Választás vagy válaszút előtt?

Választás vagy válaszút előtt?

Szlovákia választásokra készül, március 16-án kerül sor a köztársaságielnök-választás első fordulójára. A politikai-társadalmi közbeszéd – immár hagyományos módon – a választások fontosságáról, az ország jövőbeli irányultságának alakulásáról szól. Hangzatos szavak szállnak a tavaszi szélben, néhány magyarul suttogó pedig aggodalmát fejezi ki, mondván: a magyarság szempontjából bizony-bizony nem biztos, hogy valós változásokat hozhat a választások végeredménye.

A megfelelő válaszok kereséséhez jó kérdéséket kell megfogalmaznunk. A kérdések pedig több társadalmi síkon is vizsgálat alá vethetők. Az egyik, a legtöbbet vizsgált dimenzió az össztársadalmi hatás, mely az átlagos kommunikációban a „jobb lesz-e a lakosságnak?” kérdéskör mentén fogalmazódik meg. Bizonyára az új köztársasági elnök megválasztását követően elérkezik a várva várt jogi és elvi igazságosság időszaka. A jog mindenkire egyformán érvényes lesz, eltörlődnek a kollektív bűnösség jogállapotát fenntartó normák, bevezetődik a nemzeti és nemzetiségi egyenrangúság elve stb., stb… Vagy talán mégsem lesz így? A válaszokat majd a jövő hozza meg, de talán már ma is meghatározható néhány kérdésre a válasz.

A március 16-ai választásoknak van egy sajátos, a magyar közösséget érintő vetülete is. Ezen a síkon a vizsgálat tárgyát az képezi, eljutott-e oda közösségünk, hogy elindítsa azt a folyamatot, mely végeredményében a „magyar politikai matuzsálemkedés” korát zárná le. A 2014-es elnökválasztásokon egy ilyen jellegű lezárásra a szlovákok között már sor került, hiszen a „rendszert váltó nagy nevek” bizony elvéreztek, gondoljunk csak Ján Čarnogurský vagy Pavol Hrušovský teljes választási csődjére. Természetesen nehéz választási eredményekre tippelni, és nem is ez a célom, sokkal inkább az, hogy rámutassak: amennyiben úgy alakul, hogy bizony a honi magyarság lezár egy – egyébként érdekvédelmi szempontból nem épp világverő – időszakot, akkor elindulhat egy olyan folyamat, mely végeredményében a közösségen belüli egymással történő párbeszédképesség fejlesztéséből az egységes politikai fellépésig formálhatja át a mi közösségünket.

Személy szerint azt gondolom, amennyiben új közösségi párbeszédre kerül sor, nem is annyira a szereplők lesznek fontosak, hanem a témakörökre, magyarságunk jövőképének meghatározására kell majd törekedni. Messze nem elég pótcselekvésekkel vagy minimumokkal foglalkozni, érthető és értelmezhető jövőképet kell a Szlovákiában élő magyarok elé tárni.

Hírdetés

Válaszút elé érkezhet közösségünk, újra meg kell határoznunk valós céljainkat. Engedtessék meg nekem, hogy ezek közül néhány, általam kiemelten fontos elvet és célt megfogalmazzak:

• polgárként és nemzeti közösségként is egyenjogú – egyenrangú társadalmi állapot kialakítása szükséges;
• törvény szabályozza a nemzeti közösségek és a többségi nemzet viszonyának alapkérdéseit, a jogállásunkat;
• el kell fogadtatni az arányossági elv alkalmazását (a közmédia, az intézményi finanszírozás, a fejlesztési támogatások stb. esetében);
• intézményesíteni kell a nemzeti közösségek oktatási hálózatát, melynek végeredményeként az önálló módszertani, pénzügyi és hálózati kezelés saját döntéshozatalba kerül;
• a kulturális életben az intézményrendszer finanszírozásában vissza kell térni az alanyi jogú, a fenntarthatóságot biztosító rendszerhez;
• biztosítani kell nemzeti szimbólumaink használatának lehetőségét, természetes és jogi személyként is;
• ki kell alakítani a településszerkezet és a régiók nemzetiségi összetételét megtartó szabályrendszert;
• a gazdasági fejlesztési lehetőségek esetében is sajátos hatáskör elérése a cél;
• biztosítani kell a mezőgazdaság kiemelt ágazatként kezelését;
• a nyelvhasználatban a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismertetése alapvető cél;
• a hitélet területén biztosítani kell a magyar nyelvű igehirdetést valamennyi felekezet és egyházközösség számára;
• a közigazgatási rendszer módosításra szorul, figyelembe kell venni a természetes régiókat;
• az önigazgatás nem csupán cél, sokkal inkább a sajátos egyéni és közösségi jog, az identitás megőrzésének eszköze.

Napokon belül elérkezhet az a pillanat, amikor újra kell gondolni a felvidéki magyarság jövőjét. A vázolt célok természetesen szabadon bővíthetők, hiszen feladatunk a közösség megtartását érintő kérdések megvitatása, és nem a vélt vagy valós sérelmek körbe-körbe ragozása.

Addig meg marad a körforgalom, mindenki körbe-körbe jár, mozgás is van, halad is, csak éppen nem vezet sehova, céltalan…

Őry Péter, az MKP OT elnöke


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »