Világszínvonal

VEZÉRCIKK – A szokatlanul hűvös tavasz után immár a hőmérők tanúsága szerint is itt van az igazi nyár. A nyár pedig alapvetően a pihenés, a feltöltődés évszaka, csak az újságírók haragszanak olykor az uborkaszezonnak csúfolt hónapokra, hiszen az újságot ilyenkor is meg kell tölteni – de ez legyen a mi gondunk.

A nyár ugyanakkor más becenevekkel is illethető, aszerint, hogy az ember miképpen szereti, illetve szeretné eltölteni a szabadságát, mi az, ami számára az igazi vakációt, a feltöltődést jelenti. Nevezhetjük strandszezonnak, turistaidénynek vagy akár fesztiválidőszaknak is, hiszen sok fiatal és örökifjú el sem tudná képzelni ezt az évszakot anélkül, hogy az iskolától/munkahelytől és a vele járó gondoktól megszabadulva, sátorral, hátizsákkal felszerelkezve el ne menne a számtalan zenei, művészeti fesztivál egyikére, élőben meghallgatni kedvenc zenekarait, találkozni a más városokban élő ismerősökkel, új barátságokat kötni, és felfokozott hangulatban tölteni el az illető néhány napot.

A választék pedig egyre bővebb, és szerencsére az utóbbi időszakban Erdély és a Partium is elkezdett felzárkózni ilyen téren a máshol megszokott programdömpinghez. Régebben az erdélyi fiatal – ha belföldön akart szórakozni – nyáron a bálványosi szabadegyetem és a Félsziget Fesztivál között választhatott, és bár az utóbbi megszűnt, mostanra jó néhány másik rendezvény is helyet kért magának a régió kulturális térképén.

A Kolozsvári Magyar Napok sikerén felbuzdulva más városokban is „felébredt” a magyar civil szféra, mára már a nagyváradi Szent László Napok, illetve a Vásárhelyi Forgatag is jócskán benne van a köztudatban, az emberek szeretik, látogatják a programjaikat, mondhatni házhoz jár a fesztivál a három említett város lakóihoz. A hétvégén pedig éppen a legújabb magyar fesztivál, a torockói Double Rise zajlott, amely számos érdeklődőt vonzott a festői, Fehér megyei településre.

Két okból is jó, hogy immár vannak fesztiváljaink: egyrészt a régió magyar lakossága a zászlók és kétnyelvű táblák körüli viták dacára is érezheti általuk, hogy itthon van. Másrészt a helyi magyar zenekaroknak, művészeknek biztosítanak egyre több fellépési lehetőséget, akik így maguk is érzik: Erdélyben is csak világszínvonalon érdemes csinálni, amit csinálnak.


Forrás:kronika.ro
Tovább a cikkre »