Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója (13. rész)

Vizitáció a Szentföldön – Várnai Jakab naplója (13. rész)

Várnai Jakab OFM 2015–16-ban a Szentföldi Ferences Kusztódia vizitátora volt. E tisztségében, majd megbízatása után is többször járt a Szentföldön. Ezekből a tapasztalatokból és élményekből készült a napló, melynek fejezeteit hetenként teszik közzé a Ferences Rendtartomány honlapján. A tizenharmadik részt olvashatják.

Jeruzsálem körül (2015. december)

A vizitációnak ebben a szakaszában egynapos látogatások következnek Jeruzsálem körül.

Dominus Flevit. Néhány perces kapaszkodó a Getszemánitól fel az úton. Egy iraki és egy amerikai testvér él a helyen, ahol Jézus megsiratta Jeruzsálemet. Innen fönséges kilátás nyílik az Óvárosra: már a Templom tér szintje fölött vagyunk. A kápolna oltára mögött az ablakon rálátni a városra – sok zarándokcsoport kedvelt színhelye a szentmiséhez.

Kilátás Jeruzsálemre a Dominus Flevit templom mögül, a rendházból.

Betfagé. Innen indul virágvasárnap a körmenet, „a Szentföld legnagyobb vallási megmozdulása”, 20-25 ezer fős vonulás. A mexikói Agustín az elöljáró, aki közben a Kusztódia kommunikációs központját is vezeti. Rajta kívül még két testvér fogadja itt a zarándokokat. A rendház kertje már kelet felé lejt, végében ott húzódik a 2002-ben épült fal, amely a palesztin területet elkülöníti. Olyan nagy volt a kert, hogy a Kusztódia két utcányi lakóházat épített fel benne a helyi keresztények támogatására.

Betánia, Lázár sírjával: „Jézus barátságának” szentélye. A látogató sokszor csak a templomig jut, de a rendház körül egészen nagy területen folyik ásatás – a középkorban jól kiépült monostor volt itt. A kert felső végében állunk, egy társasházat mutatnak az út túloldalán: ezt a Kusztódia építtette, hogy a helyi keresztények itt maradjanak, ne vándoroljanak ki. Sajnos a városkát elvágja Jeruzsálemtől a 2002-ben épült fal, csak nagy kerülővel közelíthető meg. Amikor Jerikóból jön felfelé egy zarándokbusz, alkalmas a kitérő Betániába. Egy ghánai és egy lengyel testvér lakik itt.

Michael ghánai és Eleazar lengyel testvér, a betániai szent hely őrzői.

Jerikó. Van ferences templom és rendház, de nem azonosítják valamelyik evangéliumi jelenet színhelyével. A városban meglátogatható Zakeus fügefája – több helyen is. A ferences jelenlét markánsan az iskolához kapcsolódik. Igazgatója a libanoni születésű Mario atya. Birodalmát büszkén mutatja végig, és azonnal érezhető, hogy sok európai támogatás kíséri munkáját. Amikor valaki megkérdezi, hogy a ferencesek részt vesznek-e a Szentföldön a keresztény–muszlim párbeszédben, mindig az iskolák jutnak eszembe. A Kusztódia 14 (azóta 16) iskolája „az élet párbeszédének” műhelye, és a nevelésben nincs mellébeszélés, a jó iskola közös érdek. December közepén kint a kertben, 20 fokban ebédelünk. Aránylag lassan és aránylag alacsonyan elhúz fölöttünk egy vadászgép. Csak hogy érezzük, kinél van a hatalom – mondja Mario.

Hírdetés

Emmausz. Az evangéliumi jelenet helyét több helyszín is magáénak mondja, mi természetesen a ferences hagyományt követjük. A szíriai Szalem testvér egyedül van itt. A falu neve El-Qubeibeh, Jeruzsálem Óvárosától mintegy 10 kilométerre nyugatra. A 19. század végén itt létesítették a Kusztódia „szeráfi kollégiumát”, középiskolai kollégium, ahol már ferencesként nevelték a diákokat. Az idős olasz Mario atya Jeruzsálemben elmesélte, hogy ő 12 évesen került ide Bariból. A II. világháború alatt ide voltak internálva az olasz ferencesek – ez nagyban előrelendítette a régészeti feltárást, az ókori házak és utak napvilágra kerültek. A faluban nagy becsben tartják a ferenceseket 1948 óta, amikor is a háború alatt menedéket adtak a lakosságnak. Ez nehéz idő lehetett a ferenceseknek: a szeráfi kollégium növendékeit Jerikóba küldték, azzal, hogy „ha minket itt megölnek, gyertek majd el a holttestünkért”. Szalemnek is jó a kapcsolata a lakossággal, eljár a muszlim ünnepekre, idén először pedig karácsonyfát állítanak a főtéren, a világítását ünnepélyesen gyújtják meg! Három nővérrel együtt ebédelünk (Suore del Catechismo), ők a rendház melletti óvodában is dolgoznak. Sajnos 2002 óta a helyet fal választja el Jeruzsálemtől, a palesztin hatóság területén fekszik, ezért a zarándokcsoportok ritkán fordulnak meg itt.

Beit Hanina neve bizonyára ismeretlen a legtöbb magyar számára. Egy arab falu az Óvárostól északra, amely 1948 után Jordánia része lett, és egy nagy modern városrésszel bővült. 1948 után ezt az új részt bekebelezték Jeruzsálem közigazgatási határán belülre (ami máig feszültség forrása). Itt ma 400 keresztény család él, a Kusztódia pedig létrehozott egy „plébániai központot”. Hivatalosan a jeruzsálemi plébánia filiája, de létszámban már felülmúlja azt. Az igen nagy méretű modern templom mellett hittantermek, sportpályák, cafeteria. Az iraki Haitham atya vezette, és egy idős egyiptomi páter lakott még ott. Itt nincs tehát „szent hely”, itt az Egyház él, a szentély élő kövekből épül.

*

December 21-én két kijelölt szavazatszámláló testvérrel elvégeztük a jelölőszavazatok összesítését. A rendtagok a kusztos személyére és a káptalan választott résztvevőire (deputátusok) adhattak le jelölőszavazatot. Még aznap délután közzétettük az eredményeket. Ez eléggé mozgásba hozta a kedélyeket, hiszen ekkor derült ki, hogy ki mennyire számít favoritnak. Sajátos dinamikák indultak el a testvérek között, ami ezután a vizitációs beszélgetésekben is tükröződött, majd pedig a február 18-i határidővel elvégzendő második, immár végleges szavazásban is. Tetszett az a rendszer, hogy a Kusztódia tagjai kétféleképpen vannak csoportokra osztva. Egyrészt mindenki tartozik valamilyen „nációhoz”, nyelvi csoporthoz, és a kusztos tanácsába, a diskretóriumba ezeknek választják meg egy-egy képviselőjét. De ezzel most nem foglalkoztunk, mert a káptalan tagjait „földrajzi alapon”, területi választási „kollégiumok” szerint választják az ott élő testvérek maguk közül, a terület összlétszámának arányában: Júdea I. és II., Galilea, Libanon–Szíria–Jordánia, Ciprus–Rodosz, Itália, Washington. Ezek a kollégiumok pedig nemzetileg sokszor nagyon vegyesek.

*

Egy bizottsági anyag összesítette a 2015-ös adatokat a zarándokokról. 2015-ben 8254 csoport jelentkezett be a Kusztódia által őrzött valamelyik szent helyre szentmisére vagy látogatásra, összesen 275 118 fő. Természetesen a látogatók tényleges száma ennek többszöröse. Az egyetlen szent hely, ahol valamelyes pontossággal lehet tudni az összes látogató számát, Kafarnaum, mert a bejáratnál egy pénzérmét kell bedobni, akkor ez 5 sékel volt. Ebből tudjuk, hogy 2015-ben 481 781 látogató fordult meg itt, 2014-ben viszont 674 327 fő, és az még nem is volt jó év az azon a nyáron kitört gázai válság miatt. (2015 szeptemberében tört ki a „késeléses intifada” vagy a „magányos farkasok intifadája”, ami a híradások révén sok zarándokot elriasztott: november-december során a számok visszaestek.) A bejelentett szentmisék közül a legkeresettebb hely természetesen a Szent Sír-bazilika volt: 128 453. A Getszemáni a második helyen: 125 697, Betlehemben pedig 151 626 az összes szentmise a Bazilikát, a Tejbarlangot és a Pásztorok Mezejét együttvéve.

Ha a csoportok származási országát nézzük, az első három hely bizonyára nem okoz meglepetést: USA 1460, Lengyelország 739, Itália 943. Az első tízben viszont vannak országok, amelyeknek az előkelő helyezése talán meglepő: Indonézia 613, Brazília 541, Spanyolország 429, Franciaország 417, Németország 359, India 295, Nagy-Britannia 240. Mindez a csoportok nyelvhasználatában így képeződik le: angol 3239, spanyol 1006, olasz 948, lengyel 748, portugál 634, francia 517, német 442. Ezért mondják a testvérek, hogy jóllehet a Kusztódián belül a közös nyelv az olasz, ha viszont az ember kilép az utcára, nem árt, ha tud angolul.

*

Hazautazás előtt még jutott idő a jeruzsálemi klarisszák meglátogatására, a Betlehembe vezető út mellett. Ez a monostor is a 19. század végén jött létre, mint a názáreti, és Charles de Foucauld itt is eltöltött egy bizonyos időt, mielőtt Algériába ment volna. Már csak egyetlen francia nővér él itt, az életet az umbriai monostorok nővérei viszik tovább. A kertből bal felé látni az Olajfák hegyét, de az Óvárost eltakarja az Abu Tor városrész dombja. Meglátogattam Marie de la Trinité sírját: ez a nővér 1942-ben hunyt el 41 évesen, feljegyzéseiből feltárul a Krisztussal való bensőséges kapcsolata. A rendtársak mindenütt nagy tisztelettel beszéltek róla, és feljegyzéseit sokan forgatták. Később magyarul megjelentettük ezeket Jézus szól címmel a Szent István Társulatnál.

Forrás és fotó: Ferencesek.hu

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »