Váltsuk le az ellenzéket!

Váltsuk le az ellenzéket!

– tegnap ez volt az egyetlen, amiben a demokratikus ellenzék képviselői azonnal közös platformra jutottak a Jobbik jelöltjével egy belvárosi fórumon. Nem derült ki, hogy az MSZP-nek, LMP-nek most éppen ki a szponzora, Juhász Péter kinek adja el magát, avagy ebbe is belezavarodik.

Bő húsz éve vagyok újságíró. Láttam politikust beszélni többet a kelleténél. Gyurcsány is megvolt, amint azt gyakorolta, hogy keze merre remegjen. Újgenerációs Kunhalminak nem volt ezzel gondja, van progressziós „újratöltés”, az hangulatba hoz. Mesélték neki

Vona Gábort is nézhettem már négy másodpercig őszintének. Szóval ismerjük a palettát.

De tegnap valóban meglepődtem. Az egyik belvárosi választókörzetben zajlott a „legesélyesebb ellenzéki jelöltet kiválasztó vita”. Gulyás Marci konferált. Sok hülyeséget csináltam már négy évtizedes fennállásom alatt, mégis, tartok tőle, hogy ennek a rendezvénynek a megtekintése volt az egyik legagyfárasztóbb döntés.

Hogy értékelni tudják a szintet: volt közeli barátom, aki igen ésszerű lehetőségnek tartotta azt, hogy bemásszon egy gobelinbe, ahol traktor volt, és azt vezetni szerette volna. Mentségére szolgáljon, hogy ő éppen érettségi után volt, és elfelejtett alkohol-tisztasági fogadalmat tenni.

Az említett MSZP-s, LMP-s, Jobbikos képviselők, Juhász Péter valamint Fekete-Győr András gyanúm szerint felülmúlták ezt a történelmi pillanatot.

Nem akarok senkit sem megsérteni politikai nagyságában, így többé-kevésbé általánosságban idéznék.

„Szakpolitika kell!” Ennek a programpontnak a kinyilvánítása után abban versenyeztek, hogy ki tud több bamba tekintetet és „ő?” kifejezést belepréselni az adott néhány percbe.

Utána összevesztek. Fontos konfliktus adódott ugyanis abból, hogy ki és mennyit tett a belvárosért. Az egyik „baloldali” ránézett a másik „liberálisra”, és azt sugallta: tudom, hogy azon a bizottsági ülésen te lopásra szavaztál! Ütöttek is volna, ha nem jön egy bekiabálás az amúgy „baloldali liberális” közönségből:Melyik lopásról van szó? A „baloldali” és liberális” jelölt teendőt kutatott, aztán úgy döntött, hogy itt az „ellenzéki összefogás” ideje. Ránéztek a „zöld” versenyzőre: Te is ott voltál!

Juhász Péter gyermekkora óta az érezte, hogy ő is a „demokratikus összefogás” pillére akar lenni.  Muszáj volt szólnia: én is ott voltam!

A belvárosi demokratikus közönség jól van nevelve, de ez azért kicsit soknak tűnt: a lopáson vetélkednek?!

Itt újra egység keletkezett. Mindegyikük valamilyen talányos formában belefogalmazta a Nyílt Társadalmat éltető beszédébe. Után megvédte Soros Györgyöt.

Gulyás Marci érezte, ez tényleg sok lesz. Főleg, ha élőben közvetítik. Ezért nézői kérdésekhez fordult. Demokratikus rendezvényen az nem úgy van, hogy valaki felemeli a kezét és kérdez. Ennek az a módja, hogy előtte írásban beadja a kérdező, és indoklást fűz hozzá, amit Gulyás demokrácia-bíráló jóváhagyhat időben.

Jött „Ambrus spontán kérdező”. A hangosítással zavar volt, ezért Marci kénytelen volt megkérdezni, hogy jól ejti-e a nevet? Aztán gyorsan kiigazított: ha az illető Ambrusként nem férfi, vagy… szóval ezt jelezze, mert itt az ilyesmire odafigyelnek. A gender is ok, sőt javallott!

A kérdező arra volt kíváncsi, hogy most akkor mégis mi lesz ezzel az összefogással. Mert ez neki nagyon kell! Mert e nélkül mi lesz a spamerekkel és egyéb intenzív foglalkozásokkal?

Juhász ekkor beleüvöltött, hogy szerény személye a legesélyesebb jelölt. Őt kell választani.

Nem fokoznám tovább. Volt itt még minden. Például, amikor az MSZP-s jelölt megfogalmazta, hogy a hajléktalan ügy, az igazából kínálat és kereslet kérdése.

Aztán végül Marci szólt, hogy ez ennyi volt, de ott vannak a kihelyezett adományládák.

Fotó: elfnet.hu

Máté T. Gyula – https://matete.pestisracok.hu

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu


Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »