ellen. Ez az egyetlen mód, hogy kimondjuk, hogy az adósság visszafizetésének elutasítása nem agresszív lépés részünkről, hanem testvéri lépés, hogy kimondjuk az igazat.
Továbbá Európa néptömegei nem állnak szemben Afrika néptömegeivel. Azok, akik Afrikát kizsákmányolják, Európát is kizsákmányolják. Közös az ellenségünk. Addisz-Abeba-i klubunknak azt kell kifejeznie, hogy az adósságot nem kellene visszafizetnünk. És amikor ezt mondjuk, nem vagyunk az erkölcsök, a méltóság és a szavahihetőség ellen. Úgy gondoljuk, nem ugyanazok az erkölcsöseink, mint másokéi.
A gazdagok és szegények erkölcsei nem ugyanazok. A Biblia és a Korán nem szolgálhatja egyszerre a kizsákmányolókat és a kizsákmányoltakat. Ha mindkét oldal javára akarnánk használni, akkor két különböző kiadás kellene a Bibliából és két különböző kiadás kellene a Koránból. Nem fogadjuk el, hogy azok a tisztességesek és érdemesek, akik visszafizetnek, és azok a megbízhatatlanok, akik nem.
Másik oldalról, ma fel kell ismernünk, hogy az a normális, ha a leggazdagabbak a legnagyobb tolvajok. Ha egy szegény ember lop, akkor tolvaj és gyarló, pedig ez csak a túlélésről és a szükségről szól. Ha egy gazdag ember lop, az pénzügyi hatóság és vámkezelési illeték. Ők zsákmányolják ki a népet.
Elnök úr, az indítványom célja nem a provokáció vagy a kérkedés. Csak ki szerettem volna mondani, amit mindegyikünk gondol és kíván. Ki nem kívánja itt, hogy az adósságot pusztán elengedjék? Aki nem, az elmehet, felülhet a repülőjére, és mehet egyenesen a Világbankba, aztán fizessen!
Nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, hogy Burkina Faso indítványa csak ifjonti hév, érettség és tapasztalat nélkül. Nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, hogy csak forradalmárok beszélnek így. Szeretném leszögezni, hogy ez merő tárgyilagosság és elkötelezettség.
Példának hozhatnék fel másokat, akik azt mondják, nem fognak fizetni. Forradalmárokat éppúgy, mint nem forradalmárokat, fiatalokat éppúgy, mint időseket. Említhetném Fidel Castro-t, aki azt mondta, nem fizet. Ő nem korombeli, még ha forradalmár is. Említhetném Francois Mitterand-ot is, aki azt mondta, hogy az afrikai országoknak, a szegény országoknak nem kellene fizetni.
Említhetném Miniszterelnök Asszonyt. Nem tudom, hány éves, és nem is illendő megkérdeznem. Említhetném Felix Houphouet-Boigny-t***, ő sem korombeli, de hivatalosan, nyilvánosan kijelentette, legalább saját országa számára, hogy Elefántcsontpart nem fizet. Most Elefántcsontpart a leggazdagabb ország „francia” Afrikában. Ezért is kell természetesen több hozzájárulást is fizetniük itt.
Elnök úr, ez határozottan nem provokáció. Azt szeretném, ha ajánlanának nekünk néhány bölcs megoldást. Azt szeretnénk, ha a konferenciánk elfogadná, hogy nem fizethetjük vissza az adósságot. Nem harcias szándékból. Hanem, hogy elkerüljük, hogy egyenként meggyilkoljanak minket. Ha Burkina Faso egyedül fog ellenállni a fizetés megtagadásának, jövőre nem fogok itt állni ezen a konferencián!****
De mindenki támogatásával, megtagadhatjuk a fizetést. Ezzel a kevés forrásunkat is a saját fejlődésünkre fordíthatjuk. És azzal szeretném befejezni, hogy minden alkalommal, amikor egy afrikai ország fegyvert vásárol, azt egy afrikai ellen fogják használni. Nem európai, nem ázsiai ország ellen, hanem afrikai ellen. Következésképp, az adósság ügyét úgy kell kihasználnunk, hogy megoldjuk a fegyverproblémát. Én katona vagyok és fegyvert viselek. De Elnök úr, azt akarom, hogy kezdjük meg a leszerelést. Mivel csak én viselem a fegyverem, amim van, a többiek pedig rejtegetik a sajátjukat. (Nevetés és taps a teremben)
Drága Testvéreim, mindannyiunk támogatásával békét hozunk hazáinkra. Ezt az óriási lehetőséget Afrika fejlődése érdekében fogjuk felhasználni, mivel a földünk és a földünk mélye gazdag. Elegendő munkaerőnk és piacunk van északtól délig és kelettől nyugatig. Elég szellemi kapacitásunk van, hogy alkossunk, vagy legalább használjuk a technológiát és a tudományt, akárhol is akadjunk rá.
Elnök úr, alakítsuk meg az Addisz-Abeba-i egységfrontot az adósság ellen. Tegyünk nyilatkozatot Addisz-Abebából a fegyverkorlátozásért a gyenge és szegény országok között. A botok és kések, amiket vásárolunk, haszontalanok. Tegyük az afrikai piacot az afrikaiak piacává. Termeljünk Afrikában, szállítsunk Afrikában és fogyasszunk Afrikában. Termeljük meg, amire szükségünk van, és import helyett fogyasszuk el, amit megtermelünk.
Burkina Faso felmutathatja a gyapotüzemét. A gyapotot, amelyet Burkina Faso-ban állítottak elő, Burkina Faso-ban szőttek, Burkina Faso-ban varrtak és burkinaiak viselik. Delegációnkat és engem a mi szövőink és parasztjaink ruháztak fel. Egy cérna sem európai vagy amerikai. Nem akarok divatbemutatót tartani, csak egyszerűen azt akarom mondani, hogy el kell fogadnunk, hogy afrikaiként élünk. Csak így élhetünk szabadon és méltósággal.
Köszönöm Elnök úr!
Haza vagy Halál!
Győzni fogunk!*****
Elhangzott az Afrikai Egység Szervezetének ülésén
Addisz-Abeba
1987. július 29.
*szójáték: assistant és assassin
** Etiópia fővárosa, az Afrikai Unió székhelye
*** Elefántcsontpart első elnöke, 1960 és 1993 között volt hatalmon
**** Thomas Sankarát 3 hónap múlva meggyilkolták
***** A kubai forradalmárok jelszavai.
A beszédről készített videófelvétel francia nyelven, angol felirattal, két részben
forrás: amiidonk.hu, 2014. november 2.
Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »
