Volt és leendő időkben végigmenni a színpadon

Volt és leendő időkben végigmenni a színpadon

T. Horváth József: Az ének, a dal összetartó ereje az emberré válás pillanatától jelen van az őskortól napjainkig. Gondolhatunk a templomi közös éneklésre, a koncerthallgatásra, az otthoni énekelgetésre. A közösséghez vagy akár a nemzet közösségéhez való tartozásunkat fejezzük ki akár a Himnusz éneklése, hallgatása során is egy-egy ünnepen, kitüntetett alkalom során.

Kép: sopronipolgarorseg.hu

Voltak idők címmel adott ki CD-t T. Horváth József. Az anyag Zentai László megzenésített verseit tartalmazza. A zeneszerző-kiadó T. Horváth Józsefet kérdezte a Gondola.

– T. Horváth úr, „Érettünk való ének” – hangzik az egyik közös alkotás címe. Miképpen tudnak a dallamba öltöztetett szavak közösségeket is megerősíteni?

– Az ének, a dal összetartó ereje az emberré válás pillanatától jelen van az őskortól napjainkig. Gondolhatunk a templomi közös éneklésre, a koncerthallgatásra, az otthoni énekelgetésre. A közösséghez vagy akár a nemzet közösségéhez való tartozásunkat fejezzük ki akár a Himnusz éneklése, hallgatása során is egy-egy ünnepen, kitüntetett alkalom során. Olykor szinte új himnuszok is keletkeznek –amelyet ugyan nem nevezünk nemzeti himnusznak –, de szinte ezt a szerepet töltik be. Ilyen például jelenkorunkban az Ismerős Arcok által énekelt és nemzetünk széles rétegében elterjedt dala az Egy vérből valók vagyunk című is. Ezt a dalt ünnepeinken, mérkőzések előtt szinte himnuszként énekli a jelenlévő magyarság.
Zentai László: Érettünk való ének a XXI. század közepén című verse a magyar lélek érzéseinek egyfajta összesítése, amelyben megszólal a lélek belső hallgatása, bölcsessége, a belső gondolatai, szerelmei, vágyai, a reményei, elszenvedett veszteségei.

Mozaik - közéleti magazin - vendég: Zentai László - 2019.04.15. - Hétfő -  SopronTV - YouTube

youtube

A magyar lélek egyik legfontosabb jellemzője az utolsó sorokban, a legerősebben jut kifejeződésre, azaz a magyarságra oly jellemző dacos szembenállás, az újrakezdésre mindig képes magyar nemzedékek harcossága. Úgy gondolom, a költemény (és ezzel a költő) – igaz, nem himnikusan – a néphez, a magyarsághoz tartozását vallja meg, így az összetartozás élményét, az összefogás erejét érzékelteti az olvasóval. A versre írt dallam és a hangszerelés szövete pedig remélhetően erősíti ezt a gondolati tartalmat, mint zeneszerző erre törekedtem.

– „Kitartott tenyeredben” – a szókép kérést is, nyújtást is kifejezhet. Hogyan villanhat fel, hogy aki látszólag kér, egyben adhat is?

Hírdetés

– Aki kér, megvallja gyengeségét, megvallja valamiben való hiányát. Kérés esetén olykor nagy a félelem bennünk, félünk az elutasítástól, visszautasítástól. Úgy vagyunk, hogy inkább megoldanánk egyedül, csak ne kerüljünk olyan helyzetbe, amelyben a másik ember érzékelheti gyengeségünket. Az ember egyszerre vágyik arra, hogy független, szabad legyen. Csak olyan szinten merünk a másik emberhez kapcsolódni, amely szint még nem veszélyezteti a függetlenségünket. Adni mintha könnyebb lenne, mint elfogadni. Ha az adás és elfogadás egyensúlya működik két ember között, akkor úgy és annyit ad vissza a másik ember, amennyit kapott. Egy kéréssel megnyithatjuk az utat abba az irányba, hogy a másik ember is adhasson, majd ő is ugyanilyen nyugodt szívvel kérhessen. Így egy egészséges egyensúly jöhet létre a két ember között. A szerelem pedig még másik, magasabb dimenzióba emeli az adni és kapni kérdését. Talán Szent Ágoston híres mondását szabad itt idéznem: „Csak szeress és tégy, amit akarsz.” Zentai László versében a kitartott tenyér motívuma a kérő és elfogadó kinyújtott kezet egyszerre jeleníti meg, a kérő és az adakozó egyszerre van jelen a képben, ahogy a kinyújtott tenyérből elvenni szándékozó is. Az álom és a kenyér motívumok az élet szimbólumává növesztik a vers üzenetét, amelyben egyszerre van jelen az a döntéshelyzet, amelyben a szerelmes ember az életét adja a szeretett félnek, várva döntését: álom és szerelem, vagy álom nélküli, szerelem nélküli élet következzen-e. Így ezzel az őszinte kitárulkozással, kéréssel egyszerre adja a legtöbbet, amit ember adhat.

– „Ezen a színpadon” – ad elhelyezést a verscím, és szinte folytatódik Shakespeare-i sorral: „és színész benne minden férfi és nő”… Miért kell dallal is végigmenni a világot jelentő deszkákon?

Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban,
és akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály: A második ének (1928.)
 

A kérdésfelvetés talán az lehet, hogy kell-e a zene a szövegeknek, kell-e hozzá dallam, miért leljük örömünket egy szöveg éneklésével? A zene és a vers összekapcsolódása régi kincse az emberi történelemnek, az emberi léleknek. Mindannyian énekelünk valahogyan, ki így, ki úgy, ki jobban, ki szebben. Olykor a puszta szöveg is zenei tartalmakat hordoz. A szöveg ritmusa, a szöveg zeneisége, rímei, rímszerkezete, ritmikája sokszor kívánnak dallamot. A szöveg szinte kéri a hangok magasságának változásából fakadó – a szöveg mondandójának megfelelő érzelmi töltettel rendelkező, azt hűen tükröző – kialakuló dallamokat, hogy azok valamilyen lelki többlettel rendelkezzenek.
Például Weöres Sándor: Puha, forró hangok című verse, amely már önmagában is zene, mondogatva is ritmus, és zene is egyszerre.

Ange amban ulanojje
balanga janegol
mo hítula e mante
u kuraháj imanan.
Jekale munni temme
a jajja mimenó
golopandu ameníja
u kuaháj imanan.

Monteverdi írta a következőket: „A dal három összetevőből áll, szövegből, harmóniából és ritmusból. A ritmus és a harmónia követi mindig a szöveget, nem pedig a szöveg a ritmust és a harmóniát… Mert mi a helyes beszédmód? Az, amikor a beszéd a lélek érzelmét követi, a beszédet pedig követik a többi dolgok.”

T. Horváth József - zenész, zeneszerző - Home | Facebook

T. Horváth József – FB

A költészet, a zene, a tánc egysége az őskortól van jelen világunkban. Nekünk, alkotóknak talán az a feladatunk, hogy a mindennapi élet egysíkúságából kiemelkedve esztétikai tartalmakat hozzunk létre. A verset megzenésítőnek olyan hangulatokat, olyan zenei tartalmakat kell teremtenie, amellyel egyszerre szolgálja a verset és egyszerre kiemeli valamilyen lelki, érzelmi tartalmát, úgy, hogy ezzel juttatja közelebb a verset a hallgatóhoz. Talán ezért kell nekünk dallal végigmennünk ezen a színpadon…

Molnár Pál

 


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »