Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója (24. rész)

Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója (24. rész)

Várnai Jakab OFM 2015–16-ban a Szentföldi Ferences Kusztódia vizitátora volt. E tisztségében, majd megbízatása után is többször járt a Szentföldön. E tapasztalatok és élmények nyomán készült a napló, melynek fejezeteit hetenként teszik közzé a Ferences Rendtartomány honlapján. A huszonnegyedik részt olvashatják.

Washington (2016. április II.)

Április 18-án érkeztem Washingtonba, ahol a közelebbi úti cél a város északkeleti részén fekvő Holy Land Monastery.

Budapesten, a Hűvösvölgyben Majsai Mór atya a harmincas évektől elkezdte felépíteni a szentföldi szent helyek másolatait mint oldalkápolnákat magában foglaló Magyar Szentföld bazilikát. A szerzetesrendek feloszlatása miatt vállalkozását nem tudta eljuttatni a befejezésig. Washingtonban ugyanezt az ötletet valósították meg, csak egy kicsit előbb, az 1900-as századfordulón, amikor még az ottani zarándokoknak sem volt olyan könnyen elérhető az utazás, mint ma.

A washingtoni Holy Land templom és kolostor bejárata

A washingtoni templom egyenlő szárú kereszt alaprajzú. A szent helyek másolatai a templomon kívül megtalálhatók még egy altemplomi részben (egy római katakombával színesítve a sort) és a nagy parkban is. A park olyan hatalmas, hogy helyet kap benne még egy kertészet és egy kiserdő is, közepén egy modern remetelakkal. A lelkipásztori szolgálat fontos része a gyóntatás, mindig talál gyóntatót, aki itt kopogtat.

A rendház méretei is hatalmasak, a 14 fős közösség szinte eltűnik benne. Sok szobát kiadnak a közeli Catholic University pap hallgatóinak. A gvardián Larry, aki előzőleg az egyik amerikai provinciának volt a tartományfőnöke. Több testvér évtizedeket töltött a Szentföldön, és öreg napjaikat itt töltik. Már nem mint munkás kéz, hanem mint imádkozó háttér szolgálják a Rend küldetését. Magam előtt látok egy csoport idős testvért ebben az idilli környezetben, és nem is sejtem, hogy egyik-másikuk mögött mondjuk 15 év damaszkuszi vagy 18 év getszemáni szolgálat van. Olyan is akad viszont, aki 60 éve él ebben a rendházban, és még emlékszik azokra időkre, amikor 75 ferences lakója volt a kolostornak. A ferences szóhasználat nem szokta a monostor (monastery) szót használni a rendi lakhelyekre, de Washingtonban találó a kategória. Némelyik nagyvárosi bencés hely megirigyelhetné a dimenzióit.

A Szent Sír bejáratának másolata, előtte a Megkenés Köve

Ez a ház egy 1. típusú komisszariátus, vagyis a Kusztódia része. Emellett a hét amerikai ferences provinciában is van komisszárius, de ők annak a provinciának a tagjai. Az USA katolikus híveinek adományai nagyon jelentősek a Kusztódia bevételei között. A nagypénteki gyűjtést a püspökök többnyire ide, Washingtonba küldik, ők továbbítják. Mindezt megfelelően segíti a tájékoztatási munka is, a folyóirat mellett egyre inkább a közösségi média felületei kapnak teret.

Hírdetés

A betlehemi Születés Barlangjának másolata, előtte p. Larry gvardián

Talán fontos háttér ennek a helynek a megértéséhez, hogy az USA ferences provinciáinak létszáma 1960-ban 4000 körül volt, amikor az egész Rendé 27 000. A 2000. évben 1800 körül voltak, de a Rend összlétszáma is megfeleződött addigra. A Kusztódiába is aránylag sok amerikai lépett be – én is láttam a fiatalok között néhányat –, és a provinciák tagjai közül is gyakran jelentkeznek szolgálatra.

*

Végére értem ezzel a nagy zarándoklatnak, amelynek stációi maguk a testvérek voltak. Vagy inkább: elmentem mindenhova, és hagytam magamat megajándékozni. Nem kis dolog, amikor rendi testvérem megnyílik, részt ad nekem nyomorából, kínjaiból, álmaiból és eszményeiből. Közelről láthattam, ahogy az élet minden ferences helyen lüktető és valóságos. Éppen ezért sokszor nagyon prózai dolgokról is szó volt.

Hogy valójában mekkora kört is kellett bejárni szellemi és kulturális értelemben, ahhoz talán érdemes megnézni a Kusztódia nemzeti összetételét.

1943-ban 451 testvér volt a Kusztódiában, 26 országból. A nagyobb csoportok: 181 olasz, 56 USA-beli, 53 spanyol, 22 francia, 17 német, de jelentős volt már az arab „náció” (szír, örmény, palesztin, libanoni, egyiptomi) is: összesen 37. A „náció” egy sajátos kategória a Kusztódiában: valamelyikhez mindenkinek csatlakoznia kell, és ennek alapján választják meg a diskretóriumban a képviselőjüket. Így érthető, hogy az örményeket is ide sorolják. A magyarokat hagyományosan a szláv „náció” tagjai között találjuk a feljegyzésekben.

1972-ben már csak 365 testvér volt, 24 országból, a főbb csoportok arányai is még hasonlóak: 173 olasz, 49 USA-beli, 44 spanyol, 14 francia, 34 „arab”.

2014-ben már csak 273 volt a létszám, de már 39 országból! Színesebb lett a kép, és kitágult a Kusztódia világa. A főbb nemzetek alakulása: 58 olasz, 28 USA-beli, 19 spanyol (de latin-amerikai összesen már 40!), 3 francia. Az „arab nemzetet” alkotó országok száma bővült Irakkal és Izraellel, létszáma pedig már 67.

Ennyi nemzet és kultúra sajátos nyelvezetét lehetetlen mind elsajátítani. A „figyelmes meghallgatás” nyelve azonban mégis érthető volt mindenki számára. Az pedig ismét csak Szent Ferenc csodája, hogy ennyiféle ember valahogy mégiscsak közösen és hasonlóképpen érti őt.

Ekkor már két hónap telt el azóta, hogy a második jelölőkör eredményeit átadtam Rómában, a rendi központban. Ennek az időszaknak az eseményeit egyrészt nem ismerem részleteiben, másrészt amit ismerek, az szolgálati titok. Az interakció a rendi központ és a Szentszék között folyt. Mindenesetre ez idő tájt a Kusztódiában már igencsak felfokozódott a várakozás: kit fog kinevezni a Szentszék? Volt egy kis félelem is, hogy megismétlődik a három évvel azelőtti helyzet, amikor végül csak a káptalan előtt egy héttel jött ki az eredmény (vagyis hogy marad Pizzaballa a kusztos). Meddig kell várnunk a hírre?

Forrás és fotó: Ferencesek.hu

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »