Visíts írekkel, tényleg menő

Visíts írekkel, tényleg menő

Milyen tök jó arc írekkel hajnal háromkor üldözni egy fickót, aki fel akarta gyújtani a zászlótokat? Kemény!

A VIP-veretés Mekkája komolyabb, mint egy igazán izgalmas Hupikék törpikék rész. Hogy közhelyet puffogtassak, a Balaton Soundon érzi az ember a leginkább, hogy a tizenötmillió elképesztően zsír ultrafontos ember világában él. Mindenki VIP ugyanis. Persze cigit azért lejmolnak a nagyon fontos emberek, de ez már csak ilyen, kemény a popszakma. Újabb közhely.

S hogy mindezek ellenére miért van az, hogy évről évre tízezrek kúsznak a Balaton-partra, hogy Zamárdiban veressék? Pont ezért! Mert egy évben öt napig úgy érezhetik, elképesztően fontosak. Kell a pozitív visszaigazolás, nem lövünk le újabb konteót, jól esik.

http://mno.hu/

Emellett persze ömlenek a külföldiek, leginkább belgák, hollandok, akik évek óta tök gagyin éééééé-óóóóóó-znak minden szettet, de ez van. Viszont idén pörög a foci-Eb, a magyarok zsírkirályok voltak végre harminc év után, aminek szemmel láthatóan egy ország örül. Szóval, mennek a meccsek – igaz, az adást fél óra volt befogni a galaxis közepén, a VIP-páholyban – és végre van tétje a zászlóháborúnak.

Távirati stílusban tök vicces meccset nézni Döglégy Zolival, miközben a namíbiai rögbiválogatott kezdőjét próbáljuk meg közösen összeállítani, mert ugye, fél óráig nem volt adás.

Szóval elpacsizunk, mert a világ VIP, miközben az amerikai rapper, Macklemore a magyar válogatott címeres mezében lép fel. Valahogy elönt az Eb-zizi. Az érzés, amire Mexikó, 1986 óta vártunk. Hogy kihúzzuk magunkat, közben megjön az adás, Zoltán úrral a walesieknek szurkolunk, nepotizmus, de ez van.

Persze nyernek a portugálok, mindenki szomorú. A Sound meg lakossági diszkózik tovább. Itt még nem ciki panelprolinak lenni, illetve újra menő lett a tök gagyi elektro. Vicces, de nem tűnik úgy, hogy para.

Főleg mert az írek tényleg viccesek, megérdemlik az Eb legszimpibb szurkolói címét. Elég pacsizni, s máris veregetik az ember vállát, majd énekelnek, s visznek magukkal. Engem is elvittek, lengettünk ír zászlót, s jókat kacagtunk. Ekkor jön egy arc, legszívesebben meg sem mondom, milyen nyelven beszélt, és a gyújtójával akarja lángba borítani az ír zászlót. Először csak nézünk egymásra az írrel, hogy ez most komoly? És az! Nem akarom elhinni, de senki se, s hajsza indul a politikai korrektség minimális hiányát is nélkülöző szupermen után.

Persze hamar meglesz, és én már XVI. Lajos-közeli élményeket vizionálok. Persze semmi ilyesmi, a szimpi írek csak megkérik, legyen szíves elhagyni az adott sátrat. Megtörténik. Csendben, hangos szó nélkül. Ez zseni. A kelták kései utódai meg rám néznek: meghívhatunk valamire? Mosolyognak, s ez így remek.

A fesztivál meg megy a maga útján. Túléltük az első napot!


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »