Zombor: Felújítják a Szent István-templom tetőzetét

Zombor: Felújítják a Szent István-templom tetőzetét

Nemrég felállványozták a zombori Árpád-házi Szent István király templomot. Az 1904-ben felépült kéttornyú templom az egy évvel később hozzáépített karmelita rendházzal a város egyik jelképe, szinte egységet alkot a ma közigazgatásnak otthont adó egykori Vármegyeháza történelmi jelentőségű épületével.

Minthogy Zombor utolsó római katolikus templomaként épült fel, sokan újtemplomként emlegetik, vagy karmelita templomnak is nevezik, hiszen kezdetektől e rend szerzetesei látták el a papi szolgálatot és gondját viselték a csaknem fél évszázadig épülő, építésében többször is megrekedő templomnak. Gondosságuknak köszönhetően kezdődhetett el a templom mostani felújítása is, amelyhez hasonló mértékű eddig még nem történt az épületen.

– Most a templom teljes tetőzetének felújítása vette kezdetét, beleértve a tetőszerkezetet és a cserépfedést. A polgárok az építkezést látva azt gondolhatják, hogy váratlan dolog történik, pedig erre a felújításra 2008-ban kezdődtek az előkészületek. Kívül-belül, a tetőszerkezeten és a cserepeken láthatóvá vált az épület rongálódása, ezért hozzáértő szakembereket kértünk fel a helyzet felmérésére. A belgrádi Építészeti Egyetem Anyag- és Szerkezetvizsgáló Intézete szakembereinek véleménye alapján készült el a felújítás mérnöki terve, amelynek elkészítésére ugyanezt az intézményt kértük fel – hallottuk ocd. Vidak Stjepantól, a karmelita rendház perjelétől, aki azt is elmondta, hogy párhuzamosan zajlott a szükséges anyagiak előteremtése, hiszen önerőből lehetetlen lett volna előteremteni. Hatalmas összegről lévén szó, nyilvánvaló volt, hogy több oldalról kell pénzt szerezni és még így sem lesz könnyű megoldani a finanszírozást.

– A projektum teljes értékének kilencven százalékát külföldi adományozók biztosították, olyan intézmények, amelyek hasonló helyzetben világszerte segítséget nyújtanak az egyházi létesítményeknek ilyen munkálatok elvégzéséhez. A maradék tíz százalékot nyolc év során sikerült összegyűjtenünk önkormányzati és tartományi pályázatokon nyert támogatásból, valamint a hívek hozzájárulásaiból – nyilatkozta a perjel.

Kriptakápolna-felújítás a zombori Szent Rókus temetőben

Az utókor hajlamos a hálátlanságra és a feledésre. Erre az örök érvényű igazságra hívja fel a figyelmet a zombori Szent Rókus temetőben nemrég zajló kriptakápolna-felújítás. 1905-ben épült e csodás kis építmény, amely szépségével feledteti eredeti célját, ugyanis az építtető családi mauzóleumnak szánta. Fejér Gyula apátplébános, továbbá nővére és szülei leltek itt örök nyugalomra.

A neo-román stílusú kápolna Balázs Ernő és Karczinger János építészek tervei alapján épült Fejér Gyula megrendelésére. A bejárat feletti fülkékben Péter, illetve Pál apostol szobra látható, középütt pedig Krisztus feltámadása van ábrázolva. Sajnos, mostanra nemcsak a külseje rongálódott, hanem a belteret ékesítő freskók is. Az ide temetettek nevét megörökítő feketemárvány-kereszt elé valaki szürke kőoltárt építtetett, ami, sajnos, részben takarja a kereszt alatti tábla névfeliratait.

Az 1970-es évekig a temető és a kriptakápolna között elhelyezkedő Szent Kereszt-templom alatti kriptasorban temetkeztek a Zomborban tevékenykedő és itt elhalálozó karmelita szerzetesek. Ekkor, valószínűleg egyházi feljebbvalók közbenjárására, lehetővé vált a földi maradványok áthozatala a ft. Fejér Gyula építtette kápolnába, és azóta itt helyezik örök nyugalomra az Árpád-házi Szent István templomot kiszolgáló karmelitákat. Ide kerültek Gerard Tomo Stantić, a magyar hívek által Gellért atyaként közismert és mélyen tisztelt szerzetespap földi maradványai is, amelyeket később átvittek a Szent István templom Szent Kereszt oltárához. Gellért atya emléke ma is él a hívek körében, a visszaemlékezők elmondása szerint 1956-ban bekövetkezett halálakor tízezernél többen kísérték utolsó útjára, s most sokan imádkoznak azért, hogy boldoggá avatására sor kerüljön. A boldoggá avatási eljárás a legfelsőbb fórum előtt van.

Fejér Gyulára már nincs aki emlékezhetne, hiszen fél évszázadnál hosszabb ideig való zombori plébánoskodás után, 1914-ben visszaadta lelkét a Teremtőnek. Kár és nem helyénvaló, hogy neve lassan teljesen feledésbe vész, pedig nemcsak egyházi szolgálatával, hanem közéleti tevékenységével is nyomot hagyott a város történetében. Egyik fő szorgalmazója volt a magas szintű zenei képzés megteremtésének. A múlt századfordulón Széchenyi Istvánról elnevezett, ma Radomir Putnik nevét viselő körúton házat vásárolt az egyházi ének és zene szolgálatára létrehozott alapítványa számára. Az épület állapota egyre romlik, de falán ott van még az emléktábla a jól olvasható latin és magyar nyelvű felirattal.

Nyilvánvaló, hogy az apátplébános különösen fontosnak tartotta a nevelést és az oktatást. Igazgatója volt az Iskolanénék Intézetének, amelynek épületét ma a műszaki szakközépiskola használja. 1904-ben megalapította a Napközi Egyesületet, ahol módos polgárok adományainak köszönhetően száznál több gyermek ellátásáról gondoskodtak, de ő maga is örömmel karolta fel a tehetséges, szorgalmas, ám rossz anyagi helyzetű fiatalokat. Alapító tagja volt a Kaszinó Dalárdának és a Polgári Kaszinó Egyletnek, továbbá tagja volt a Bács-Bodrog Vármegyei Történelmi Társulat választmányának és tiszteletbeli elnöke a Délmagyarországi Közművelődési Egyesületnek.

Talán az ő nevét is sikerül újra ismertté tenni és a végső feledéstől megőrizni kriptakápolnájának felújításával. Egyetlen olajfestmény őrzi arcképét, ezt Jakobcsits Iván zombori festőművész készítette 1935-ben, az apátplébános halála után huszonegy évvel.

Mint azt megtudtuk, a kupolatető javítása halaszthatatlanná vált, mert a további beázás végképp tönkretehette volna az épület belterét is. A felújítást saját eszközeiből kezdte el a karmelita rendház, amelynek perjele, ocd. Stjepan Vidak bízik abban, hogy a teljes körű renoválásra is sor kerülhet Isten kegyelméből és a hívek adományainak jóvoltából. Úgy legyen.

F. Cirkl Zsuzsa


Forrás:vajma.info
Tovább a cikkre »