Van, amikor a belső ideáljainkat kell megkérdőjelezni

Van, amikor a belső ideáljainkat kell megkérdőjelezni

Máté, 18 éves: ” A korombéli lányokkal alig lehet ismerkedni. Ha szóba is állnak veled, esetleg egy csókig juthatsz velük el – utána már biztos ejtenek.

Szilvia, 48 éves: “Annyira megszoktam, hogy egyedül döntök elváltként itthon mindenben, vajon tudnék még alkalmazkodni egy férfihoz? Pláne a vezetését elfogadni? Másrészt komolyan vehető férfi alig akad. Kínomban már nemzetközi párkereső oldalakra regisztráltam, de eddig még semmi.”

Zsófi, 22 éves: “Most készülök elkezdeni a második diplomámat. Annyira kicsi a merítés a diplomás férfiakból. Szörnyű, hogy nem találni párt sehol sem.

Sándor, 36 éves: “Közösségi ember vagyok. Szerepjátékozom, kirándulok, táncolni járok a haverokkal. Egyszerűen nincs egy nő se, aki “leereszkedne” hozzánk, közénk. Ők párkapcsolati találkozókra járnak, szervezett alkalmakra, lovagolni és hasonlók. Aztán sírnak, hogy nem találnak férfit maguk mellé. Mi meg itt izomlázat kapunk a sok pornótól. Mi miért nem érdekeljük a normális nőket?

Mi a közös ezekben a beszámolókban? Az elszállt ideálok, melyek, úgy tűnik, a nőket kísérti elsősorban. Mintha mindenki a tökéletes szerelemre vágyna, a teljes, testi, lelki és szellemi harmóniára, hogy a másik majd boldoggá teszi. S ha nem érzi ezt az első pillanattól fogva, akkor rebben is tovább (ld. Máté esetét), hogy majd a következő talán nyújtja.

Mintha elfeledtük volna, mire is való a párkapcsolat: igényeink és szükségleteink optimális betöltését, a másik és a társadalom felé való kötelezettségvállalással. Ha működik a szex, vannak közös tervek, tudunk beszélgetni, mi más kell még? A partnerünk nem az Isten, hogy felelős legyen a mi teljes érzelmi harmóniánkért és boldogságunkért!

Hírdetés

Felnőtt, érett, mások segítésében járatos kolléganőm mondta nekem: “Zoli, ha egy kapcsolatban felmerül a megcsalás utáni kísértés, vagy annak csak a vágya is, az a kapcsolat nem az igazi.” Csak hápogni bírtam. Olyan nincsen, hogy csendesebbb szakasz a kapcsolatban? Vagy valami – pl. a gyermekek megléte – átmenetileg leköt annyira, hogy kevesebb idő jut a partnerre? Soha nem jöhet szembe, egy talán csak átmenetileg, de vonzóbb, érdekesebb, izgalmasabb harmadik? Őszintén: amiről ez a nő beszélt, az nem a kezdeti lángolás, erotikus arousal istenítése?

Nagyon elszálltak az igények, és úgy tűnik, működik a szexpiaci szabadság törvénye: a férfiak 20% -áért rajong a nők 80%-a, míg a nők 20% – án kénytelen osztozni a férfiak 80%-a. Ez van. A férfiak szexuális és érzelmi frusztrációja nő, míg csak ki nem vonulnak a szexpiacról (érthetően) ld. MGTOW. A nők pedig lassan hervadnak el vágyaikat kergetve, egymással és az idővel versengve.

Vannak, aki szexuális újraelosztásról beszélnek, azonban van egy régi, de bevált módszer erre: a monogám házasság. Így a nők egy megbízható, tisztességes férfit kaphatnak, aki a harmadik gyerek és az x-ik kiló után is mellettük áll (ha hajlandó pl. a saját libidóján túl is kiszolgálni őt a felesége), illetve a férfiak egy élethosszabító, szexuálisan, érzelmileg őket karbantartó megállapodott nőt kaphatnak.

A végére: trolin utaztunk a barátommal, Ferivel. Előttünk ült egy luvnya és egy duci háziasszony. Feri megkérdezte, melyiket választanám. A luvnyára mutattam. Azt mondta, hülye vagyok. Az orgazmus nem ér annyit, mint egy megbízható társ, aki mos, főz, takarít, segít a gyerekekkel és időnként félrenéz, ha a pornóhoz nyúlok.

Izabella pont ilyen nő, és már a menyasszonyom. Elképesztő a férfi és női szerepekről mennyire hasonlóan gondolkodunk, vagy Istenről (bár Orbán Viktorról pl. nem.)

Néha felül kell vizsgálni a belső ideáinkat, és a vágyott helyett az alkalmast választani.


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »