Nimród, a hunok és a magyarok őse, avagy nincs új a nap alatt (1. rész)

 Minden nemzet létezésének alapja az eredetig visszanyúló, vallásos kegyelettel őrzött és ápolt nemzeti öntudat. A hagyományok lekicsinylése és az intézményesen sugallt primitív gyökértelenség a nemzet pusztulásához vezet. Ennek egyik szomorú megnyilvánulása, hogy a hivatalosított történetírás a magyar krónikákat a mesék világába sorolja, a krónikaírók fantáziájának tudja be, amelyeknek nem sok alapjuk van, hiszen nem egyezik nagyjából a kiegyezés óta tanított akadémista ismeretekkel.A latin nyelvű magyar krónikák és az ókori írások meglepő módon azt sugallják, hogy a magyarság nagyon-nagyon régi nép. A régiséget igazolja a Képes Krónika leszármazási táblája, Álmos és Árpád őseinek felsorolása, miszerint népünk eredete a szkítákon, a pártusokon és a sumirokon keresztül a Vízözönig nyúlik vissza. Az ősapák sorában van Nimród, Noé leszármazottja.

 

 

 

Nimród (mészkő dombormű,  királyi palota, Kr. e. 2800-2600 körül, Tello, Mezopotámia)A krónikás Kézai szerint Nimród, a vízözöni bárkaépítő Noé dédunokája „volt a hunok, a magyarok ősapja”, aki „a nyelvek összezavarodása után Havilah[1] földjére költözött, amit most Perzsiának neveznek, és itt két fiat nemzett Enéh nevű feleségének, az egyiket Hunornak, a másikat pedig Magornak nevezték…” A Kálti- és a Thuróczy-krónika leszármazási táblája is a Noétól való eredetét támasztja alá. Hasonlóképp vélekedik a magyarok eredetéről a török szultán sztambuli könyvtárából regényes módon Magyarországra került török nyelvű krónika, a Tarihi Üngürüsz (A magyarok története). Egyúttal utal a magyarság pártus kapcsolataira: Megnevezi a Nimródfiaknak, Hunornak és Magornak, a magyarok és a hunok ősének perzsiai lakhelyét, Adzsem tartományt, amely valójában azonos az ókori Parthava és Ária tartománnyal, a pártusok őshazájával. A sors iróniája, hogy a magyarság sokkal inkább árjább, mit más magát árjának tartó nép.A fentiekkel ellentétben a bécsi Képes Krónika, és nyomában Thuróczy nem Kusfia Nimródot, hanem Jáfetot, Noé harmadik fiát tartja a magyarok és a hunok ősének.E két különböző vélemény nem okvetlenül jelenti a magyarok eredetét illetően a krónikaírók bizonytalanságát, hiszen még a rendelkezésükre állhatott a pontos ismereteket tartalmazó ősgeszta, hanem azt, hogy erősen csúsztattak, s bizonyára jó okuk volt, hogy a magyarság ősapjának Jáfetot tartsák.  A miértre Nimród származása adja meg a választ.

 

 

A Biblia földje (Genezis 10)

 

Az Ószövetség első öt könyvét, a Pentateuchust, a zsidók Tóráját a keresztény és a zsidó hagyomány Mózes könyveiként említi, mivel őt tartották a szerzőnek. Az I. könyv a világ teremtését, a Vízözön, vagyis Noé történetét írja le: Noé az özönvíz előtt 500 esztendős korában nemzé Sémet, Khámot és Jáfetet. A három fiú leszármazottjait a Szent Biblia aprólékosan, név szerint említi. A III-IV fejezettől, azaz Sém leszármazottja, Jákob felbukkanásától kezdődően a zsidók történetétéről szól, de előtte sokat elárul Khám (és Jáfet) családjáról is.  Noéfia Khámnak négy fia volt: Kus, Mizraim, Put és Kánaán. Kus visszatérvén Etiópiából[2] Shinear (Sumer) földjén telepedett le. Mizraim volt az egyiptomiak ősapja, Put az indiaiakhoz kötődött, Kánaán utódai Kánaánt[3], a Földközi-tenger termékeny keleti partvidékét népesítették be.T az O-ban – A világ felosztása Noé fiai közt (részlet az Etimologias c. karoling kéziratból, Kr.u.7.sz., Isidoro de Sevilla, Királyi Könyvtár, Brüsszel, kiadta: Günther Zainer, Augsburg, 1472.)

 

Kusnak öt nagyobb fia, Széba, Havilah, Szabthah, Rahmah, Szabtékah után minden bizonnyal másik anyától hatodikként született Nimród, a Kárpát-medencei magyarság ősapja.

Nimród mai rézlemez portréja (Dee Finney, greatdreams.com)

 

E nevek nem egyéneket, hanem népősöket, népeket jelölnek. Kivételként Nimródot szokták említeni, mondván a neve személynév, nem népet jelöl. Első látásra ez valóban így tűnik. bár Nimród, ha nem is a saját nevén, de a hunok és a magyarok ősapja volt. A krónikáink ebbéli megállapítását a mai, hivatalosított történelemtudomány a mesék birodalmába száműzte.  Khámfia Kánaán népe és földje fontos szerepet tölt be a Bibliában: Midőn az Úr (vagyis az asszír király) kihozván az izraelitákat Egyiptomból odaígérte nekik Kánaán földjét: „Le is szállok, hogy megszabadítsam őt [a népet] az Egyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khiveusok és Jebuzeusok lakóhelyére”[4].Csakhogy a tejjel-mézzel folyó Kánaán teljes terjedelmében lakott volt. A Biblia szerint e népes, gazdag, jóltermő föld, a mai nevén Palesztina már az ókorban is szabad préda volt. Józsué könyve részletesen leírja a hódító háború menetét[5], melynek során minden jólépített és népes kánaáni város (Jerichó, Ugarit, Szidon, Ebla, Biblos, Lachis, Hazor, Megiddó és Jeruzsálem) a zsidó foglalásnak esett áldozatul.Egyiptomi katonai szolgálatban állhatott (?) jellegzetes kanaánita arcvonású férfi sírja (Kr.e. 1200 körül /?/, Észak-Izrael, Jesreel-síkság; Jüdische Allgemeine, 2016. jún. 11.)

 

Mind a korabeli kánaániták mind a földfoglaló izraeliták, sem az utódnépeik mai napig tartó véres harcok árán sem tudtak/tudnak megegyezni, melyikük-másikuk az „ígéret földjének” jogos tulajdonosa.  Egy nép földjét meg lehet szereznikatonai foglalással. Ezt tette Josué Jerikóval, bár a kürtök (valójában a városfalakat ledöntő erős földrengések) segítettek neki, s tették a XX. században az oroszok velünk, illetve a középeurópai népekkel.)vallási térítéssel. Ezt történt a X. századi Pannóniában; hogy Géza a német-római császár és a pápa által nyugati mintára elismert uralkodó legyen, beengedte Magyarországra az idegen papokat és a fegyveres kalandor lovagokat.csellel, csalárdsággal, belopakodással, segélykéréssel. Már a Kr.e. III-II. évezredben a szemita-amorita nomád törzsek több hullámban vándoroltak Mezopotámiába és foglalták el a sumirok földjét.A hódítás akkor a legeredményesebb, ha a három módszer ötvöződik: A közel-keleti népségek a világ és az európai vezetők tudtával, támogatásával nyíltan érkeznek, mások titokban lopakodnak. S ha Nyugat-Európa telítődik, bizonnyal tülekednek hozzánk is. Nemzeti hadseregünk volt, nincs, hogy megvédjen bennünket. A több évtizedes agymosás és a sok szekta által megnyirbált hitünk kevés az ellenálláshoz.  Kánaán termékeny földje sűrűn lakott volt. Vajon, hogyan lehet szabaddá tenni azt a földet, amit az Úrral odaígértettek a zsidóságnak? Népet miként lehet elűzni, eltávolítani a szülőföldjéről, hogy ne lógjon ki a lóláb, ne önkényességnek, hanem jogos foglalásnak tűnjék?Meg kell átkozni. Egyházi átokkal, Isten átkával kell sújtani!Nép vagy személy megátkozása minden időben azt jelentette, hogy a megátkozottat minden következmény nélkül, büntetlenül ki lehet semmizni, meg lehet ölni, el lehet űzni lakhelyéről, földjéről. (A II. vh. után a németek és a magyarok felvidéki elűzését szalonképessé tevő un. benesi dekrétum(ok) is efféle modern átok![6])Egyiptomi fogságban levő kanaaniták és hettiták (Hiteles kananita ábrázolások a kanaáni-egyiptomi háborúk idejéből maradtak fenn, Kr.e. 1400, sír-dombormű Théba, bible-history.com) A sumirok agyagtáblára írt szövegeit mind a babiloniak, mind az asszírok, sőt a káldeusok is megőrizték, és könyv-, illetve levéltáraikban tárolták. Kr. e. 500 táján, a zsidók II. babiloni fogsága idején a zsidó írástudók e levéltárak anyagából hozták össze a saját szent irataikat, szerkesztették meg az Ószövetséget. Így sikerült ideológiailag alátámasztani, mi jogon illette meg a zsidóságot a Földközi- tenger keleti partvidéke, a termékeny Kánaán. Nem tettek mást, mint Kánaánon keresztül a népet is Isten átkával illették. Az elméletüket alátámasztó bibliai történetet szinte készen találták, csak kissé át kellett mázolni, a neveket felcserélni, kissé összezavarni…, s máris megvolt az istenátok indoka:„Noé szőlőt ültete…, ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. Khám…, Kanaánnak az apja meglátá az ő atyjának meztelenségét, és hírül adá künnlevő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván… háttal menve takarák be atyjok meztelenségét…”[7] A bibliai régiségben gyermeknek atyja meztelenségét látni főbenjáró bűn volt. Mégis Noé nem Khámot, aki kitárulkozva látta őt, hanem annak kisebbik fiát Kanaánt átkozta meg: „…felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kissebbik fia cselekedett vala: Monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.”[8] Így Khám, a bűn elkövetője helyett Kánaán utódjait tette Sém leszármazottjainak szolgáivá.

 

A lerészegedett Noé és a fiai (könyv-illusztráció, Világkrónika, 1463, Österreichische Nationalbibliothek, Wien, austriaforum.org)Valójában ki vétkezett, Khám, az apa vagy Kánaán, a fia?A Biblia figyelmen kívül hagyja, hogy Noé „kissebbik fia” megnevezés valójában Khámra, s nem Kánaánra vonatkozik. Így esett, hogy Noé Khám helyett Kánaánt, az unokáját átkozta meg, pedig a szöveg szerint, midőn Khám „meglátá az ő atyjának a mezítelenségét”, jelen sem volt. A bibliaírók átsiklottak Khám bűnössége felett, s a fiára, Kánaánra testálták.[9]A névcsere oka az lehetett, hogy az Ószövetség zsidó összeállítóinak valami indokot kellett találnia, hogy a népük miért bitorolta, miért szállta meg Kánaánt, az ígéret földjét. Noé átkának Kánaánra kellett szállnia, hogy szalonképessé tegyék az izraeliták földfoglalását. E finom csúsztatás erkölcsileg alapozta meg a Kánaán elleni izraelita agressziót. Kánaán népe szorgalmas, békés, földje jó, termékeny, ”tejjel mézzel folyó Kánaán”, amelyet a nehéz sivatagi körülmények között élő, könnyebb megélhetésért ácsingózó nép irigyelt; s arról álmodozott, hogy egyszer az övé lesz, és lőn.Bizonyára már az ókorban feltűnt a Khám-Kánaán névkeveredés, mert Noé fiairól szól másik történetben Kánaán már nem Khám fia, hanem Noé másodszülöttje; s így telességgel érthetővé vált, hogy őt, a kisebbik fiút illette az átok.  Akár így, akár úgy, de Kánaán átkoztatott meg, s az átok az utódaira is rászállt.Egyiptom, Mezopotámia és a Közép (itt: Földközi)-tenger határolta nagy és igen termékeny földre „széledének [el] a Kananeusok nemzetségei”[10]. Kánaán fiai, Czidon, Khét, Jebuzeus, Emorreus, Girgazeus, Khivveus, Harkeus, Szineus, Arvadeus, Czemareus, Hamatheus városait, várait az Úr utasítására[11] valóban elfoglalta, bekebelezte a sémi nép, a népet kiirtotta, a földet birtokba vette. A lakóit az izraeliták asszír segédlettel, az asszír király jóváhagyásával, erőszakkal, kegyetlenséggel, csalással és árulással űzték el… Mózes IV. könyve leírja az izraeliták hadi készületeit; s hogyan vették el a kánaaniták országát, s tették őket földönfutóvá.

 

Kanaanita törzsek Joshue hódítása előtt (believersmagazine.com)

 

Kánaán megátkozásának volt egy másik oka is: Ha Noé Khámot átkozta volna meg, akkor az átok nemcsak őt, hanem a még meg nem született unokáját, Kusfia Nimródot is érte volna. Khámon, Kuson keresztül Nimródot, az Úr kegyeltjét átok nem érhette hiszen „hatalmas vadász vala az Úr előtt”.  A krónikaíró szerzetesek megemlítik ugyan Nimródot, mint a magyarság lehetséges ősét, de sietve hozzáteszik, hogy Jafet fiai, Gomer vagy Magóg, vagyis Góg és Magóg a magyarság őse. Észrevehették, hogy Nimród, a „hatalmas vadász az Úr előtt” elátkozott család tagja, s ez nemigen vetne jó fényt a magyarokra, ezért változtathatták meg a történetét, és Gomert és Magógot, Jáfet fiait tették meg a hunok és a magyarok ősapának.Hazánkat, a Kárpátok övezte földet a középkorban „tejjel mézzel folyó Pannóniá”-nak hívták. Minden van itt, ami szem-szájnak ingere: gazdag a földje, könnyen védhető a határa, kellemes az éghajlata, népe törvénytisztelő és szorgalmas. Vajon utoléri a kánaániták sorsa?Kép: Gilgames képeNoé átka Nimród nagybátyját, Kánaánt és a népét nem sújtotta. Kikerülte az átok, nem volt rovott múltú, méltán említik a magyar krónikák Nemrótként. E név jelentése nem rótt.Ám Nimródra kedvezőtlen fényt vethetett, hiszen elátkozott rokonai voltak. Így Nimródot is elérte a sorsa. Bűne a toronyépítés és a nyelvek összezavarodása volt.A Biblia a történelemelőtti és az ókori közel-keleti népek hagyományait, megmaradt történeteit erősen szűri. Meg sem említi, hogy némely nép Nimródot istenként tisztelte, arról sem szól, mi történt vele a nyelvek összezavarodása után, s voltak-e utódai…? Az sem került bele az Ószövetségbe, miként lett koronás uralkodó.Még a nyelvek összezavarodása előtt Khám fiai „Nembrothot (Nimródot) fejedelmüknek választották”[12]. Kusfia Nimród a Kaukázustól délre, és az afrikai Etiópiában élt toldalékoló nyelven beszélő kusita nép sarja volt. Ismereteink szerint Etiópia Afrikában van, de a régiségben etiópoknak nevezték Medea és Elam hegyeiben, továbbá a Babilóniában is élt kassukat[13] v. kossaiakat, azaz a kusitákat. Berossos szerint a kusita eredetű az arábiainak nevezett V. dinasztia[14], amelynek ugyanaz volt a felségterülete, mint Nimródé. A Biblia az ázsiai és az afrikai kusokat nem különbözteti meg, de némely magyar krónika igen.A kassuk Elam őslakói a kőemlékeken etióp típusúak. Nimród származására is, kinézetére is kusita. A róla készült ábrázolásokon sem tűnik sémitának. A káld-sumir ékiratok s a Biblia szerint élő, történelmi személy, nagy király és hadvezér volt. Az általa alapított városok Mezopotámiában a legrégebbiek. „Az ő birodalmának kezdete volt Bábel. Erekh, Akkád, és Kálnéh a Sineár földjén, a mezopotámiai Sumerben. E földről ment aztán Assíriába, és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kalaht.”[15]  Talmud szerint Kalneh azonos Nippurral[16], a sumirok vallási központjával.Nimród fejszobra (Nimrud-hegy, Délkelet Anatólia, Törökország, whc.unesco.org)A szíriai eredetű, ó-héber sagákat, legendákat tartalmazó Kincsesbarlang leírja, miként lett Nimródnak koronája: „Nimród, az óriás hatvankilenc évig uralkodott, birodalmának fővárosa Bábel volt. Valami koronához hasonlót pillantott meg az égen; hívta Sifant, a takácsot, aki hasonlót szőtt neki, és a fejére illesztette. Ezért mondják, hogy a korona leszállt hozzá az égből.”[17] A népek hitték, hogy a királyság [jelképe] az égből szállt alá, s Nimródnak égi jelre lett koronája, így ő és az utódai, a magyar Árpád-házi királyok szentséges uralkodók voltak.

 (Folytatása következik)

[1] Kus fiának Havilathnak a földje (MV)

[2] Általában elfogadott, hogy Sineárból (Sumerból) ment az afrikai Etiópiába, holott fordítva történt.

[3] Szent Biblia, Mózes, I. 10.6.

[4] Szent Biblia, Mózes, II. 3. 8.  

[5] Szent Biblia, Józsué könyve,1-12

[6] A Beneš-dekrétumok [1946] a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítették. [Bár a nemzetközi jog elveivel ellenkezett] a szlovák parlament 2007-ben mégis megerősítette azok sérthetetlenségét.(Új Szó, 2012. febr.3.)

[7] Szent Biblia, Móz. I. 9. 20-23.

[8] Szent Biblia, Móz. I. 9. 25.

[9] Szent biblia, Mózes I.9. 17.

[10] Szent Biblia, Mózes I.10. 15.

[11] Szent Biblia, Kivonulás, 23.20.

[12] Riessler, Paul: Altjüdisches Schrifttum außerhalb der Bibel, 742. p.

[13] Delitzsch, Friedrich: Wo lag das Paradies, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1881. 127. p.

[14] Friedrich, Delitzsch: Die Sprache der Kossäer, Leipzig, 1884. 49. p.

[15] Szent Biblia, Bibliatársulat, Bp. [?] Mózes I. könyve, 10. rész, 10-11.

[16] Delitzsch i. m. Wo lag das Paradies, 225. p.

[17] Riessler i. m. 971. p.


Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »