A meseírás és a gyermekkönyvek világnapja április 2-a. E napon született Hans Christian Andersen dán meseíró. Ezen apropóból Vaskői Károly költővel, nyugalmazott iskolaigazgatóval beszélgettünk, aki a magyar gyermekirodalom megteremtőjétől motiválódott, s már a hatodik mesekönyvén dolgozik.
Hogyan követik egymást a verseskötetei?
Az első Szappanbuborékok címmel jelent meg 2006-ban. Aztán pár évig szünet volt, s mostanában jelent meg a többi. 2019-ben kerül kiadásra az Ábécés történetek című könyv 34 alliterációs verssel. 2020-ban megjelent a Góliás, a kincskereső óriás című verses-mesés gyermekkönyvem és a Talányok c. kötet.
Jelenleg min dolgozik?
Pufi lufi lesz a címe, s már a nyomdában van. Valójában ezzel akartam a sorozatot indítani, a végén aztán mégis másképp történt. Készen van már egy következő is, Jürgen az űrben. De erről egyelőre többet nem árulhatok el.
Nagyon termékeny napok után van. Vagy ezek a versek már régebben születtek?
Korábban megírt versek ezek már, de át kellett fésülnöm őket. Ugyanakkor ma is születnek versek, de ritkán van konkrét elképzelésem. Érdekes ez. Egyszerűen megszületik a vers. Eszembe jut egy szó, s annak megkeresem a párját, a rímet, s abból valami mindig kikerekedik.
A kiadványok grafikáit Nagy Rita festőművész készíti. Hogyan dolgoznak össze?
A Szappanbuborékok rajzait Szekeres Éva készítette. Aztán Rácz Noémi javaslatára eljutottam Nagy Ritához. Ő illusztrálta az elmúlt években megjelent versesköteteket. Elküldök neki egy tervezetet, s leírom, hogy csak a versekhez kérek rajzot, vagy teljes oldalas legyen az illusztráció.
Maga is beletanult a számítógép világába, szerkeszt könyveket. Legutóbb a Rimaszombat 750 – képes album jelent így meg magánkiadásban. Ez most nem gyermekkönyv. Miért tartotta ezt a kiadványt fontosnak?
Főiskolás koromban, 1971-ben láttam a város neve említésének 700. évfordulóját. Ez most nosztalgia, eltelt 50 év. S még itt vagyok, azt gondoltam, tegyek valamit azért, hogy ilyesmi megszülethessen, főleg úgy, hogy bőséges képanyaggal rendelkezem.
Tősgyökeres rimaszombati családból származik?
Igen. Apai részről nagyapám vitézséget szerzett a világháborúban. Református szellemben neveltek a szüleim, kötelező volt a vasárnapi iskola. Ezért fordultam a Talányok kötetben ahhoz a témához is, hogy van benne bibliai rész is.
Már gyermekkorában is szerette a verseket és meséket?
El is gondolkodtam a múltkoriban, hogy mi ihletett meg. Azt hiszem, hogy ötödik-hatodik osztályba járhattam, amikor elolvastam a Toldit. S az nagyon megragadott. Ugyanúgy Ilosvai Selymes Péter Toldija is. Aztán nagy hatással volt rám a rímhányó Romhányi József. Ugye emlékszünk, hogy a két kőkorszaki szaki magyar szinkronjára sokszor mondták, hogy jobb, mint az eredeti.
Ezek szerint már ifjúkorában elkezdett versírással foglalkozni?
Úgy, mint mindenki. Amikor az ember hősszerelmes, akkor elkezd írni. A főiskolán és a katonaság ideje alatt is születtek versek. Aztán egy időre elfelejtettem. Közben a képzőművészet is elkezdett érdekelni. Két évet tanultam Prágában, Nyitrán négyet. Végül a pedagógiát választottam.
Kapcsolatban maradt a gyerekekkel. Hol mindenhol tanított?
Várgedén nyolc évet töltöttem el. Onnan Szútorba mentem, majd felkértek, hogy esetleg nem mennék-e el Radnótra. Ott éppen akkor volt átszervezés, az iskolához a hozzáépítés. S becseppentem Pósa Lajos szellemi hagyatékába is, az iskolában jó kollektívára találtam, nagy segítségemre voltak. Húsz évvel ezelőtt nagyszabású ünnepséget szerveztünk a költő 150. évfordulójára.
A gyermekirodalom megteremtőjének, Pósa Lajosnak a bölcsője ringott Nemesradnóton. Ön pedig egy időben a településen iskolaigazgató lett. Hatással volt Önre a költő?
Mindenképpen találkoznom kellett Pósa Lajossal, hogy a költészet iránti hajlamom kiteljesedhessen. Pósa verseit olvasva megérintett a hely szelleme. Ehhez Vörös Zoltán (Veres János költő) barátom segítsége is kellett. A rimaszombati Tompa Mihály Klubbal igyekeztünk ide irodalmi műsorokat szervezni. Radnóton 16 évet töltöttem, ott kellett volna maradnom. Pályafutásom utolsó nyolc évére a közlekedés miatt eljöttem a Dúsa úti lakótelepi alapiskolába.
Mindvégig nehéz sorsú gyerekek között tanított. Ők nyitottak az irodalom szeretetére?
Várgedén elindítottam egy bábszakkört. Hulladékból készítettük a paravánokat. Striežovsky Mács Anikó segítségével több mesedarabot is betanultak a gyerek. Radnóton is nagyon szép, alkalomhoz illő műsorokat tanultak, ezelőtt húsz évvel…
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
