Zsidó gyermekek oktatása és az Ipolysági Izraelita Népiskola

Köztudott, hogy Ipolyságnak egykor jelentős számú zsidósága volt. Ám az itteni hitközségek történetét összefoglaló egyes publikációk olykor egymásnak ellentmondó, nem eléggé pontos adatokat közölnek, elsősorban a templomokat, imaházakat, valamint az oktatási intézményt illetően.

A Magyar Zsidó Lexikonban témánkkal kapcsolatban az alábbiak olvashatók: „Az itteni hitközséget Winter Fülöp és Glück Zanvel 1850-ben alapították. Az első elöljárók Winter János, Glück Mór, Herczog Gábor, Weiszberger Wolf és Glück Adolf voltak. Ugyanakkor alakult a Chevra Kadisa, amely ma Rosenberg Miksa vezetésével működik és 120 tagot számlál. Az első rabbi Deutsch Salamon volt, aki 1851 körül került a hitközséghez és 20 évi működés után a nyitrai rabbiszéket foglalta el.” (Ujvári p., szerk., 1929)

Ugyanitt közölnek adatokat  az iskoláról is, mégpedig az alábbiakat: „1874-ben létesült az elemi iskola, amelynek 67 tanulója van. A tantestület tagjai Spitzer Jakab, Kopasz Ármin és Lissovits Mór.” (1929:898.p.) Hasonlóképp írnak a mai kiadványokban is, bár van, aki a zsidó népiskola építését teszi 1874-re. (Danis F., 2002:5.p.) Egy másik helyen is arról olvasunk, hogy „a Káptalan utca lépcsős járdáján elhaladva” látható a zsidó iskola (1874). (Márton I., 2017:97). A kiadvány elő lapjain viszont az áll, hogy Ipolyságon „A 19. századig (1800) három, illetve négy egyemeletes épület épült: a monostor, a zsidó elemi iskola a Káptalan utcában, a Talmud Tóra iskola a Jesensky utcában és a káptalani birtok irodaháza a raktárakkal és a pincékkel“. (2017:28.p.)

Most csak a zsidó gyermekek oktatásával, az iskolaalapítással és az iskolaépítéssel kapcsolatos adatokkal, tényekkel foglalkozunk. Az biztos, hogy a XIX. századig (az 1800-as évek elejéig) nem épült, nem épülhetett emeletes izraelita elemi iskola Ipolyságon, mert ekkor még zsidóság sem volt a városban. A Magyar Országos Levéltár iratai közt találunk ide vonatkozó adatokat is, mégpedig az Ipolysági Izraelita Iskolaközösséggel kapcsolatban, amely 1874-ben alakult. Arról is van tudomásunk, hogy a zsidó gyermekek már 1874 előtt is jártak iskolába: néhányuk az itteni Római Katolikus Elemi Népiskola tanulója volt, másokat pedig a zsidó hitfelekezetek magániskolájában oktattak.

A Lévai Állami Levéltárban fennmaradtak az Ipolysági Zsidó Iskolaszék jegyzőkönyvei (1875-1911), melyek sok pontos információt közölnek számunkra. A jegyzőkönyvekhez csatolták 1876-ban az Ipolysági Izraelita Elemi Népiskola Emlékiratát is. Ebben a fontos dokumentumban többek között ez áll: „ az 1874. év tavaszán a két rendbeli izraelita magániskola – mint az országos közoktatási törvény szellemével meg nem férő intézmény – tanhatósági rendelet folytán fölszámoltatott“. Kényszerhelyzet alakult tehát ki a gyermekek oktatását illetően: az izraelita szülőknek el kellett dönteniük, hogy fiaikat, lányaikat vagy a római katolikus iskolába járatják, vagy „létesítenek egy rendes, nyilvános hitfelekezeti tanintézetet”. A szülők az utóbbit választották, és felfogadták a pedagógiai munkára Grünwald Henrik okleveles tanítót és Fischer Sámuel segédtanítót.

Hírdetés

Majd ezt olvassuk a továbbiakban: „1874 őszén  az ipolysági izraelita hitközség az eddigi magánjellegű iskolát saját fennhatósága alá vette, /…/ s úgy annak fenntartását, mint kormányzását legfontosabb ügyének nyilvánítá”.  Az intézmény elsőfokú tanhatósága az iskolaszék  lett, melynek elnökéül Winter Sándort, gondnokává Schöfer Márkot választották. Az iskolaszék tagja lett többek közt Eichenvald Lajos, Fricz Lázár, Glück Adolf, Link Sámuel, Schvoy Adolf, Winter Adolf, Berczeller Márton, Steiner Mór. (1876:117.p.) Ugyancsak az első tanítók közt említik  Fried Ignácot és Schlesinger Lipótot. Az iskolát  akkor egy egyszerű bérházban helyezték el. (1876:118.p.)

A szülők és az iskolaszék tagjai belátták, hogy az „iskola csak akkor lesz maradandó, ha saját házában nyer elhelyezést”. Ehhez az országos zsidó alapból is kaptak támogatást; a kiszabott tandíjat pedig rendesen fizették a gyermekek után. (1876:119.p.) Az iskolaszék egyébként már 1875-ben kimondta, hogy a tanintézetnek „házat teremt”, amire, pontosabban  a ház szerzésére felhatalmazást is nyert: 1800 forintért megvásárolták a Falusi-féle házat a Káptalan utcában. A ház falainak egy részét lebontották, azt bővítették, emeletessé építették. (120.p.) Az iskola, illetve iskolaépület felavatására tehát 1876-ban került sor. (Ez az épület kissé átalakítva bár, de ma is látható a Káptalan utcában.)

A jegyzőkönyvek megannyi értékes adatot rejtegetnek még számunkra. Kiolvashatók belőlük például az itt tanító pedagógusok nevei, akik közt ott találjuk az említetteken kívül  Gutmann Mártont, Walder Adolfot, Rosenstein Ignácot, Grünwald Henriket, Fischer Sámuelt. Kiderül, hogy az iskola gyakorta küszködött az anyagi gondokkal. Ezért a fenntartók figyelemmel követték a tandíjak, adók rendezését, ami nem kis terhelést jelentett a hitközség tagjai számára. Ugyanakkor odafigyeltek a  szociális helyzetre is, s így számos tanuló szülei tandíjmentességet kaptak, a szegényebb tanulóknak télen meleg öltözéket adományoztak. Néha a két felekezet közti ellentétek lecsapódásának is tanúi  lehetünk a jegyzőkönyveket olvasva.

Arról is ír az iskolaszék, hogy az intézmény színvonalával a megyei tanfelügyelőség elégedett volt. Az évtizedek folyamán az iskola diákjainak száma emelkedett (volt, amikor a százat is elérte), így bővítésekre is sort kellett keríteni. De odafigyeltek a színjátszásra, a kézimunka oktatásának bevezetésére, a könyvtár kiépítésére, a hitoktatásra, valamint a héber nyelv tanításának színvonalasabbá tételére is. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az intézet tanulóit nevelni kell a magyar haza iránti szeretetre, az állampolgári kötelezettségekre is.

Az iskolaszék tehát komolyan vette munkáját; rendszeresen ülésezett, vezette jegyzőkönyveit, segítette a tanítók és diákok munkáját. Az iskola Trianon után is fennmaradt, mint ahogy az A csehszlovákiai magyar tanítók almanachjából (szerk. Szerényi Ferdinánd. Pozsony, 1934.) is kiderül. Innen tudjuk, hogy  az ezerkilencszázharmincas években az iskola igazgatója Spitzer Jakab volt, aki gyakran rendezett műkedvelő előadásokat a népművelés keretében. De ugyanezt tette a másik tanító, Kopasz Ármin is. A harmadik pedagógus pedig Popper Rózsa volt. Az iskolában működött a Vörös Kereszt Ifjúsági Csoport is, s különböző „akciók” segítették a rászoruló diákokat.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »