Youcat – Imakönyv

Youcat – Imakönyv

A kötet két német szerkesztője közül Dörte Schrömges szociális munkás, Georg von Lengerke pedig római katolikus pap. Könyvükben régi és új imádságokat gyűjtöttek össze, „jó és rossz napokra, nappalokra és éjszakákra”. Olvashatunk imákat a Szentírásból, régi korokból és a mai időkből. A szerzők az Istennel kötött barátság imaútjához próbálnak segítséget nyújtani.

A könyv két részből áll: az első rész reggeli és esti imákat tartalmaz, két hétre elosztva. Az első hét imái mutatják be a mi életünket Istennel, a második hét imái pedig Isten életét bennünk. A második rész különböző témákhoz és alkalmakhoz illeszkedik. Össze lehet őket kötni az első rész napi ritmusával – az alkalomnak megfelelően, amelyet az Egyház ünnepei vagy a saját konkrét helyzetünk kíván.

Vajon mi szükséges a helyes imádkozáshoz? Romano Guardini szerint elsősorban az, hogy rendszeres legyen: „Tehát nem csak akkor, amikor a szívünk diktálja. A lélek az imából él. De minden élet ritmust kíván, szabályosan vissza-visszatér.”

Az imádságban tudatosítom, hogy Isten figyel rám. „Nála nem kell fogadóórára bejelentkezni.” Az ima idejének kiválasztásában három szempont lehet segítségünkre: legyen ez egy meghatározott idő (a megszokás segít), nyugodt idő (ez gyakran a kora reggel vagy az este) és minőségi idő, amely fontos nekünk, de jó szívvel odaajándékozzuk, vagyis nem „hulladék-idő”. Az ima azt is jelenti, hogy meghallgatjuk Isten szavát, aki elsősorban a Szentírás szavain át szól, amit az Egyház mindennap olvas. Szól az Egyház hagyománya és a szentek tanúságtétele által is, de megszólal – gyakran rejtetten – minden ember szívében, például a lelkiismeret hangjában vagy egy benső örömben. Gyakran előfordul, hogy panaszkodunk, amiért Isten nem mutatkozik meg „abban a néhány pillanatban, amely neki fennmarad”. Ám Anthony Bloom fölteszi a kérdést: mi történik abban a huszonhárom és fél órában, amikor Isten kopogtat nálunk, mi pedig azt feleljük, hogy most „sajnos más dolgom van”? Pedig ahogy XVI. Benedek emeritus pápa megvilágította: „Jézus, aki minden ember bűnéért meghalt, mindegyiktekkel kapcsolatba akar lépni: kopogtat szívetek ajtaján, hogy nektek ajándékozza kegyelmét. Találkozzatok vele az Eucharisztiában, menjetek be a templomba, hogy imádjátok őt: térdeljetek le a tabernákulum előtt: Jézus egészen be fog tölteni szeretetével, és kinyilatkoztatja nektek szívének gondolatait.” Érdemes követnünk Kalkuttai Szent Teréz anya intelmeit is: „Nézzétek Krisztusra a tabernákulumban: reá figyeljetek, aki a világosság, szívetek közeledjen az Ő szívéhez, kérjétek a kegyelmet, hogy felismerjétek őt, a szeretetet, hogy szeressétek őt, a bátorságot, hogy szolgáljátok. Szenvedélyesen keressétek. Minden pillanat az imádságban – különösen a tabernákulumban lévő Urunk előtt – biztos nyereség.”

Mi van akkor, ha eljön az imádság ideje, és nem tudunk imádkozni? Kalkuttai Szent Teréz anya szerint a megoldás nagyon egyszerű: „Engedjük, hogy Jézus imádkozzon bennünk az Atyához a szívünk csendjében. Ha mi nem tudunk beszélni, majd ő beszél helyettünk. Ha nem tudunk imádkozni, majd ő imádkozik. Vagyis adjuk neki a bénaságunkat és a semmiségünket.” Georges Bernanos pedig állítja: „Aki vágyakozik arra, hogy imádkozzon, az már imádkozik.” Lisieux-i Szent Teréz számára az ima „a szív dobbanása: az ég felé fordult pillantás, a hála és a szeretet kiáltása, a megpróbáltatásból éppúgy, mint az örömből. Röviden, valami nagyszerű, természetfeletti, ami kitágítja a lelkemet és egyesít Jézussal.”

Az egység felé vezető ökumenikus úton is a közös imádságé az elsőbbség, a Krisztus körül lévők imádságos közösségéé. Szent II. János Pál szerint: „Ha a keresztények megosztottságuk ellenére egyre többször tudnak imádságban találkozni Krisztus körül, egyre inkább ráébrednek, hogy az őket egyesítő tényezőkhöz képest mily kevés az, ami elválasztja őket.”

Hírdetés

Thomas Merton az alázatról fogalmazza meg gondolatait: „Az alázat abban áll, hogy te pontosan az az ember vagy, aki Isten előtt áll. És mivel nincs két egyforma ember – ha elég alázatos vagy – te leszel önmagad, akiből nincs senki más a világon.”

Sokan csalódnak, amikor azt hiszik, hogy sokféle dologra, módszerre van szükség, hogy jól imádkozzunk. Szalézi Szent Ferenc nem azt mondja, hogy ne használjunk bizonyos dolgokat, de figyelmeztet: „nem szabad görcsösen ragaszkodnunk hozzájuk, sem egyedül rájuk bíznunk magunkat. A jó imádsághoz csak egy szükséges: az, hogy Urunkat a karjainkban tartsuk. Ha ezt megtesszük, akkor jól imádkozunk, bármilyen módszert használunk is.”

Dörte Schrömges és Georg von Lengerke, a könyv két szerkesztője néhány gyakorlati útmutatást ad az imák elmondásához: előfordulhat, hogy egyes imák, mondatok vagy szavak mélyen megérintenek minket, ilyenkor álljunk meg, adjunk magunknak egy percnyi időt, engedjük, hogy a szó mélyen a szívünkbe hatoljon, és átjárja testünket-lelkünket. Nem kell mindig minden imát elmondanunk, legjobb, ha kiválasztunk egyet, és megmaradunk annál a szövegnél, amely különösen megérintett bennünket.

A könyvet Lukács László SchP fordította.

Youcat – Imakönyv
Vigília Kiadó, 2020

Bodnár Dániel/Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »