Vizeletalapú festéket mutattak ki egy 1500 éves Újszövetségben

Vizeletalapú festéket mutattak ki egy 1500 éves Újszövetségben

Az egyik legrégebbi, az elmúlt évszázadokat túlélő ősi Újszövetség kéziratainak restaurálási munkálatai során elvégzett kémiai vizsgálatok alapján a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a pergamenlapok különleges lila háttérszíne vizelet és különböző növények keverékéből áll.

A szakértők az elmúlt évtizedek során egyszerűen nem tudtak rájönni, hogy a Codex Purpureus Rossanensisnek nevezett szent szövegek kódexeinek lapjait milyen eljárással festették be lila színűre. Az ókortól kezdve a skarlátvörös, vöröseslila, illetve a bíbor színeket (türoszi bíbor) egy földközi-tengeri puhatestűből, a Murex nemzetségbeli bíborcsigák testéből nyerték ki. Ez az eljárás méregdrágának számított, egy kódex lapjainak beszínezése pedig vagyonokat emésztett volna fel.

A legújabb elemzés megmutatta, hogy nem puhatestűek segítségével állították elő a lapok lila színét, hanem a Roccella Tinctoria nevű zuzmó orcein nevű – ma élelmiszeradalékként is használatos – anyagának vizeletből nyert ammóniában történő feloldása során jött létre.

Az UNESCO A világ emlékezete programja listáján 2015 óta szereplő kódexet 1879-ben a calabriai régióban található Rossano székesegyházának sekrestyéjében véletlenül fedezték fel. A hiányos kézirat Máté és Márk evangéliumát tartalmazza, és valamikor az 5-6. században Szíriában készülhetett. A 188 darab pergamenlap igényesen kivitelezett miniatúrái arany és ezüst színnel, görög nyelven íródtak.

„Minden valószínűség szerint az a könyv, amelyet most látunk, az eredeti munka fele” – mondta az egyházmegye múzeumának egyik munkatársa a LiveScience-nek, miután a kézirat egy hároméves restaurálási munka után visszatért a múzeumba. A szakértők úgy vélik, a hiányzó két evangélium (Lukács és János) a katedrális 17. századi kigyulladása során semmisülhetett meg.

Mivel a kódex szerkezete igencsak megsínylette az elmúlt kétezer évet, a restaurátorok igyekeztek kerülni minden fizikai elváltozással járó, invazív beavatkozást. Így tulajdonképpen maradt a kémiai elemzés. „Annak ellenére, hogy a kora középkori kéziratokat több szempontból is kutatják a szakértők, az anyagaik összetételét viszonylag kevesen szokták megvizsgálni” – magyarázta Marina Bicchieri olasz kémikus.

A röntgen-fluoreszcencia kizárta a bróm jelenlétét, ami a türoszi bíborra utalna, így Bicchieri megvizsgált egy Kr. u. 3-4. századból való görög írást, amely a lila szín előállításának 154 változatát taglalta. Ennek segítségével jutott el a fentebbi megállapítására. „A száloptikai reflexiós spektrum segítségével kiderült, hogy az ősi könyv pergamenlapjai orceint és nátrium-karbonátot (sziksó) tartalmaznak” – mondta a kémikus a Discovery News-nak. Hozzátette: az utóbbit minden bizonnyal az ókori mumifikáló egyiptomiakhoz hasonlóan a gyors szárítási tulajdonságai miatt keverhették bele.

A kéziratot ismét kiállították a rossanói múzeumban egy speciális, a hőmérsékletet és a páratartalmat is szabályozó vitrin mögé.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »