Visszahozták a sírból Júliát

Visszahozták a sírból Júliát

Hogy egy klasszikust idézünk, Shakespeare tényleg elismerően csettintene. Itt a The Black Stubs bemutatkozója. Két remek dal, exkluzív menőség!

Ezzel köszönt be hozzánk Dobos Kristóf, a The Black Stubs gitár- és vokálfelelőse, hogy figyelmünkbe ajánlja a csapat bemutatkozó két dalát. A Varju Ákos dobossal felálló duó fülbemászó dolgokat csempészet a sávok közé. Mondjuk a bluest, amit a Facebook-oldalukon is definíció gyanánt odabiggyesztettek maguknak, kevésbé hallom, de rock a javából.

A két dal közül egyébként nálam egyértelműen a kislemezcímadó Juliet a nyerő. Mondanám, hogy eteti magát a dal. Jó az egész összhatása, miközben azon gondolkodik az ember, hogy vajon William Shakespeare miképp reagálna arra, hogy hőn szeretett Júliáját elhappolják Romeo elől. Mert kétség ne legyen, a srácok ezzel tuti visszahoznák őt az élők sorába. Méreg ide, halálos tőrdöfés oda.

S hogy egy kis kitérőt tegyek, Kristóf is Fazekas Mihály városából származott el székesfővárosunkba, s így azt is el kell ismerni, hogy a The Black Stubs simán befért volna egy érzelmekkel túlfűtött debreceni gimis garázsbuliba is az 1990-es években. Csak azt sajnálom, hogy ők nem élték meg azt, hogy telt házas zugkoncerteken lépjenek fel, amelyek akkor jellemezték a cívisváros underground zenei életét. Merthogy akkor még simán eljöttek akár négyszázan is egy ilyen rendezvényre, miközben ma jó, ha húszan érdeklődnek a teljesen ismeretlen feltörekvők iránt, s aki képes kétszáz embert levinni egy klubba, az már középkategóriás, rádióban is játszott menőnek számít.

No, de csüggedni nincs miért, inkább izzítsa be szépen mindenki a zenelejátszókat, következzen ugyanis a két dal, először az éterben. Miközben pedig szépen magoljuk a szöveget, a hajtás után rendesen megizzasztottam Kristófot, aki megpróbált önmagához képest kevésbé stendhalos hosszúságú válaszokkal bevezetni minket a duó rejtelmeibe.

https://youtu.be/videoseries

– A cikk elején idézett barokkos mondattal köszöntél be nálunk. A két dalt végighallgatva valóban nem a napfényről szólnak, ám korántsem oly borongós a hangulatuk, vagy netán komor pillanatokban születtek a számok?
– Mindkét dal szövege viszonylag régen hever az íróasztalom sarkában, de bizonyos indokok miatt nem született belőlük kész szám, annak ellenére, hogy mindkettőben éreztem a potenciált. Igazából a két dal közül csak a Creature of the Night, ami mélyponton íródott. A Juliet pedig talán az egyik első olyan szerzemény, aminél ezt kezdtem levetkőzni. Összességében pedig azért hathat kevésbé keserűnek az EP, mert megszólalás szintjén próbáltunk törekedni a feszességre, melynek a nyers ereje könnyen kiegyensúlyozza a dalok mélyén rejlő búskomor gyökereket.

– Nem akarok rugózni a definíciókon, de azt is írtad, duótok bluesos rockzenében utazik. Honnan ez a blues? Nekem például annyira nincs ilyen utóérzésem…

– A blues alatt én nem az itthon elterjedt hangzásra asszociálok, hanem a régi Chess Records-os nevekre, vagy ha bluesrockról beszélünk, akkor az első Black Keys-lemezekre, netán Jack White munkásságára. A blues számomra az, ami igazán belülről jön és kellemesen át van itatva őszinteséggel. Mindezek mellett a kislemezre szándékosan nem azok a dalok kerültek fel, melyek a legszembetűnőbben tartalmazzák a stílusjegyeket.

A teljes legénység a fedélzeten: Dobos Kristóf (balra) és Varju Ákos Fotó: Filutás Kitti​

– A Juliet, azaz Júlia frappáns, egyúttal vicces dal- és egyben kislemezcím választás. Értelmezhetjük ezt úgy, hogy ezzel rá akartok tromfolni Shakespeare-re, és kirángatnátok a sírból Romeo drága Júliáját?
– Egyáltalán nem. Szimplán valamiért szövegvilági perverzióim a J- betűs női nevek. A Juliet pedig leginkább egy tanmese, mely arról szól, hogy néha igazán kellemetlen tud lenni, ha egy teljesen hétköznapi szituációban hirtelen a másik, általa nem megszokott oldalra kerül az ember.

– Egy picit a zenekar-alapításra visszakanyarodva, cél duóban tartani az egészet, netán nagyobban gondolkodtak, vagy élőben vendégzenészekkel számoltok majd?
– Nekem egyelőre nagyon tetszik, hogy ebben a formációban kevés a kötöttség, így kiélhetem minden kis szerzői kattanásomat. Ennek ellenére már volt szó vendégzenészekről, sőt van egy kedves ismerősöm, aki 4-5 dalunkat már kísérte próbatermi szinten szaxofonon, illetve a hangzás érdekében felmerült más hangszer is, így lehet, hogy a jövőben bővülhet állandó tagokkal is a formáció, de a tervek szerint megmaradunk ketten, mint a „The Black Stubs”. A legtöbb dalunkba nem is kell több kettőnknél.

Próbatermi csendélet… se! Fotó: Filutás Kitti​

– Tudom, hogy ez a zenei újságírók szeppukuja, de honnan jött ez a The Black Stubs név, s van-e valami koncepciója az együtt zenélésnek, vagy így alakult, és jöjjön, aminek jönnie kell?
– A mai napig fut egy másik közös formációnk Ákossal, melyben én leginkább gitáros vagyok. Ezen a zenekaron keresztül ismertük meg egymást, melynek a neve The Cigars, és nem mellesleg egy hónapon belül érkezik velük is a bemutatkozó anyag. Mindenesetre nekem volt egy pár tucat dalom elrakva talonba, meg rengeteg ötletem, amik nem feltétlenül illettek volna be az ottani irányba. Így megkérdeztem Ákost, hogy van-e kedve dobolni alájuk először tét nélkül, és az lett a vége, hogy egy óra alatt összeraktuk a Julietet, amiből jött, hogy egész jó lenne így ketten is csinálni valamit. A név pedig elég egyértelmű volt, miután megbeszéltük hogy a kedvenc zenekaraink után legyen valami The Blackkel kezdődő, illetve ugye ott a The Cigars nevű zenekar. Innentől nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a szivarból, ha elég…

– Nálunk debütál az első két dalotok, merre tovább? Mik a tervek, jönnek mostanában új dalok, netán egy nagylemez? Hogyan képzelitek el az élő fellépéseket?
– Már tizenhárom dalunk teljesen kész van, így színpadképesek vagyunk, és ügyködök is rajta, hogy fel tudjunk állni végre a világot jelentő deszkákra. Bízok benne, hogy ez minél hamarabb megtörténik, és az első után egyre sűrűbben is. Az új dalok írásával szerencsére sose volt gondom, így amint lesz rá lehetőségünk, jön az EP folytatása, és ha minden jól megy, előbb vagy utóbb egy nagylemez is, bár egyelőre a fő cél, hogy minél többször léphessünk fel, minél több helyen.

További érdekességekért érdemes követni a rovatunk Facebook-, Tumblr- és Instagram-profilját is. Csak semmi trendcsinálás: hallgassatok menő magyar feltörekvőket!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »