Az elmúlt héten természetesen továbbra is az orosz–ukrán háború uralta a nemzetközi sajtót, miközben Szlovákiában a Fico-ügy, amelybe már majdnem bele is bukott a kormány. A tervezett orosz olajembargó híre azonban mindenkit ki kellett, hogy józanítson
Annál is inkább, hogy az Európai Unió az orosz energiaforrások kiváltásában látja Moszkva meggyengítésének igazi lehetőségét; s ugyan mindenki tisztában van azzal, hogy ezt a közösség egyes tagállamai jócskán megérzik majd, úgy tűnik, mégis keresztül akarják vinni az Európai Bizottság akaratát.
Kivételezettek?
Richard Sulík gazdasági miniszter szerint a Szlovákiának ígért, 2023 végéig tartó kivétel nem elég, legalább három évig érvényben kellene lennie ahhoz, hogy sikerüljön helyettesíteni az orosz kőolajat, de nyilvánvaló, hogy így is sokba kerülne a lépés.
Orbán Viktor, magyar miniszterelnök múlt pénteken a Kossuth Rádióban elfogadhatatlannak nevezte az Oroszország ellen bevezetni kívánt uniós olajembargót, és kijelentette, az felér egy, a magyar gazdaságra ledobott atombombával.
A szlovák kormányfő inkább hallgat és leginkább Ukrajna mellett foglal állást, amikor csak lehet, de néhány, a gazdasági kihívásokról szóló alapszlogenen kívül nem tud érdemben nyilatkozni. A kérdés viszont nagyon is égető, hiszen a hatalmasra duzzadt infláció már így is jelentős gondot okoz a lakosságnak, s még ha kivételt kapnánk is az embargó alól, annak hatásai befolyásolnák az árakat.
Meddig kell megoldást találni?
Amikor cikkünk készül, még a 2023-as év végét említik mindkét ország esetében, amíg vásárolhatnának kőolajat az oroszoktól, de egyelőre az sem biztos, hogy melyik tagállam miként áll majd ehhez a javaslathoz. Azt ugyanis látni kell, akármennyire is egységes az EU az orosz agresszió elítélésében, az is nyilvánvaló, senki sem annyira elvakult, hogy saját országát gazdasági csődbe sodorja a szolidaritás jegyében. Legalábbis reméljük, hogy a teljesen kiszámíthatatlan szlovák kormányzat is képes kiállni saját érdekei védelmében, és nem csupán a Magyarország által keltett hullámokon akar csendben „evezni”, kivételeket kapni.
Meg kell jegyezni, hogy ugyan elhangzottak már becslések arra vonatkozóan, mennyi pénzt kellene befektetni az alternatív, az orosz forrásokat kiváltó megoldásokba, de arról kevesebb szó esik, hogy az milyen hatással lesz az egyszerű vásárló pénztárcájára. Éppen ezért is egyre nyilvánvalóbb, hogy az Orbán Viktor által is említett veszélyes évtized nemcsak a koronavírus utáni orosz–ukrán háborút, hanem a gazdasági harcokat is jelenti majd. Az oroszok elleni hatodik szankciós csomag is jó példája ennek, s fogalmunk sincs arról, mi történik majd Európában akkor, amikor az orosz–ukrán háború végre véget ér.
Egyáltalán visszatalál-e majd Európa és Oroszország egymáshoz annyira, amennyire közel voltak eddig, csak nyugaton a gazdasági szálak meglétét valahogy szerették elhallgatni. És, milyen irányba tart majd az energetika területén Európa, hiszen az is nyilvánvaló, az amerikai függőség kialakítása szintén veszélyeket rejt magában, igaz, másokat, mint a jelenlegiek.
Belső piacon
A legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha az uniós belső piac megadná nekünk mindazokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyekre szükségünk van. Lényegében az EU is ezt szorgalmazza, de ezenfelül az országon belüli lehetőségek kiszélesítése is érdekünkben áll. Az energetika területén ugyanakkor nem állunk jól, hiszen Szlovákia nyersanyagban nem gazdag ország, de azt is látjuk, a hasonló adottságú országok is alternatív megoldásokat keresnek.
Drága hidrogén
Ahogy arról még tavaly, a háború kitörése előtt írtunk, Szlovákia a meglévő lehetőségek közül a hidrogént választotta, mivel Richard Sulík szerint ez egy lehetséges útvonal a sikerhez. Tegyük rögtön hozzá, hogy a gazdasági miniszter, aki tiszta fejjel szokott kalkulálni, maga is megjegyezte, csodákat azért nem érdemes várni ezen a területen. A mindennapjainkban nem lesz piacvezető a hidrogén, mint energiaforrás, de a gyárak egy része fokozatosan átállhatna. Másrészt pedig a korábban kidolgozott stratégia szerint 2030-ig 7500 személyautó, 200 autóbusz, 800 egyéb jármű és 12 vonat működne hidrogénre Szlovákiában. Kassán akár hibridmeghajtású villamosokat is üzembe helyeznének.
Árérzékeny átalakulás
Sokan úgy vélik, éppen itt az ideje az alternatív energiaforrások megerősödésének, mert ha már úgyis drága lesz az orosz függőségtől való megszabadulás, akkor legyünk legalább előrelátóak. Számukra viszont rossz hír, hogy a kontinens már most is nehéz gazdasági helyzetben van, így a kísérletezések magas költségeit kevesen merik majd vállalni. Rossz nyelvek szerint pedig bizonyos érdekcsoportok egyre erőteljesebben kívánnak úrrá lenni a helyzeten, vagyis a saját hasznukra hajtani a változásokat.
A vázolt stratégia szorgalmazói sincsenek könnyű helyzetben, mert a hidrogén, mint energiaforrás, versenytársaival szemben drága. Leginkább az iparon fog múlni, hogy mennyire találja meg az előrelépési lehetőségeket, ezzel együtt pedig Szlovákia mit tud ebből kihozni, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a következő kormány hasonló energetikai prioritásokat fog képviselni. Az országos adatok szerint a gázfogyasztás 40 százalékát az ipar használja fel, miközben a háztartások 94 százalékába bevezették a gázt.
Milyen érdekek mentén?
És éppen a kitettség és az elérhetőség fogja eldönteni az energiapolitika legfontosabb kérdéseit. Sajnos azonban úgy tűnik, mindez nem csupán az emberekről szól, hanem a politikán túl a gazdasági érdekekről is. Bízzunk benne, hogy az EU-s döntéseket nem (csak) ezek irányítják majd. Azt ugyanis már évek óta látjuk, milyen féligazságokkal akarják rávenni az embereket a környezettudatosabb életre, miközben ezek mögött is sok esetben csak a nagyobb haszon elérésének célját lehet felfedezni.
Megjelent a Magyar7 2022/19.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
