Vérvörös csütörtöktől a végzetes merényletig – hogyan lett a régi rend jelképe Tisza István?

Vérvörös csütörtöktől a végzetes merényletig – hogyan lett a régi rend jelképe Tisza István?

155 éve, 1861. április 22-én született Pesten gróf Tisza István, 1903 és 1905, majd 1913 és 1917 között Magyarország miniszterelnöke. 1918-ban már ő volt a vereség és a régi rend jelképe. Október 31-én délután négy katonaruhás fegyveres Hermina úti villájában szóváltás közben lelőtte.

Apja, Tisza Kálmán 1875 és 1890 között állt a kormány élén, ezzel máig ő a leghosszabb ideig hivatalban lévő magyar miniszterelnök. Tanulmányait magántanulóként végezte, 14 évesen érettségizett a debreceni református kollégiumban. Berlinben, Heidelbergben és Budapesten jogot tanult, s 18 évesen államtudományi doktorátust szerzett. Egy ideig a belügyminisztériumban dolgozott, majd leszolgálta önkéntesi évét a huszároknál, ezután a geszti családi birtokot irányította. 1883-ban feleségül vette unokahúgát, Tisza Ilonát.

Húszéves korában már megyei tiszteletbeli főjegyző volt, 1886-tól pedig országgyűlési képviselő: nagyhatású beszédeivel a Szabadelvű Párt és a parlament meghatározó egyéniségévé vált. Kemény harcmodorával sok ellenséget szerzett, ám a dualista berendezkedés védelmét mindennél előbbre valónak tartotta. Az obstruáló parlamenti ellenzékkel vívott harcával elnyerte I. Ferenc József rokonszenvét, aki 1903 novemberében őt bízta meg a kormányalakítással. Tisza a helyzeten csak átmenetileg tudott úrrá lenni, s javaslatára a király 1904 végén feloszlatta az országgyűlést. Az új választásokon az egyesült ellenzék győzött, ezután Tisza 1906-ban feloszlatta pártját, visszavonult a politikától s a dunántúli református egyházkerület főgondnoka lett.

A koalíciós kormány bukása után, 1910-ben újjászervezett Nemzeti Munkapárt fölényes győzelmet aratott a választásokon. Ettől kezdve ténylegesen ő irányította a politikát: 1912. május 23-án házelnökként új házszabályt szavaztatott meg, miközben az utcán tízezrek tüntettek a kormány ellen, amelyet a rendőrség és a katonaság brutálisan levert: a vérvörös csütörtöknek hat áldozata volt, több százan megsebesültek. A parlamenti ellenzéket is kemény kézzel zabolázta meg: mivel a hadsereg reformját elengedhetetlennek tartotta, 1912. június 4-én az obstruáló ellenzéki képviselőket karhatalommal vezettette ki, s elfogadtatta a véderő-törvényt. Emiatt június 7-én az egyik kitiltott képviselő háromszor is rálőtt, ám a golyók célt tévesztettek.

Tisza 1913-tól állt ismét a kormány élén, ezalatt korlátozták tovább a gyülekezési jogot, az új sajtótörvény lényegében bevezette a cenzúrát. Kezdetben a háború ellen volt, mert felkészületlennek tartotta az országot, s bár látta a nemzetiségek részéről a Monarchiát fenyegető veszélyt, a velük való megegyezést csak a dualista rendszer keretein belül tudta elképzelni. A világháború kirobbanásában kulcsszerepet játszó szarajevói merénylet után feladta tartózkodó álláspontját, s minden erejét a háborús célok szolgálatába állította. A Ferenc József halála után, 1916-ban trónra került IV. Károly nem rokonszenvezett vele, s 1917 júniusában felmentette, Tisza ezután harctéri szolgálatra jelentkezett.

1918-ban már ő volt a vereség és a régi rend jelképe. Október 16-án sikertelen merényletet is megkíséreltek ellene, másnap a parlamentben nyíltan beismerte a háború elvesztését. Az őszirózsás forradalom győzelme után sem volt hajlandó elmenekülni, így október 31-én délután négy katonaruhás fegyveres Hermina úti villájában szóváltás közben lelőtte. Halálával egy időben omlott össze a nevével szorosan összeforrt dualista állam is.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »