Vízkereszt (január 6.) a karácsonyi időszakot lezáró ünnepünk, a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe. Ez az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe, három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek e napon elsőként látogatták meg a Kisjézust; Jézus megkeresztelkedését a Jordánban; valamint első csodatételét, a víz borrá változtatását a kánai menyegzőn. Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos – erre emlékeztet a vízszentelés –, nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át. Vízkereszt ünnepe emlékeztet tehát arra, hogy Jézus Krisztusban Isten megjelent emberként, eljött közénk és elhozta nekünk az üdvösséget.
A beregszászi római katolikus templomban az ünnepi mise ezúttal a hívek szentelt vízzel való meghintésével vette kezdetét. Az olvasmány Izajás próféta könyvéből szólt: „Az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Kelj föl, és tündökölj, Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, királyok a benned támadt fényességhez. Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s leányaidat karon fogva hozzák. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul, mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse. Tevék áradata borít majd el, Mádián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicsőségét zengik.” „Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden nemzete” – szólt válaszként a hívek éneke.
Molnár János esperes-plébános szentbeszédében az ünnep kapcsán Urunk megjelenésének jelentőségét méltatta, hisz amint megjelenésével magához vonzotta a bölcseket, úgy vonz ma is magához minden népeket. „Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza” – mondja Jézus. A megszületett kisded még nem tudott beszélni, a bölcsek, a háromkirályok még nem látták a csodákat, amit később Jézus tett – ők Isten vonzásának engedve indultak el. A hit vezette őket a gyermekhez, és leborultak, imádták őt, az örökkön élőt. Jézus születése által Isten megjelent a világban, a napkeleti bölcsek által a pogányokhoz is eljutott a Megváltó születésének örömhíre.
Az Atya szelíden a szeretet kötelékével próbál mindannyiunkat magához vonzani. Bizonyára mi is azért jöttünk el az ünnepi misére, mert engedtünk Isten vonzásának, szeretetből jövünk ahhoz, aki vonz bennünket, mondta a plébános. Máté evangéliuma (Mt 2, 1–12) szerint a háromkirályok a betlehemi csillag által vezéreltetve jöttek keletről Júdeába, hogy az újszülött kis Jézusnak kifejezzék hódolatukat: aranyat ajándékoztak a Királynak, tömjént az Istennek és mirhát az Embernek. Mi nem aranyat, tömjént és mirhát viszünk, a mi ajándékunk a szívünk, az életünk, önmagunkat adjuk át neki. Életünkkel tegyünk tanúságot arról a Krisztusról, aki megváltott bennünket, zárta gondolatát János atya.
A mise végeztével a hívek vettek a szentelt vízből, amit hazavittek otthonaikba.
Vízkereszt ünnepének üzenete, hogy a napkeleti bölcsekkel induljunk el mi is az Úr Jézus keresésére, aki minden ember számára elhozza az üdvösséget. Nyissuk meg szívünket az Úr Jézus előtt!
Marton Erzsébet
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
