Viktor Frankl gondolatai hitről és Istenről – Bemutatták az osztrák pszichiáterről szóló új könyvet

Viktor Frankl gondolatai hitről és Istenről – Bemutatták az osztrák pszichiáterről szóló új könyvet

Bemutatták Elisabeth Lukas Viktor Frankl gondolatai hitről és Istenről című kötetét június 10-én. A könyvismertetőt kerekasztal-beszélgetés követte, melyen Sárkány Péter, Csiszár Klára, Urbán Szabolcs és Vik János vett részt. Az online térben megtartott diskurzust a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Keresztény Filozófia Kutatócsoportja rendezte.

Frivaldszky János egyetemi tanár, a Szent II. János Pál pápa Kutatóközpont vezetője bevezetőjében azt emelte ki, hogy Elisabeth Lukas könyve úgy mutatja be Frankl gondolkodását, ahogyan azzal eddig nem találkozhattunk. Frankl ma aktuálisabb, mint valaha, hiszen manapság a személy és a szellem fogalmaival nem tudunk mit kezdeni. Frankl megközelítésében ugyanakkor a személy eredete Isten.

Sárkány Péter filozófus, egyetemi tanár a kötetet bemutatva elmondta, Elisabeth Lukas Bécsben találkozott Viktor E. Frankllal. Disszertációját a logoterápiából írta, kidolgozva a logotesztet, melyet később széles körben alkalmaztak.

Lukas intézetvezetőként logoterapeuták egész nemzedékét nevelte ki. Ebben a kötetben olyan témák kerülnek terítékre, mint a pszichoterápia és a teológia kapcsolata, a vallás, mint emberi jelenség vagy a tízparancsolat érvényessége. Több helyen az istenbizonyítékokkal is találkozhatunk, ezek azonban inkább Frankl személyes vonatkozású meglátásait ismertetik.

Frankl szerint az egyházak tiszteletre méltók, hitelesen jelenítik meg az Isten és ember közötti kapcsolatot. Miért érdemes figyelembe venni ebből a szempontból Frankl értelemközpontú, humanisztikus felfogását? – tette fel a kérdést Sárkány Páter.

Csiszár Klára pasztorálteológus, egyetemi professzor szerint az egyházak az embert igyekeznek megszólítani, Frankl pedig erről az emberről szeretne számunkra mondani valamit. Frankl gondolkodása az egyházfejlesztés és annak elméleti megközelítése miatt lehet érdekes.

Ferenc pápa szerint az Egyház, ha önmagát állítja a középpontba, akkor megbetegszik. Frankl gondolata ezzel párhuzamba állítható: az ember is megbetegszik, ha maga körül forog. Az Egyház abban szeretne segíteni, hogy az ember megtalálja azt a helyes utat, mely önmaga és a környezete számára a lehető legjobb. Ennek során Frankl útmutatásaira is érdemes figyelni.

Miben különbözik Frankl munkássága a többi pszichológiai iskolától? – szólt a kérdés Urbán Szabolcs pszichológus, filozófus, egyetemi adjunktus felé. Napjainkban a valláspszichológia sok bírálatot kap, van, aki még a létét is megkérdőjelezi – kezdte válaszát Urbán Szabolcs. Freud például a neurózist magánvallásnak, a vallást pedig kollektív neurózisnak nevezte. A kötődéselmélet szerint viszont az embernek szüksége van arra, hogy találjon magának egy olyan tökéletes személyt, akihez kötődhet, ez pedig Isten is lehet.

Hírdetés

A kritikai észrevételek miatt a valláspszichológia helyett érdemes inkább a vallásosság pszichológiájáról beszélni. E diszciplína középpontjában a bűn, a bűntudatosság, a megtérés vagy az istenkép kérdései állnak. Azt vizsgálja, hogy milyen lelki folyamatok vesznek részt a vallásos tapasztalatban, de azt is górcső alá veszi, hogy mi áll – pszichológiai értelemben – az ateizmus hátterében. Frankl szerint az ember a saját természetén keresztül éli meg a transzcendenssel való kapcsolatot. Hangsúlyozza, hogy szükségünk van a valláspszichológia által feltárt ismeretekre, mert ezen keresztül érhető tetten a transzcendenssel való kapcsolat. Ugyanakkor az így kialakult kép nem azonos magával a transzcendenssel.

Frankl a klasszikus teodícea kérdéseivel is foglalkozott. Vik János teológus, dékán, egyetemi docens szerint a teodícea kérdése arra irányul, hogy az a tökéletes személy, akit Istennek nevezünk, létezik-e, vagy nem. Létezhet-e a mindenható és jóságos Isten akkor, ha oly sok szörnyűséget tapasztalunk a világban? Ezt a kérdést a vallásosság pszichológiája elvileg nem teheti fel. Frankl azért tartotta ezt a felvetést szentségtörésnek, mert ő megtapasztalta ezt az Istent. Ugyanakkor óvakodott attól, hogy fogalmakba szorítsa ezt a tapasztalatot. Frankl a teodíceát Jób alakján keresztül közelítette meg. Jób perlekedik Istennel, ám miután mindent, ami fáj neki, elmondott, meghajlik Isten titka előtt.

Ugyanakkor úgy látta, hogy erre nem fogunk – mert nem is lehet – választ találni, sokkal inkább arról van szó, hogy az elfogadás folyamatában lépünk valamennyit előre – és olykor hátra. Ha valaki a szenvedés értelmére keres választ, előbb-utóbb oda juthat, hogy magát a szenvedést legitimálja, ezt pedig Frankl elvetette.

A vallásosság a történelem során inkább sorsszerű volt, a kor és a hely határozta meg, hogy ki melyik felekezetnek a tagja. Napjainkban viszont a vallás sokkal inkább személyes döntés függvénye – tette hozzá Csiszár Klára. Frankl szerint az ember öntranszcendenciára való törekvése belülről fakad, vagyis mindenképpen egy személyes döntés eredménye. Ez a döntés segíthet abban, hogy átlendüljünk a magunk egyéni szenvedésein is.

Fejleszthető-e ez a döntésképesség? – tette fel a kérdést Sárkány Péter. Csiszár Klára rámutatott: Ez azért sem egyszerű, mert egyrészt hosszú távú elköteleződésről van szó, másrészt valójában, amikor valaki a szeretet útjára megtér, nem két alternatíva között dönt. Akkor mutatkozik meg a vallásosság egzisztenciális jellege, amikor egy ilyen döntésnek konkrét következményei vannak.

Ferenc pápa beszél a szegényekről, ám ezt nemcsak az anyagiakra érti, hanem azokra is, akik nem látják életükben a következő lépést.

Már a hatvanas évektől elindult a pszichológiában egy olyan irány, mely az életcélokra összpontosít. Arra figyeltek, hogy miként próbálja az ember egy értelmes egészbe rendezni az életét – folytatta a kérdés kifejtését Urbán Szabolcs. A pszichológia először igyekszik leírni a személyes tulajdonságokat. A következő szint, hogy ezek alapján miként építi fel valaki az életét, ezt pedig az identitás meghatározása követi. Utóbbi soha nincs kész, folyamatos megformálás alatt áll. S bár a pszichológiai mozzanatok fontosak, de ezek sem lehetnek kritériumai a transzcendens létezésének.

Milyen volt a viszonya Franklnak a katolikus hithez? – kérdezte Sárkány Péter. Frankl számára a vallásos hit, így Isten fogalma is a vizsgálódás tárgya – kezdte válaszát Vik János. Frankl kezdetben használta az Isten szót, majd áttért a felettes értelem kifejezés alkalmazására. Érdekes, hogy Frankl egész életében olvasta és imádkozta a zsoltárokat, mindig kereste a személyes, csendes teret ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba léphessen. Mivel bibliai alapokon állt, ezért meglátásai összeegyeztethetők a katolikus hittel, ám figyelembe kell venni, hogy megközelítései alapvetően az Ószövetségből indultak ki. Fontos, hogy szerinte Istent nem lehet fogalmi keretek közé szorítani, inkább azt tudjuk megmondani, hogy mi nem Isten, semmint azt, hogy mi valójában. E mellett munkássága a kontemplatív keresztény hagyományhoz is köthető. A szemlélődő ember ugyanis a nélkül igyekszik belemerülni a jelenvalóba, hogy ítélkezne.

Szerző: Baranyai Béla

Kiemelt kép: Wikipédia Commons; képernyőfotó: Baranyai Béla

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »