Zavart keltenének a Soros-féle civilek

Hatvanoldalas tanulmányban bírálja a Helsinki Bizottság és több, Soros György támogatását is élvező szervezet az „illiberális államokat”. Szerintük a nemzet képzeletbeli fogalom, az olyan politika pedig, amely a többség tetszésével találkozik, populista. A népszavazást mint legitimációs alapot elvetik, és ellenállásra biztatnak, amelynek eszköze lehet a zavarkeltés és a hálózatosodás is.

Több, Soros György támogatását is élvező partnerszervezetével együtt tanulmányt készített a Helsinki Bizottság a „beteg demokráciákról”. A hatvanoldalas dokumentumban javaslatokat is tesznek: egyebek között a hálózatosodást, a zavarkeltést és a megfigyelést, valamint a második világháború végén hatalomra törő kommunisták által is kedvelt szalámitaktikát ajánlják az illiberális államok ellen küzdő csoportok figyelmébe.

Az iromány kiindulópontja az, hogy a Kelet-Közép-Európában megerősödő nemzeti kormányok a „Kremlben megtervezett modellek alapján” lépnek fel a szerzők és a hasonszőrű liberális jogászkodó szervezetek, a nyílt társadalom úttörőinek befolyásszerzésével szemben. Ez pedig – csakúgy, mint az, hogy a lengyel, magyar, horvát vagy éppen a szerb vezetés különféle marginális csoportokkal szemben a többség számára kedvező döntéseket igyekszik hozni, támogatva a hagyományokat és a hagyományos társadalmi szerepeket – nem más, mint a zsarnokság előszobája.

Az iromány kiindulópontja az, hogy a Kelet-Közép-Európában megerősödő nemzeti kormányok a „Kremlben megtervezett modellek alapján” lépnek fel a szerzők és a hasonszőrű liberális jogászkodó szervezetek, a nyílt társadalom úttörőinek befolyásszerzésével szemben. Ez pedig – csakúgy, mint az, hogy a lengyel, magyar, horvát vagy éppen a szerb vezetés különféle marginális csoportokkal szemben a többség számára kedvező döntéseket igyekszik hozni, támogatva a hagyományokat és a hagyományos társadalmi szerepeket – nem más, mint a zsarnokság előszobája.

Egy tavalyi akció, amit a Civilizáció Csoport szervezett, amelynek a Helsinki Bizottság is tagja Fotó: Havran Zoltán

A tanulmányban jellemzően ostobának nézik a választókat, hiszen – mint azt többször is hangsúlyozzák – a liberális demokrácia és az emberi jogok ellenségei törvényes választásokon, a választók többségének támogatását elnyerve jutottak kormányra. Ez azonban szerintük nem legitimálja például a magyar kormány intézkedéseit.

Figyelemre méltó az a megállapítás is, amely szerint a „többségi uralom a politika népszavazás jellegű átalakítását jelenti, ami gyengíti a politikai intézmények és nem választott testületek legitimitását és tekintélyét”.

Logikusan következik ebből, hogy a helsinkisek és elvbarátaik demokráciafelfogásában többet nyom a latba a csekély, ha nem éppen semmilyen társadalmi felhatalmazással nem rendelkező szervezetek döntése, mint egy olyan intézkedés, amely mögé adott esetben választók millió sorakoznak fel.

Mindez persze nem véletlen. A dolgozatból kiderül, hogy a szerzők tagadják a nagyobb közösségek létét, számukra csak egyének léteznek – esetleg olyan, szükség esetén áldozati szerepben feltüntethető csoportok, mint a romák vagy a nők. Az előbbiekkel összefüggésben bármiféle hiteles forrás megjelölése nélkül jegyzik meg, hogy az egyházi iskolák növekvő száma diszkriminációhoz vezet, mert a cigányok többsége – szerintük legalábbis – egyházi iskolában tanul.

Ugyanakkor a nőkre, a homoszexuá­lisokra, de még a külföldiekre is a hagyományok és a keresztény erkölcsiség jelentik az egyik legnagyobb veszélyt – áll az irományban, amely azt is leszögezi, hogy a nemzet, a nép egy képzeletbeli közösség. Ami viszont valóság, az a „nemzetközi emberi jogi standardok”, s ezek elsőbbségét kizárólag az illiberális államok, a beteg demokráciák zsarnokságra törő vezetői vonják kétségbe.

A liberális szervezetek szerint a hagyományos értékek sértik a nők jogait is Fotó: Bach Máté

A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg az ellenállók számára. Ebből a körből érdemes kiemelni a hálózatosodást: olyan alapítványok és ernyőszervezetek létrehozását ajánlják a szerzők, amelyek egyfelől új anyagi források becsatornázását és a donorok anonimitásának biztosítását szolgálják, másfelől azt a látszatot erősítik, hogy az ellenállásnak széles bázisa van. Fontosnak tartják a kormányzó pártok „fogékonyabb” embereinek megkörnyékezését, behálózását, ezáltal a frakciók egységének megbontását is, és az olyan informális csatornák kialakítását, melyek segítségével a lehető legkorábban értesülhetnek a kormányzat terveiről.

A közvélemény elérését, a médiafigyelem felkeltését pedig látványos akciókkal, például egy ország­gyűlési bizottság ülésének megzavarásával tartják elérhetőnek.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »