Varga-Bíró Tamás: Az ember, aki tudja, hol a helye

Varga-Bíró Tamás: Az ember, aki tudja, hol a helye

Van egy mondat, amitől világ életemben a hideg futkározott a hátamon. Ez a mondat így hangzik: „Tudd, hogy hol a helyed!”. Ennél már csak a következő, módosult mondattani alak a borzalmasabb: „Tudom, hogy hol a helyem.” Mert míg az elsőnél kemény viszontválasszal védekezhetünk a felénk áradó gőgös lenézés ellen, a másikkal saját magunk lelkét gyalázzuk szolgaivá. Toroczkai László megtette ez utóbbit. Méghozzá a büszke felelősségvállalás köpönyegét forgatva szavainak értelmére.

Sokan várták érdeklődéssel a múlt pénteki, össz-liberális fáklyás „kormánybuktató” tüntetést. Na, nem mintha bárki is elhitte volna, hogy ezúttal valóban „forradalmat tetszenek csinálni” egyesek. A várakozás inkább annak szólt, hogy vajon kik lesznek ott, s főleg, hogy távolmaradásukkal kik protestálnak ez ellen a liberális szerecsenmosdatás ellen.

Toroczkai (Tóth) László az egyike volt azoknak, akik nem mentek el EU-s és jobbikos zászlók alatt tüntetni a Fidesz Lendvay utcai székházához. A párt alelnöke egy adventi gyertyagyújtásos fotósorozattal, valamint egy nyúlfarknyi szöveggel magyarázta távolmaradásának okát.

„Kérdezik tőlem sokan, hogy hol voltam péntek délután? Ott, ahol a helyem van. A népem között. Az iskolánk és az óvodánk vezetőivel meggyújtottuk a harmadik gyertyát, amit mindig ilyenkor szoktunk, mert a több száz gyermek közül sokan távoli tanyákon élnek, vasárnap nem tudnak bejönni a központba. A gyermekeink műsort adtak, közöttük az én gyermekeim is. Mindig tudtam, hogy hol a helyem. Advent van.”

A hit szempontjából

Ez az indoklás több helyen is sántít. Legelőször is hit szempontjából. Az újszövetségi iránymutatások által megszövegezett katekézisben a vasárnap az Úr napja. Nem pedig a péntek délután, a menzai szünetben, fél órára, amikor éppen nekünk megfelel. Akkor sem, ha tanyán lakunk. Ma is élénken emlékszem megboldogult nagymamám elbeszéléseire arról az időről, amikor még kislány volt. A falu utolsó házában laktak, mintegy három kilométerre a templomtól. Ennek ellenére rendszeresen jártak nemcsak a vasárnapi misékre, de az adventi rorate misékre is.

Édesanyjuk, az én dédnagymamám, hajnalban mind a hat gyereknek sütött krumplit a kemencében. Aztán a gyerekek felöltöztek, a forró krumplikat a kezükbe vették, s az melegítette őket úton a templom felé. A harmincas évekről beszélek. Ma 2017 van. Aki tanyán él, teljesen biztosan van autója. Vagy ha neki nincs, akkor a tanyaszomszédjának van, s az felveheti őt útban a misére. De ez csak a dolog technikai része. A spirituális része ennél is hangsúlyosabb. Az a gyertya, amelyet a polgármester gyújt meg az óvónők és tanárok gyűrűjében, az csak egy gyertya. Az adventi gyertyát ugyanis a szertartás keretén belül – az ige liturgiája alatt – a miséző pap gyújtja meg.

Félreértés ne essék, a közösségi körben történő gyertyagyújtás is nagyon szép és ápolandó hagyomány. De erre hivatkozva bármilyen országos eseményről távol maradni, ahol már csak hivatalból is illene ott lennünk, egyszerre ízléstelen és képmutató. Fogalmam sincs, Toroczkai menyire van tisztában ezeknek a dolgoknak a jelentőségével. Jó néhány éve annak, hogy utoljára találkoztunk. Akkor nem tűnt különösebben vallásosnak. Ha azóta hívő keresztény lett, én annak szívből örülök. Csak nem tartom valószínűnek, hogy ez így történt. Inkább betudom ezt az allűrt számos képmutatása egyikének.

Hírdetés

A politika szempontjából

Miután a hit szempontjából megvizsgáltuk e kijelentés igazságtartalmát, vizsgáljuk meg a politika nézőpontjából is! Aki polgármester, annak valóban a faluja, városa lakói a „népe”. Aki viszont egy parlamenti párt alelnöke, annak pozíciójából fakadóan illik, sőt kötelező ott lennie pártjának egy olyan rendezvényén, mely a saját elnöke szerint is korszakos lépés a magyar demokrácia történetében. Egy alelnök, egy felső pártvezető egyszerűen nem teheti meg, hogy kardinális kérdésben kihátráljon pártja első számú vezetője mögül. Még akkor sem, ha ezt a bizonyos alelnököt amolyan ellensúlyként tartják házon belül a radikálisabb szimpatizánsok egyértelmű megtévesztésére. Toroczkai tehát nyugodt szívvel távol maradhatott volna az eseménytől, amennyiben a meghirdetett tüntetés előtt benyújtja Vona Gábornak írásos lemondó nyilatkozatát. Ily módon, elhatárolódva a párt jelenlegi irányvonalától, távolmaradása nem csupán manír, hanem valódi jelentéstartalommal bíró üzenet lett volna.

A karrierista ember szempontjából

Egy valamiben nem hazudott a derék László. Ő aztán mindig tudja, hol a helye. S ezt a helyet rendre úgy választja ki, hogy abból túlságosan nagy baja ne származzon. Kicsit hőbörög itt, kicsit lázong ott, kicsit radikálisan kemény amott, de valahogyan mindig angolnaként csúszik ki a felelősségre vonás alól. Amíg régi harcostársai rendre kénytelenek elszenvedni a sokszor jogos, máskor teljesen jogtalan törvényi vegzatúrát, addig őt sosem érinti meg a börtönnek még a szele sem. Akár tévészékházat ostromol, akár bankban dobál gránátokat, valahogyan mindig megússza. Hogy ez követőinek nem szúr szemet, hogy ezen nem gondolkodnak el, az legyen az ő bajuk. Egészen biztosan ők is hasonló mentalitással bírnak, mint vezérük. Tudják, hogy hol a helyük. S nyilván Toroczkainak semmi hátránya nem fog származni a távolmaradásból. Mint ahogyan abból sem, hogy többször kijelentette, nem tartja jó ötletnek a liberális közeledést.

Amilyen az elnök, olyanok az alelnökök

Mindezeken nem lehet igazán csodálkozni. Hiszen amilyen az elnök, olyanok az alelnökei is. Nem véletlenül pont ezek az emberek állnak ugyanis mögötte. Vona szemrebbenés nélkül lecserélte régi híveit a Heller Ágnesekre, Rangos Katalinokra, Havas Henrikekre. Nincs ezzel máshogyan Toroczkai sem. Írhat nagyon szépeket és nagyon harcosakat Budaházy György házi őrizetének jogtalanságáról, ha ő közben szabadon megy oda, ahová akar. Nyilatkozhat fejcsóválva a Spinoza Házbeli látogatásról, ha mellette még mindig a Jobbik alelnöke. A lényegig lecsupaszítva a dolgot, oda jutunk, hogy akár Toroczkai, akár Vona, ugyanarról a tőről fakadnak. Emberek, akik tudják, hol a helyük.

Aki pedig megmondja nekik, hogy merre található az éppen aktuális hely, az majd azt is elintézi a diszkont áron adott óriásplakátjai, vagy a milliárdjai segítségével, hogy sem ennek a délvidéki mesehősnek, sem pedig a gyöngyösi vizslasimizőnek soha, sehol, semmikor, senki előtt ne kelljen számot adni tetteik valós indítékáról.

A szerző zenész, blogger

Varga-Bíró Tamás

The post Varga-Bíró Tamás: Az ember, aki tudja, hol a helye appeared first on PolgárPortál.


Forrás:polgarportal.hu
Tovább a cikkre »