Vasárnapi tűnődés: a kedvenc állatkáink

Vasárnapi tűnődés: a kedvenc állatkáink

Közhelyszámba megy: a kutya az ember leghűségesebb barátja. Benne nem csalódunk, mint esetleg némely barátunkban. Ő nem hagy el minket, mint a hűtlen szerelmünk. Vagy éppen a hűtlen gazdájuk őt, amikor már kényelmetlenné vált. Az emberek néha kegyetlenek az állatokkal.

Pedig sokunkat vigasztal magányunkban, fáradt elkeseredésünkben egy kedvenc állat: kutya, cica, madárka… (Nostra maxima culpa: e sorok íróját is.)

Gyönyörködtetnek természetességükben – még mesterséges környezetben is. Érdemes őket megfigyelni: feledtetik bajainkat, s talán hihetetlennek hangzik, de sokat lehet tőlük tanulni is.

S ha nagyjából kiismertük a szokásaikat, sokszor jobban szót tudunk érteni a kedvenc állatkáinkkal, mint a kevésbé kiszámítható embertársainkkal, akik időnként csúnyábban ugatnak ránk, vagy nyávognak nekünk, mint a nevesített imádott ölebünk vagy cicuskánk…

Ha tehát nem akarunk polkorrektül kirekesztődni a humánus lények világából, ne valljuk be semmiképp, ha más véleményen volnánk, mert nem szeretjük a kedvenc állatok piszkítását, félünk az általuk is terjesztett betegségektől, élősködőktől, neadjisten még fölöslegesnek is tartjuk őket…

Hírdetés

Pedig ha valaki nem bírja a házikedvenceket, attól még nem biztos, hogy rossz ember. Elvégre nincs megírva se a Szentírásban, se az alkotmányban, hogy el kell viselni őket. Bár manapság már kezdik bevenni értük a törvény sáncait: azért kegyetlenkedni velük mégse!

Minek is etetik valakik azokat a dögöket? Csak a bosszúságunkra! Nem lehetne őket is deratizálni, vagy legalább sterilizálni, hogy ne rondítsák a lakóhelyeink vasbeton és aszfalt és plexiüveg felületeit?!

Igen, a környezet és annak védelme! Ez ma szintén egy időszerű és népszerű téma. Száz százalék, hogy kevésbé terhelnénk meg a környezetünk összeomlófélben lévő tűrőképességét, ha nem tartanánk állatkákat(?). Amelyekre a statisztikák szerint a fejlett országokban az emberek többet áldoznak, mint a csecsemőkre. Elég csak betérni egy önkiszolgáló élelmiszerüzlet egyik főutcájára. Micsoda válogatott csini ínyencségekre akadhatunk ott a kutyuskánknak vagy a cicuskánknak…! Vajon mit tartalmazhatnak, hogy ők is felszednek egy kicsit magukra azoktól? Talán csak nem a fajtársaikat tálalják föl nekik, mint állítólag a kínai vendéglőkben?!

De vannak más spéci üzletek is számukra, ahol mindenféle nekik való dolgot lehet kapni. Még illatosítószert vagy rámát is a képüknek!

És mert az emberekkel nehezebb. Ha nem hiszik, nézzenek csak bele a kutyájuk odaadó szemébe, vagy próbáljanak nem ellágyulni, mikor a cicájuk az ölükbe ugrik és magukhoz dörgölődzik, vagy megszólalnak a kockalakásaikban a kalickában az énekesmadárkáik! Hát nem csodálatos mégis ez a kutya világ?!  


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »