Végre itthon! Üdvözlet az üres medencében!

Végre itthon! Üdvözlet az üres medencében!

Csütörtökön, azaz augusztus negyedikén a magyar futball egy esztendőre ismét megszabadult a nemzetközi kupaporondtól. Marad a langyos víz, a posvány, vagy épp Böde Dániel szavaival élve, az üres medence. A baj mégis az, hogy ez továbbra sem zavarja a pancsikolókat.

Azért, hogy a magyar futballban egyáltalán elkezdődjön az a bizonyos éjjel, nyilván sokat köszönhetünk annak a Michel Platininak, aki olyan látványosan merült a plusz pénzek világában, hogy azt a már az erre épülő UEFA sem tudta tolerálni. Így fordulhatott elő, hogy a francia sportvezető nem volt ott a hazájában rendezett, általa megálmodott 24 csapatos labdarúgó Európa-bajnokságon.

Ha elfogadjuk, hogy egyáltalán elkezdődött, akkor tegyük is gyorsan hozzá, hogy mindenféleképpen véget ért az éjjel. Ám az ébredést nem sokan bánják. Sőt!

S nemcsak a futballklubokat irányító fideszes politikusok élvezik ezt a mozdulatlanságot, hanem azok a szakértők is, akik a nemzeti sportcsatornán – az egyperces propaganda előtt – ezt megkérdőjelezhetetlen fejlődésnek nevezik.

Hogy egyértelmű legyen: augusztus negyedikével véget ért a magyar csapatok számára, az új stadionokkal, az állami támogatásokkal együtt, a nemzetközi kupaidény. Irány vissza a Ferencváros által megnyert bajnokságba!

S hogy mennyire bele lehet szokni rövid idő alatt egy látszólag profi szakembernek is a magyar posványba, arra jó példa, a norvég Henning Berg nyilatkozata. A Videoton szakvezetője a tegnapi Midtjylland elleni kupabúcsút így értékelte:

„Ma mi voltunk a jobb csapat. (…) Nagyon jó mérkőzést játszottunk, a játékosok is büszkék lehetnek arra, amit ma mutattak.”

Pedig, nem!

Ennél csak a Böde Dániel helyzet értékelés borzasztóbb, és persze nyugtalanítóbb is – amennyiben persze azt reméljük, hogy előbb-utóbb lesz érdemi előrelépés a magyar fociban.

A Ferencváros csatára pénteken nyilatkozott a Nemzeti Sportnak. Az állam kirakatcsapata az albán ezüstérmes Partizanival szemben maradt alul, pedig szerinte az albán csapat

“a dobogón sem lenne a magyar bajnokságban”,

sőt a tavalyi bosnyák ellenfélről is ugyanaz a véleménye.

Pedig mind a kettővel szemben elvérzett a Fradi.

Amikor felvetik a csatárnak a légióskodás lehetőségét azt válaszolja, hogy csak Izraelbe hívták, oda pedig nem menne. De amúgy is,

“Szeretek itt lenni, a körülmények nagyszerűek, mintha külföldön játszanék. (…) Ugródeszka már nem kell nekem. Hova ugráljak? Legfeljebb egy üres medencébe”.

Ezzel a kinyilatkoztatással pedig visszatértünk a magyar valóságba, az eredménykényszer nélküli mindennapokba. Amely olyan, mintha már külföld lenne.

Pedig, nem!

 


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »