Advent 1. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 21,25–28.34–36)
Advent első vasárnapja, az új egyházi év kezdete minden esztendőben alkalmat ad arra, hogy megújított lendülettel folytassuk Krisztust követő életünket. Ebben segítenek bennünket a vasárnapi szentmise imádságai és olvasmányai is, amelyek az ősi ígéretek beteljesedéséről szólnak. Jövendölésével Jeremiás próféta az ószövetségi választott népet készítette fel a Messiás első eljövetelére. „Júda szabadsága” és „Jeruzsálem biztonsága” a boldog messiási időkre utal, amikor majd a béke fejedelme uralkodik. A választott nép hosszú adventje Jézus Krisztus születésével beteljesedik mindazok számára, akik hittel befogadják őt, és Isten új népének tagjai lesznek.
A mai liturgiában ugyanakkor új ígéretekről is szó van, amelyek Krisztus második eljövetelére vonatkoznak. Lukács evangéliuma ezért nemcsak a korabeli keresztényekhez szól, hanem minden idők keresztényeihez, akik az Úr hitében élnek a világon. Mindenkinek mondja: „Virrasszatok és imádkozzatok szüntelenül, hogy (…) megállhassatok az Emberfia színe előtt!” Szavai a vigasztalás és a remény szavai az élet megpróbáltatásai és nehézségei között. Azok az evangéliumban leírt félelmetes események, amelyek az embereket nyugtalansággal töltik el, nekünk, Krisztus követőinek annak jelei lesznek, hogy közeleg az üdvösség órája. Minden viszontagság között, bármilyen fájdalmasak legyenek is azok, képesek leszünk felfedezni az érkező Urat, akinek eljövetele a megváltás hajnala és egy új korszak kezdete. Nem ismerjük eljövetelének sem a napját, sem az óráját. A történelem hosszú ideig tart, egészen Isten országának végleges megvalósulásáig, ezért szükséges, hogy türelmesek legyünk a csapásokban, és kitartóak a teljes élethez vezető úton. Mivel nem tudjuk, mikor jön el az Úr, ezért az evangélium óva int bennünket a lazítás veszélyétől, amikor látszólag minden a legtökéletesebben zajlik a mindennapi életben. Ébernek kell maradnunk, imádkoznunk, erőt kérnünk akkor is, ha csapásokat szenvedünk, mert a bajok megkeményíthetik a szívünket, elvonhatják a figyelmünket, és meggátolhatnak abban, hogy örömteli lélekkel várakozzunk rá, aki az irgalmasság és az új élet.
Az evangélium szavai vigasztalást jelentenek mai megpróbáltatásaink között: „nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok”. Nagy szükségünk van erre a vigasztalásra, hiszen testi egészségünket a járvány fenyegeti, lelki egészségünket a közömbösség és a fásultság kezdi ki. A Szabadító érkezése, ha imádságban virrasztva talál, felszítja lelkesedésünket, és új energiákkal tölt fel bennünket. Szent Pál szavai a szentleckében arra bátorítanak, hogy Krisztus eljövetelére készülve gazdagodjunk az Úr szeretetében, legyünk állhatatosak az imádságban és a jó cselekedetekben. Éljünk továbbra is Istennek tetsző életet, hogy előrehaladjunk Isten ismeretében!
Kérjük az Urat, adjon szívünkbe szent elhatározást, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, ő pedig egykor jobbjára állítson bennünket országában, és mindnyájan együtt örvendjünk a boldog örökkévalóságban!
Ternyák Csaba érsek
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
