VÁZLAT FERNANDÓNAK (Deli Mihály verse)

Merre jár mostanában, barátom?A minap, beletúrva régi leveleibe, s felidézve kósza válaszaimatmegérintett létezésünk fojtogató/táncoltató kínja/gyönyöreÉletünk bölcs mértékletessége és óvatos cinizmusafölemel, ha túl mélyre merülünkmint ahogy a kápráztató szelek messzeségéből is visszahozMégis, újra és újra kihívjuk sorsunk homályos lehetőségeitEljátszunk végzetünk színes variációivalKödbe vesző Istenünk ajándékán gondolkodunk(amit kaptunk / amit adunk)Múlékony éveink gazdag szegénységétszámba vesszük/szétosztogatjukmaradék éhségünk morzsáit megbecsüljükÉrett felelősségünk, huncut mosolyunk, és kétértelmű tetteink mögötta valóság árokszélén szökdelve-araszolva(…)Deli MihályVÁZLAT FERNANDÓNAKMerre jár mostanában, barátom?A minap, beletúrva régi leveleibe, s felidézve kósza válaszaimatmegérintett létezésünk fojtogató/táncoltató kínja/gyönyöreÉletünk bölcs mértékletessége és óvatos cinizmusafölemel, ha túl mélyre merülünkmint ahogy a kápráztató szelek messzeségéből is visszahozMégis, újra és újra kihívjuk sorsunk homályos lehetőségeitEljátszunk végzetünk színes variációivalKödbe vesző Istenünk ajándékán gondolkodunk(amit kaptunk / amit adunk)Múlékony éveink gazdag szegénységétszámba vesszük/szétosztogatjukmaradék éhségünk morzsáit megbecsüljükÉrett felelősségünk, huncut mosolyunk, és kétértelmű tetteink mögötta valóság árokszélén szökdelve-araszolvajáratlan útelágazásokba botlunk:gaz benőtte, nap süti, hívogat, sehol senki(Ez hihetetlen, ezt el kell majd mesélni!)Lírai pillanat / vagy talán több isMagunkba nyelt jövőnk esélyeKiterjedés nélküli örökkévalóságÖsszezsugoríthatatlan végtelenLátomások gyilkos reménye(Ne vessen meg ezért, Fernandoennyi illúziót megengedhetünk magunknak)Térjünk a lényegre –Tér és idő: csak együtt léteznek?Itt és most: csak én, vagy mindannyian?Én gondolom? Ön? Vagy mindenki (máshogy)?(Hagyja a könyveket, s az egyéb hivatkozásokatSenki nem éli le az életünket helyettünkA törvények kollektív súlyát lélek-molekulák emelgetik!)Létezhet-e a tér tudat nélkül?(mit érne úgy?!)És a tudat tér nélkül?(hol él akkor?)Egyelőre rólunk van szó / de az Istent sem hagyhatjuk kiEgy(féle) tér van?Több(féle) tudat van?Érzem kényelmetlenségét, Fernandófeszélyezi ez az elvont megfoghatatlanságMinden megfoghatatlan!Félúton elhullatott gondolatok árnyékával menekülünkÉlhetünk-e Isten nélkül, Fernando?!(Ki beszél belőlünk?Kik vagyunk, okoskodó elbeszélők?Csak szerényen, kérném szépen)Bezárkózhatunk-e?A Végtelen kapuján innen és túl / tereken, tudatokon átbukvahova lesz vesztünk? / hová érkezünk?(A mennyországot ugorjuk át, sáros a cipőnkmaszatos a lelkünk, düheinket viheti a pokol –Le kéne ülnünk ezt megbeszélni, felnőttként végiggondolniAnnyi balga szépséget hallottunk már…!)Átlépve végső lehetőségein, a tudat: elvész?vagy éppen magára talál?Tér, tudat, idő szenvtelen anyagtalanságával szembenérzelmeink védtelenekFel kell korbácsolnunk szenvedélyünketKi kell élnünk halálos szerelmünket:Meg kell ölnünk a világot öröklétünkértMindez elmélet, súgja fintorogva a hátam mögöttAz életünk sokkal racionálisabbHa nem is egyszerűbb, de kezelhetőbbAz idő –az öröklét hamis káprázataA tér –tudatunk sötét szobájaTudatunk –a tér-idő részegsége, reményteli másnaposságAz élet hangjai: vak képekAz élet képei: vak hangokÉrzékeink holt történeteket teremtenek, amelyek lehullnak/szöknekMi lesz ebből Fernando?Ránk koppint a tudományLeköp a filozófiaPapok kiátkoznakJárókelők kiröhögnekA művészek átröppennek felettünkVillámok agyoncsapnakA Jóisten behunyja a szemétAztán Ön is haza utazik…Hát, nem lesz könnyebb / sőt, egyre nehezebbde mi mást tehetnénk?

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »