A hülyeség házhoz jön III. – Négerisztán

A hülyeség házhoz jön III. – Négerisztán

A következő írásban egyszerre két olyan hírrel szeretnék foglalkozni melyek nagyszerűen illeszkednek a sorozat címéhez és szelleméhez.

„A politikában a hülyeség nem hátrányos helyzet.”

Bonaparte Napoleon

A dallasi sajnálatos események a világ és az én figyelmemet is az amerikai négerek sanyarú sorsára irányították. Ezzel kapcsolatban tűntek hát fel számomra az alábbiak.

Történt, hogy bizonyos Justin Timberlake – ő egy pop-ikon, megnéztem a neten, bár ne tettem volna – gratulált egy másik szellemóriásnak, Jesse Williamsnak az alkalomból, hogy az valamiféle díjat nyert el. A díjat a Black Entertainment Television – röviden a feka-TV – osztogatja, merthogy van ilyen. A díjazottak – természetesen – egytől-egyig négerek, különböző színváltozatokban. Most képzeljük el mi lenne, ha Amerikában valaki Withe Entertainment Television néven indítana egy ilyen szórakoztató akármit. Ugye? De nem erről akartam beszélni.

Jesse Williams – ahelyett hogy örült volna, hogy egy szakmabeli megdicsérte – indignálódott hangon kikérte magának a dolgot, mint mondta, a fehérek kisajátítják a néger kultúrát. Az, hogy két hülye, a saját vélt fontosságától megszédült komédiás miket üzen egymásnak, az tökéletesen jelentéktelen lenne, azonban erről a „kisajátításól” már sokfelé olvashatunk. Úgy tűnik divatba fog jönni. Annál is inkább, mert a derék libsik annyira örülnek, ha valaki kitalál valami efféle abszurd ötletet.

Mikor a „kisajátítást” olvastam, először meglepődtem. Nem tudtam ugyanis, hogy létezik olyan mint néger kultúra és különösen nem tudtam, hogy kisajátítják. Ha megengedem, hogy van egységes afrikai néger „kultúra” – ehhez a kultúra fogalmát szinte a végtelenig kell tágítani –, arról is csak a fehér antropológusokon keresztül tudunk. Elgondolkodtam. Mit nevezhetünk néger kultúrának? Van ugye az eredeti, afrikai, autentikus kultúra, ennek azonban nem találom nyomát itt magunk között. Nem esszük meg a misszionáriust, nem imádjuk a krokodilt, nem fizetünk mérgezett majomfogakkal és még csak pálmakunyhókat sem építünk.

Tehát ezt biztosan nem sajátítottuk ki.

Rájöttem, hogy minden bizonnyal a könnyűzenei ipar bizonyos termékeire gondolhatnak a kisajátítás-hívők. Az bizony kétségtelen, hogy ebben van valami. Bizony, a blues, a dzsessz és más zenei irányzatoknál a négereknek vezető szerepe volt/van és ezeket az elnyomó fehérek is játsszák, hallgatják – kisajátítják. Ne akadjunk fel olyan apróságokon, hogy eme kisajátítás úgy történik, hogy a gonosz fehérek pénzt adnak a négereknek, hogy hallgathassák őket, tehát – szerintem – nem kisajátítják, hanem megveszik a dolgot. Továbbá a zenével kapcsolatban nem emlékszem rá, hogy a négerek Afrikából hozták volna magukkal például a szaxofont, vagy a zongorát. Bár lehet. Biztos ahhoz voltak láncolva.

De nevezzük nyugodtan kisajátításnak, ha úgy tetszik. Viszont akkor meg kell vizsgálni azt is, melyek azok a kulturális elemek, amiket a négerek tőlünk, fehérektől sajátítottak ki – már ha úgy gondoljuk, hogy egy idegen kultúra elemeinek használata kisajátítás. Itt van rögtön az ABC, amit ki kellett sajátítani, mert a behurcoltak hazájában nem analfabéták voltak, hanem konkrétan nem volt ismert az írás. Mármost, mikor az indignálódott Jesse Williams a Facebook-on kikéri magának, akkor éppen kisajátítja a fehér kultúra ezen vívmányát, ami – tőle tudjuk – nagyon csúf dolog.

Mi több beszélni sem tudna, mert az angol nyelvet is a fehérektől sajátították ki.

Ha jól megkaparjuk arra jutunk, hogy a fekete bőrükön kívül nem sok mindent hoztak Afrikából; a többit kisajátították – hogy az ő kifejezésüket használjuk.

Mostanában terjedt el, hogy a kisajátítás újabb, magasabb szintet lépett és Babu Omowale radikális fekete aktivista már néhány komplett amerikai államot akar kisajátítani, és az USA délkeleti államaiból – Louisiana, Mississippi, Dél-Karolina, Alabama, Georgia – akarja létrehozni a feketék új országát. Ezek az államok a polgárháborúban a rabszolgatartó déliekhez tartoztak, tehát a radikálisok olyan helyen kereskednek, amely már ki van próbálva a négerek lakhatása szempontjából, hiszen sokáig éltek ott, békében és barátságban.

Persze ezt még meg kell beszélni az ott élő fehérekkel, valamint azok helyi népművészeti csoportjaival, mint például a Ku-Klux-Klan. Csak hogy legyen idejük felkészülni; jól égő keresztek, csuklyák stb. Puskájuk bizonyára amúgy is van.

Az országfoglalást egyelőre békés úton képzelik el, kihasználva a néger szomszédok fehér-riasztó hatását. Úgy képzelik, hogy egyre többen költöznek oda és ennek hatására a fehérek elmenekülnek, majd végül már csak az övék az egész.

Ez eddig működött, így jöttek létre a fekete nyomornegyedek szerte Amerikában.

Úgy képzelik, hogy ezután gazdaságilag függetlenednek az USA többi államától és bevezetik például a „fekete dollárt”. Ez, szerintem, hülyeség, mert ebben az esetben nekik maguknak kéne fizetni a szociális segélyt, ami merőben szokatlan gondolat. Mondhatnónk, kontradikció in adjecto, mert a néger nem fizeti, hanem kapja a nevezett segélyt. Ez a világ rendje. Eddig legalábbis így volt, de talán majd ott, az ígéret földjén másképpen lesz.

Az új állam gazdaságát nyilván a gyapottermesztésre lehetne alapozni, hiszen ehhez a termőterületen és a munkaerőn túl, a termelési tradíciók is rendelkezésre állnak majd, csak meg kell kérdezni a nagypapit, aki bizonyára emlékszik arra a szörnyű időre, mikor dolgozni kellett. A Detroitból szalasztott drogdílerek vágyai között bizonyára kitüntetett helyen szerepel az afféle vidéki, bukolikus öröm, mint a gyapotszedés. Csak erre vágynak. Lehet hogy van is nekik otthon – rekreációs céllal – valami bonsai-gyapotcserje, amit időnként csipegetnek, ha depressziósak.

Nem akarok ünneprontó lenni, de mutatkozik itt néhány súlyosnak tűnő probléma is. Mindenekelőtt, ha az összes néger elköltözik az ígéret földjére akkor mi marad a fehér, libsi jogvédőknek? Képzeljük el, hogy ott ődöngenek az egyetemeken és nincs egy árva néger sem, akit védhetnének. Elmarad egy csomó tüntetés, tiltakozás, ami pedig a jogvédő létmódja, nélkülük számára a világ kihalt, unalmas és szomorú. Esetleg lehetnének transznégerek és utánuk költözhetnének, de ekkora szerencsénk bizonyára nincs. Nem nagyon maradna más számukra csak a homokosok. Csak nehogy azok is önálló államot alapítsanak.

http://aristo.pestisracok.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »