Viktimológia

Viktimológia

Egyes emberek személyiségük, foglalkozásuk, társadalmi helyzetük, viselkedésük és magatartásuk miatt gyakrabban válnak áldozattá, mint az őket ért eseményeket értetlenül szemlélő társaik.

Ilyen esetekben nemcsak a tömegközlekedési eszközön egyre nagyobb számban feltünedező zsebtolvajok áldozataira kell gondolni, hanem olyan gyakorivá váló esetekre is, amikor terményeit, állatait, javait ellopók elleni óvintézkedések következtében a tulajdonosoknak kell védekezni a bíróságokon. Vagy a szintén gyakorivá vált egyedül élők sérelmére elkövetett rablások, kínzással fűszerezett verések, amik halállal végződnek. Ám előfordul az a paradox helyzet is, hogy a tettes maga az áldozat.

E rejtélyesnek tűnő megállapítás mögül az a sajnálatos tény bukkan elő, hogy jelentős mértékben emelkedik a családon belüli, illetve a házastársi konfliktust végleg megoldani látszó véres cselekedetsorozat. Mindez maga után vonja a gyermekek elleni és által elkövetett bűncselekmények emelkedését.

De nézzünk gyakorlati példákat az előbb felsoroltakra. A villamoson, buszon nyitott táskájukat maguk mellé helyezők, a farzsebekből félig kilógó pénztárcák, az autóban hagyott értékek, mind fölkínálják magukat, míg a lakásokba, házakba idegeneket könnyedén beengedők szintén áldozatokká válhatnak.

A kor vívmánya, az internet kiválóvá vált a visszaélésekre, becsapásokra, hitelrontásokra, rágalmazásokra, nevekkel, fotókkal, információkkal való manipulálásokra, amit álnéven elkövetve, megnehezítik a tettenérést.
Bár egy komment beírásakor nem sokan gondolnak arra, hogy kihívhatják maguk ellen a sorsot, ám a büntetőügyi ismeretekkel foglalkozók már több mint száz éve kezdték vizsgálni a bűnözők személyiségének jellemzőit, szociális tényezőit. Az összegzett adatok kiértékelésekor egyértelművé vált, hogy a társadalom meghatározott szubkultúráiban élő személyek gyakrabban váltak bűncselekmény elkövetőivé, mint mások. Az áldozatokra való nagyobb odafigyelés viszont azt derítette ki, hogy mind több szerepük van például az erőszakos közösülés, az emberölés meghatározott eseteiben, vagy a különféle vagyon elleni bűncselekményekben.

Az empirikus tapasztalatok eredményét először Cesare Lombroso (1836-1919) olasz orvos, antropológus tette közzé, aki ezt megelőzően az elmebetegek, bűnözők, prostituáltak erkölcsi elzüllésének fizikai fogyatkozásairól készített elemzést.

Az általa csoportosított öt típust – a született bűnözőt, az őrültet, a szokásból, szenvedélyből elkövetőt és alkalmit – több kötetben megírva adta közre, amellyel óriási vitát váltott ki. A közvélemény és a szakértők véleményének megosztottsága ellenére Lombroso kutatásainak felhasználásával kezdték nézni az ember geológiai, biológiai, pszichológiai tényezőit is, ami által egyre meglepőbb dolgok kerültek felszínre. Kiderült, hogy bizonyos geofizikai jelenségeknél mindig több az indulati bűncselekmény.

Hosszú ideig mégis csend honolt az új bűnügyi ismeretekről. Mígnem Henri Ellenberger francia pszichiáter a szülőgyilkosságokat, az egymást kiegészítő vonzódásokat, vagyis a mazochista-szadista és prostituált-kitartott kapcsolatok hátterét és a hasonló öröklődési adottságok következtében fennálló vonzódásokat elemezte, az össztapasztalatok összegzése Ludwig von Hentig nevéhez fűződik. Az USA-ban dolgozott professzor 1948-ban adta közre a Bűnöző és áldozat (The criminal adn his victim) címmel. Ő már a bűncselekmények megvalósulásának folyamatában vette figyelembe a szervi, alkati tényezők összevetése mellett az egyén pszichológiai sajátosságait, s a szociális, biológiai összetevőket mikro- és makroközösségeken belül az elkövető vallása, foglalkozásának vonzatában.

Hírdetés

Emellett számításba vette az eset történésekor a geofizikai jelenségeket, vagyis az éghajlati viszonyok mellett az időszaki változásokat és más földi jelenségeket. Mindezeket összevetve Hentig elemezte először azt is, hogy az áldozatoknak nemegyszer jelentős szerepe van a bűncselekmények megvalósulásának folyamatában.

Az 1950-es évektől egyre több országban kezdték vizsgálni az áldozatok magatartását is. Hazánkban 1969-től, ám az eltelt időszak sem bizonyult elegendőnek, a viktimológiával foglalkozó szakemberek erős nyomása ellenére, hogy a felkaroltabb tudományágak közé tartozzon.

Kevés esettől eltekintve a bűnügyekben eljáró hatóság figyelme ma is főleg a bűncselekményre, az elkövetőre és a felelősség vonásra irányul. Természetesen az sem közömbös, hogy az áldozatok számára milyen hatékony és igazságszolgáltatás.

Fontos, hogy be a bosszú késztesse őket a további cselekvésre, hanem a bűncselekmény folytán elszenvedett erkölcsi, vagyoni és egyéb károkért is elégtételhez jussanak.(Legalábbis a hazai szokásgyakorlatnak megfelelően, hiszen más országok büntetőtörvénykönyve enyhén illetve elnézően kezeli például a vérbosszú által elkövetett cselekményeket.
De még visszatérve a családon belüli, egymás sérelmére elkövetett bűncselekménye hátterére, amit új okok, politikai, gazdasági változások következtében felmerült egzisztenciális gondok, sőt még a pártbéli hovatartozás is óriási ideig terhelést ró a felnőtt lakosságra, amit tetézhet a nagymérvű nyugtatóként használt, de annak nem beváló, nagymérvű alkoholfogyasztás.

Különös jelentőséggel bír ez egy megromlott házastársi kapcsolatban, ahol nem tudják normálisan, azaz társadalmilag és jogilag elfogadottan rendezni a rossz viszonyt.
Évente egyre több olyan elkövető akad, aki felesége/férje sérelmére először könnyebb, majd súlyosabb testi sértéssel akarja helyreállítani a hiányzó családi békét. (Kirívó példaként említendő az interneten terjedő, sokak által látott video, ahol összeveszésük utáni békülésüket az utcán, kisgyermekeik és a járókelők szeme láttára lebonyolított aktussal oldotta meg egy pár. Legalábbis rövid időre…)

A követésre nem méltó példa is igazolja, hogy egyre elmérgesedő helyzetekben könnyedén bekövetkezhet a dráma: a testileg-lelkileg meggyötört személy életveszélyes fizikai bántalmazása, élete kioltása. Erre a leggyakoribb eset, amikor a rendszeresen ittasan hazatérő férjet/feleséget megölő férj/feleség áldozatból elkövetővé válik. Elvileg bárki lehet tettes vagy áldozat, de gyakorlatban mégsem, mivel csak az válhat elkövetővé, aki valójában nem bírja tovább.

Hogy lehet mindezeket megelőzni?

A viktimológia alapismeretével bíróknak immár tudniuk kell a sajátos értékrendet. Mégpedig azt, hogy az embereknek közre kell hatni, hogy ne váljanak bűncselekmények áldozataivá.

V.A.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)


Forrás:internetfigyelo.wordpress.com
Tovább a cikkre »