Világi Oszkár: "Közös politikai platform kell”

Világi Oszkár: "Közös politikai platform kell”

A szlovákiai magyarság politikai képviselete megint változhat. Simon Zsolt bejelentette, hogy pártot alapít, megjelenik a színen a negyedik szlovákiai magyar párt. Az MKP parlamenten kívül, a Híd kormányban, de gyengül. Világi Oszkárral, a szlovákiai magyarság „szürke eminenciásával”, a Slovnaft vezérigazgatójával a magyarlakta régió jelenéről és lehetséges jövőjéről beszélgettünk.

A szlovákiai magyarság politikai képviselete megint változhat. Simon Zsolt bejelentette, hogy pártot alapít, megjelenik a színen a negyedik szlovákiai magyar párt. Az MKP stabilan a parlamenti küszöb alatt áll, a Híd támogatottsága is közelít az 5 százalékhoz. Fönnáll a veszélye annak, hogy nem lesz parlamenti képviselete a szlovákiai magyaroknak. Hogyan látja ezt a helyzetet?

A magyar parlamenti képviseletet az sodorja a legnagyobb veszélybe, hogy a két párt, a Híd és az MKP nem tud megegyezni. Meg kellene egyezniük. Nemcsak azért, mert az egyezség garantálná a parlamenti jelenlétet, hanem azért is, mert ez azt eredményezné, hogy nem lenne ilyen feszültség a szlovákiai magyarok körében – nemcsak kampányidőszakban, hanem négy éven át –, ami megoszt bennünket. Úgy vélem, a két párt közti különbség nem olyan nagy a választók számára. Nincs szükség a választó hatalmas belső kompromisszumára, hogy egy ilyen szövetségre szavazzon: a Híd és az MKP között igazán komoly különbség nincs.

Különbségek azért vannak…

A kommunikáció szintjén van különbség, lehetnek eltérések abban, hogy mit tart fontosabbnak az egyik vagy a másik párt, de ha a pártprogramokat vesszük, vagy hogy mit szeretnének kezdeni a régióval, nem látok nagy különbséget. Komolyabb régiófejlesztési programot egyik pártnál sem láttam, pontosabban: programok léteznek, de megvalósítási gyakorlatilag nem létezik. Én azt javasoltam, hogy jöjjön létre egy olyan platform, ahol ez a két párt és a civil szféra megegyezik abban, mi az a politikai minimum, ami mindkét párt számára elfogadható a kultúrában, az iskolaügyben, a régiófejlesztésben és a kisebbségpolitikában. Ha ebben meg tud egyezni a két párt, akkor ez már olyan alapot teremt, hogy elkezdődhet a dialógus. Ha ezen túlmenően valakinek van olyan témája, amely számára fontos és a partner számára elfogadható, akkor nem látom akadályát az együttműködésnek. A két párt a választási időszakon kívül is együttműködhetne, közösen kidolgozhatnának akcióterveket, melyeket, ha bejutnak a parlamentbe, megvalósíthatnának.

Az oktatás területén volt rá kísérlet, megpróbáltak elfogadni egy kisebbségi minimumot, de ez a kezdeményezés elhalt. Az utóbbi időben nem látni jelét annak, hogy a Híd és az MKP közeledne egymáshoz. A 2020-as parlamenti választásokig nincs sok idő. Az együttműködés nyomát nem látni sem a november 10-ei önkormányzati választáson, sem az államfőválasztáson, sem a 2019-es európai parlamenti választáson. Változhat a helyzet 2020-ig?

Szomorú, hogy a pártok nem folytatták a párbeszédet, amelyet elkezdtek az oktatási témában. Sajnálatos, hogy a dialógus nem terjedt ki több területre – gondolom, mivel ez idő- és munkaigényes. A pártok számára néha fontosabb lett a kommunikáció, mint az elvégzett munka. Egyebek mellett ez is az egyik oka annak, hogy a politika válságban van. Azért, mert a közösségi médiában felületesek az emberek, az értékeikhez még ragaszkodnak. A pártok sokszor úgy gondolják, elég a közösségi médiában kommunikálni, és a munkát nem kell elvégezni. Azzal érvelnek a politikusok, hogy senki nem olvas ma pártprogramot. Ez lehet, de a program a pártnak készült, a végrehajtás pedig igenis érdekli az embereket.

Simon Zsolt alakuló pártjára, a Magyar Fórumra többen úgy tekintenek, hogy ez kikényszerítheti a Híd és az MKP együttműködését. Ön is így tekint a Magyar Fórum megalakulására?

Ez lehet az egyik következménye. Elképzelhető, hogy a két párt veszélyeztetve érzi magát, és elkezdenek közelíteni egymáshoz. Simon Zsolt viszont azt állítja, hogy van itt egy szlovákiai magyar szavazóbázis, amelyik már nem szavaz a Hídra, és nem támogatja az MKP-t sem, ő pedig ezt célozza meg. Szerinte az is elképzelhető, hogy az új párt annyi szavazót szerez, hogy koalíciós potenciált jelent. Simon Zsolt azt állítja, hogy van annyi szavazat, hogy például az MKP-val a parlamentbe jusson.

Olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy Ön támogatja Simon Zsolt pártalapítását. Valóban támogatja?

Nem támogatom Simon Zsolt pártalapítását. Úgy vélem, minden politikustól egyforma távolságot tartok. Értem Simon Zsolt logikáját, de nem vagyok a támogatója. Értem az MKP és Híd logikáját is, és sajnálom, hogy nem élnek az együttműködés lehetőségével. Számomra fontos, hogy a szlovákiai magyarságnak legyen parlamenti képviselete. Ha nem lesz parlamenti képviselet, akkor eltűnik több mint húsz év munkája. Ha ez megtörténne, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a három párt nem tudna visszatérni a parlamentbe, talán csak egy új párttal lenne esély erre. Viszont négy év parlamenten kívül nagyon hosszú idő, egyáltalán nem biztos, hogy létrejönne egy ilyen párt.

Igaz az, hogy nagy a befolyása az MKP-ban és beleszólása volt az elnökválasztásba is? Közismert, hogy jó viszonyban van Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, és ennek köszönhetően is befolyással van az MKP-ra?

Az MKP struktúráival nincs semmilyen kapcsolatom. Az igaz, hogy az MKP elnöke olyan személy, akivel tudok kommunikálni, de a korábbi elnökökkel is tudtam. Ez a kapcsolat ennél nem több. A Híd elnökével is tudok kommunikálni. Az MKP munkáját sem szándékom, sem módom nincs befolyásolni, mivel az nem az én feladatom. Véleményem van, amit időnként elmondok: van egy politikai múltam, van egy gazdasági erő mögöttem, ezért néha meghallgatják, hogy mit mondok. Nagyon sok olyan ügy van, amit ma másképp csinálnék, mint a Híd vagy az MKP. Az pedig egy mítosz, hogy Orbán Viktor befolyásolná az MKP működését. Az MKP irányultsága a párton belül dől el.

Említette, hogy több dolgot is másképp csinálna, mint a Híd vagy az MKP. Mire gondolt konkrétan?

A régiófejlesztés és a mezőgazdaság két olyan terület, amely a szlovákiai magyarság mindennapjait érinti. Ezeken a területeken más problémamegoldást választanék, mint a Híd.

És mi a helyzet az MKP-val?

Az MKP egy erős, regionális párttá fejlődött, 15 éve parlamenten kívüli pártként létezik. Szlovákiában nincs másik hasonló párt. Az MKPnak erős a regionális politikája. Ez pozitívum, viszont úgy tűnik, ezzel megelégszik, és nincs is ambíciója a nagypolitikában. Azzal már nem foglalkozik, hogy egy járás, egy régió milyen képet mutat a nagypolitika felől nézve. Éppen ezért úgy tűnhet, hogy a szlovákiai magyarság ügyei csak a falvakban és a városokban dőlnek el. A másik tény, hogy az MKP erős regionális begyűjtője a fiatal politikusoknak, de úgy látom, ezeket az embereket nem képes eljuttatni a nagypolitikába.

Nem lehet, hogy ez a generációs probléma 15–20 éves örökség a Magyar Koalíció Pártjától?

Amikor az Együttélésből, a Magyar Polgári Pártból és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomból létrejött az MKP, nagyon sok fiatal is bekerült a politikába, olyan fiatalok, akik értettek a gazdasághoz, és országos ügyekhez tudtak érdemben hozzászólni. A mai ötvenesek nagyjából akkor kezdtek politizálni, volt tehát egy generációs frissítés, csak ez megtorpant. Kezdetben a Hídnál is volt ilyen kezdeményezés, de ma ennek nem látom nyomát. Igazából az MKP-nak van lehetősége ezt tudatosan felépíteni, mert erős struktúrái vannak a régióban: az önkormányzatokból és a járási szervezetekből tudna meríteni, de nem teszi.

Sokszor leírták, hogy Dél-Szlovákia fejlesztését a mindenkori szlovák kormány elhanyagolta. Ön hogyan látja Dél-Szlovákia helyzetét?

Tény az, hogy Dél-Szlovákia infrastrukturálisan nem fejlett, nem vonzza a befektetőket. Nem véletlen, hogy Rimaszombatba nem érkezik befektető, ugyanis nem lehet oda eljutni, az iparnak logisztikai háttér kell. Az a döntés például, hogy autópálya csak északon épült, azt is eredményezte, hogy az elmúlt 15 év alatt ez a déli régió gazdaságilag sokkal gyengébb lett. Ennek számos következménye van, az egyik, hogy a déli régióban nincsenek igazán nagy foglalkoztatók, akik támogatnák az iskolaügyet, azért, mert szükségük van jól képzett munkaerőre. Talán egyetlen kivétel a Samsung, de a jövője ennek is kérdéses. Évekig nagyon sok szlovákiai magyar Magyarországon dolgozott, például Komáromban vagy Esztergomban – később a válság vagy a vállalati optimalizálás következtében sokan elveszítették a munkahelyüket Magyarországon.

Ilyen nagy a különbség észak és dél között?

A szlovákiai gazdasági növekedést a déli régióban az emberek kevésbé érezték. Érdemes összevetni Zsolnát és Komáromot a húsz évvel korábbi állapotukkal, és rögtön látható, mennyit fejlődött egy északi, és mennyit egy déli város. Az autópálya nagyon sok városba befektetőket hozott, magasabb az átlagbér, szakképzett munkaerőre van szükség, ezért az iskolák képzési színvonala is ennek megfelelően alakult. Dél-Szlovákia ma oda jutott, hogy egyáltalán nem vonzó egy nagyobb befektetőnek. Minimum 15–20 éves lemaradása van a régiónak, és azon kell elgondolkodni, hogyan lehetne javítani a helyzeten.

Komáromnál ott a magyarországi autópálya, az M1-es. Ez nem segített a helyzetén?

Az volt a gond, hogy az M1-re nem épült meg Szlovákiából csatlakozás: csak egy egysávos nyolc kilométeres bekötőút van, a végén egy híddal, és át kell haladni két városon.

Komárom mellett új híd épül a Dunán, és épül az R7-es is. Ezek az infrastrukturális fejlesztések változtathatnak a helyzeten?

Az R7-es elsősorban a Pozsonyba ingázók helyzetén segít. A további bővítésre még hosszú évekig kell várni, a befektetések hiányán jelentősen nem változtat. Tény az, hogy két nagyon fontos szempont jelenik meg a befektetők számára ma, az egyik, hogy milyen az iskolák színvonala, milyen munkaerőt bocsátanak ki a piacra, a másik pedig a bérek. Szlovákiában a bérek folyamatosan emelkednek, és már viszonylag magasak, tehát egyre kevésbé vonzó ezen a téren. Igazából középiskoláink színvonalának emelése lenne az egyik lehetősége annak, hogy a régió vonzóvá váljon a befektetők számára. Olyan egyetemekre, tudásközpontokra van szükség, amelyek olyan befektetőket, beruházásokat vonzanak Szlovákiába, amelyek nagyobb szakértelmet igényelnek. A jövő már nem az összeszerelő üzemekről és a gyártósorokról szól. Az autópálya-építésből kimaradtunk, a tudás alapú társadalom építésén kellene dolgozni.

Van az MKP-nak is gazdaságélénkítő programja, a Baross Program, amihez magyarországi forrást társítanak: a kis- és középvállalkozásokat és a mezőgazdasági vállalkozókat támogatják. Össze lehet ezeket a támogatásokat hangolni a szlovákiai állami támogatásokkal úgy, hogy a régiónak még előnyösebb legyen?

Nem tudom, hogyan lehetne koordinálni, és kellene-e ez. A szlovákiai központi forrásokról állami szinten döntenek – példának okáért meg lehet nézni, mi a helyzet a csatornahálózattal az országban, össze lehet vetni az egyes régiókat, és akkor kiderül, mennyire volt arányos ez a központi elosztás. Ha van egy program a kisvállalkozók támogatására, azt nem lehet összevetni más típusú országos programokkal. Ha az MKPnak sikerül forrást szerezni a kisvállalkozók segítésére, az nagyon jó hír. Ha valaki koordinálni szeretne, akkor először itt, Szlovákiában kellene kidolgoznia Dél-Szlovákia régiófejlesztési tervét. Utána lehetne esetleg Magyarországgal együttműködve fejleszteni ezt a régiót. Amíg nem létezik egy szlovák elképzelés erről a régióról, nincs értelme bármiféle koordinálásról beszélni.

A szlovák–magyar viszony az utóbbi években szinte konfliktusmentes. A kényes ügyekkel, amilyen például a kettős állampolgárság, nem foglalkoznak. Meddig tarthat ez a nyugalmi állapot?

A magyar–szlovák viszony azon alapul, hogy ahol közös érdekeink vannak, ott együttműködünk, azokról a kérdésekről pedig, amelyekről eltérő véleményen vagyunk, nem nyitunk vitát. Sok közös pont van. Azért most a legjobb a szlovák–magyar viszony az elmúlt 25 év távlatában, mert a politikusok is eljutottak oda, hogy próbálják megérteni a másik fél álláspontját. Nemcsak a két ország között jó a kapcsolat, hanem a visegrádi négyekben is. Ebben a régióban állandó gazdasági növekedés van, és Európa erős része lesz. A kis országok összefogva hatékonyabban tudnak föllépni bizonyos kérdésekben, és a régió gazdasági ereje évről évre nagyobb, ami jó hír.

Igen, de a visegrádi négyek uniós politikája nem egységes. Lengyelország és Magyarország is különutasként viselkedik. Orbán Viktor külön dacol a nyugateurópai országokkal.

De milyen értelemben? Amit Orbán korábban mondott a migrációról, ma mindenki azt ismételgeti, Orbánt meg kikiáltják unióellenesnek. Az zavarja a nyugat-európai országokat, hogy a V4-ek közösen léptek fel, és önálló véleményt fogalmaznak meg. Közép-Európa kezdettől fogva komolyan veszi a schengeni határvédelmet. Ma azt látjuk, Németország is fölülvizsgálta már korábbi álláspontját a menekültkérdésben, a pártok támogatottságán is látszik, milyen a hangulat Németországban.

A visegrádi négyek országait – eddig Lengyelországot és Magyarországot – elsősorban a jogállamiság lebontása, a demokráciadeficit miatt bírálják, azért, mert eltávolodtak az uniós alapelvektől.

Nem hiszem, hogy olyan válságos lenne a helyzet, hogy a V4-ekhez úgy viszonyuljon az unió, ahogy viszonyul. Tessék megnézni, hogyan viszonyul Dánia a menekültekhez, milyen törvények vannak. Ha Magyarország fogadna el ilyen törvényeket, azonnal támadnák miatta. Alapvetően az a probléma, hogy nem létezik a V4-hez hasonló szerződés az unión belül, és ezért ez néhány országnak nehezen feldolgozható.

A V4-eket a korrupció terjedése miatt is bírálat éri, például az uniós források fölhasználásában.

Korrupciós ügyek mindenhol vannak Európában és a világban, és mindent meg kell tenni azért, hogy az állami forrásokat transzparensen osszák el. Ez nagy kihívás a jövő politikusai számára is.

Nemrég a Denník N napilap szervezett egy beszélgetést a magyarországi demokrácia helyzetéről, és ott is fölmerült a kérdés, hogy mi a politika és a gazdaság viszonya Magyarországon. Szinte csak azok a gazdasági szereplők tudnak jelentősen növekedni és sikeresek lenni, akik nagyon jóban vannak a Fidesszel. Ez így rendben van?

Ez sokkal bonyolultabb kérdés, mint amilyennek tűnik. A versenypályázatok feltételeinek nem sok szereplő tud megfelelni. Vegyük az építőipart: olcsón és hatékonyan csak nagy, jól szervezett vállalatok tudnak építeni, úgy vélem, ők nyerik a tendereket, de nehéz erről érdemben nyilatkoznom, mert ebben én nem veszek részt. Ha valaki átlátható pályázaton nyer, azt nem tartom korrupciónak, ha állami megrendelésért fizetni kell valakinek, azt korrupciónak tartom.

És arról mi a véleménye, hogy a magyar miniszterelnök egy olyan vállalkozó magángépén utazik focimeccsre, aki rendre pályázatok nyertese?

A magyar miniszterelnök egy olyan gépen utazott, amit a klub bérelt, és nem azért utazott ezen a gépen, mert ezért valamilyen ellenszolgáltatást nyújt, hanem azért, mert szereti a focit.

Sánta Szilárd
Lajos P. János

 


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »