Véget ért egy korszak Ausztriában

Akár a Zöldek által támogatott független Alexander Van der Bellen, akár a szabadságpárti Norbert Hofer nyeri a vasárnapi osztrák elnökválasztást, az már biztos, hogy Ausztriában véget ért a reformpolitikában megrekedt néppárti-szociáldemokrata nagykoalíciós rendszer időszaka és a második köztársaság (1945 után) történetében először nem az eddigi két nagy néppárt soraiból kerül ki az új köztársasági elnök – jelentette ki az MTI-nek Kiss J. László Ausztria-szakértő, a Corvinus Egyetem tanára.

A legtöbb közvélemény-kutatató intézet előrejelzése szerint a két jelölt között nincs olyan számottevő különbség, amelynek alapján a hibahatárt meghaladó, biztos többséget jelentő prognózist lehetne felállítani – mutatott rá a szakértő. A novemberi amerikai elnökválasztás tapasztalatai is óvatosságra intenek, hisz bebizonyosodott, hogy a “rendszermédiával” szemben egy új párhuzamos közösségi média a választók politikai döntéseit minden korábbinál hatékonyabban képes befolyásolni.

Ausztriában sem véletlen, hogy a valódi néppárti támogatottságot elért, jobboldali, bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) az amerikai “Breitbart News” példája alapján arra az alternatív médiára helyezi a hangsúlyt, amely sikerrel törte meg az Egyesült Államokban a hagyományos főáramú média hatalmát. Az átalakuló pártpolitikai rendszerben világos, hogy az FPÖ a jó félévszázados nagykoalíciós rendszer alternatívájaként pozícionálja magát és nem csupán egy néppártnak megfelelő nagyságot ért el, hanem megszerezte a társadalmi elfogadottság és legitimáció magas fokát, míg az új szociáldemokrata kancellárnak, Christian Kernnek még hiányzik a választási megméretésen alapuló politikai elfogadottság.

Kiss J. László utalt arra, hogy a két nagy néppárt társadalmi környezete drámaian megváltozott. Főként a szociáldemokrata pártot mélyen megosztják mindenekelőtt a menekültpolitika, továbbá a Szabadságpárthoz fűződő viszony kérdései. Ezzel együtt számos kérdés vár megválaszolásra, főként az, hogy a mintegy féléve hatalmon lévő pragmatikus Christian Kern kancellár irányításával Ausztria újra a szociális béke és politikai stabilitás mintaállamának útjára lép-e, mennyire sikerült javítania az ország gazdasági helyzetén és annak a szociáldemokrata pártnak az állapotán, amelynek munkásválasztói jelentős számban a Szabadságpárthoz vándoroltak.

Nagy kérdés, hogy az elnökválasztás eredménye mennyiben erősíti azt a nemzetközi trendet, amely a hagyományos néppártokkal és politikai elittel szemben a jobboldali, populistának tartott pártok térnyerését bizonyítják, sokak szerint olyan kísérletként, amely a korlátok nélküli liberalizmus és globalizálódás folyamatainak megfordítására, de legalább is azok korlátozására irányul – vélekedett a szakértő. Hofer megválasztása esetén elsőként kerülne egy jobboldali populista politikus egy uniós ország legfőbb állami méltóságának székébe. Nem kevésbé nagy kérdés a második köztársaság jövője szempontjából, hogy lesznek-e előre hozott parlamenti választások, és adott esetben miként alakulhat egy Szabadságpártból származó államfő és egy szociáldemokrata vezetésű kormány osztrák típusú társbérlete (kohabitációja).

Van der Bellen és tábora az ország politikai irányát meghatározó történelmi választásokról beszél és azokra a kockázatokra helyezi a hangsúlyt, amelyek Norbert Hofer megválasztása esetén kerülnének előtérbe, mindenekelőtt az Európa-politika területén. Bellen szerint a szabadságpárti jelölt megválasztása Ausztriának a Nyugattól, Európától történő elfordulásával lenne egyenlő, mivel Hofer politikája az unióból való kilépéshez, az “Öxit”-hez és ezzel óriási gazdasági károkhoz, így a munkanélküliség növekedéshez vezetne, nem kevésbé kárba veszne a második köztársaság második világháború után megszerzett jó híre.

Bellen támogatói szerint Hofer megválasztása esetén Ausztria nemzetközi megbecsülésése forogna kockán, felértékelődne a közép-európai álllamok, mindenekelőtt Csehország, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Horvátország, Szlovénia és a nyugat-balkáni államok szerepe. Bellen szerint a Nyugattól való elfordulás, a “közép-európai különút” a második köztársaság nyugati kötődéseinek a meglazulásához vezethet.

Az FPÖ-t középjobb és nem szélsőjobb erőként definiáló Norbert Hofer azt hangsúlyozta, hogy a szubszidiaritás elvén alapuló nemzetek Európájában hisz, és nem áll szándékában az unióból való kilépés. Kijelentette, hogy a Szabadságpárt által svájci mintára előnyben részesített népszavazásra is csak akkor kerülhet sor, ha az unió egy centralizált szövetségi állam létrehozásának az útjára lépne, és küszöbön állna Törökország felvétele. Azt is hangsúlyozta, hogy államfői tisztsége esetén csak akkor élne alkotmányos felhatalmazásával, ha a májusban lemondott Werner Faymann kancellár neve által fémjelzett 2015 őszi menekültpolitika gyakorlata megismétlődne. Ám ez aligha történhet meg. A nagykoalíció politikusai 180 fokos fordulatot hajtottak végre a menekültpolitikában és mindent megtettek, hogy a menekültpolitika ne váljon a szabadságpárti jelöltnek kedvező kampánytémává.

Az államfő az 1920. évi föderális alkotmány 1929. évi módosítása nyomán olyan felhatalmazással is rendelkezik, amelynek alapján menesztheti a kormányt és az új kormány javaslatára feloszlathatja a parlamentet, ennek nyomán pedig új választásokat írhatnak ki. Ezzel a felhatalmazással a második köztársaság egymást váltó néppárti és szociáldemokrata államfői sohasem éltek. Norbert Hofer korábban félreérthetetlen utalást tett az államfő eddig nem használt jogára, ám a vasárnapi fordulót megelőző vitában kizárta azt a lehetőséget, hogy csak azért menesszen egy kormányt, hogy feloszlathassa a parlamentet. Szerinte a kormány elbocsátása csak akkor kerülhetne sorra, ha tartósan az osztrák érdekek ellen cselekszik és megsérti az alkotmányt.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »