Zárkózottan éltek a Dányon holtan talált nyugdíjasok

Zárkózottan éltek a Dányon holtan talált nyugdíjasok

Van az az időszak, amikor az öregemberek elgondolkodnak azon, hogy érdemes-e tovább élniük – közölte rezignált hangon, őszinte, mély szomorúsággal a háza ajtajában egy egyedül élő idős asszony a Pest megyei Dány községtől néhány kilométerre lévő Szentegyeden. A terület a faluhoz tartozik, és valójában egy nyaralóövezet, tele hétvégi házakkal, ezért itt csak nagyon kevesen, talán pár tucatnyian laknak életvitelszerűen. Közöttük sok a magányos vagy a társával lakó nyugdíjas. Utóbbiak közé tartozott az egykor rendőrként dolgozó H. István és felesége, akik a Bors hétfői híre szerint múlt csütörtökön kettős öngyilkosságot követhettek el. A pár mindkét tagjával fejlövés végzett, de a jelek arra utalnak, hogy a nagy fájdalmakkal küszködő, gyógyíthatatlan beteg asszony férje volt az, aki végzett a feleségével, majd önmagával. De ez csak feltételezés: a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság megállapította ugyan, hogy a 66 éves H. István önkezével vetett véget életének, de a gyanú szerint a felesége halálát idegenkezűség okozhatta, így emberölés miatt folyik nyomozás.

Az idős pár jó állapotban lévő, inkább víkendháznak tűnő otthonához érkezve éppen két bűnügyi takarítóba botlottunk, akik az épületből hordták ki a véres holmit. Az ágy matracát, amelyen megtalálták a nő holttestét, a fotelt, amelyben a férfi teste volt, és a padló szőnyegeit. A takarítók elmondták, hogy egy ebédlőszerű szobában történt a tragikus eset, ahol az asztal és a székek mellett volt a nő ágya. A főnök egykedvűen beszélgetett velünk, elmondta, szerencsére ritkán hívják őket öngyilkossághoz vagy gyilkossági helyszínekhez. Azokat a munkákat nehéz feldolgozni. Talán a személyesség, a halottak intim szférájába való behatolás miatt. Az udvaron még ott voltak a pár imádott kutyájának játékai. A férfi állítólag telefonon hívott fel egy menhelyet a halála előtt, hogy másnap vigyék el a házból az ebet, de ne altassák el. Sőt, a férfi maga értesítette a mentőket, hogy a felesége meghalt. Vagyis a nő akkorra már lelőtte magát a pisztollyal, vagy a férje tette meg helyette. Bár a hírek szerint nélkülöztek, de a szomszédok azt állították, hogy mindkettőjüknek „jó nyugdíja” volt.

Hírdetés

Akikkel találkoztunk, egyöntetűen állították, hogy a házaspár elzárkózva élt, rokonok sem látogatták őket, így családi viszonyaikról sem lehetett tudni. A legtöbbet a pár házától néhány méterre élő idős asszony tudott H. Istvánról és a feleségéről, mert néha a kerítésen keresztül váltott pár szót velük. Rokonokról ő sem tudott, arról viszont igen, hogy mindketten betegek voltak. Rebesgetik a férj depresszióját, és a nő gerincbetegségét, ami miatt egy műtét után morfiumtapaszokat kellett hordania a fájdalom enyhítésére. De többnyire ágyhoz volt kötve. A férje ápolta, hat évig bírta ezt az életet.

Szomszédja megérti H. István döntését. Azt is, ha ő segítette halálba feleségét. – Nyáron pezseg itt az élet, de télen túlságosan csendes. Kezdenek fiatal párok kiköltözni ide, mert gyönyörű a környék. Tiszta időben látszik a Mátra – mesélte az idős nő, de megjegyezte: egy magányos asszony egy nem messze lévő házban gyógyszerekkel végzett magával a közelmúltban. Talán neki is túl csendes volt az élet.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as, vagy 0680-820-111-es telefonszámot!

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »