Választani

Sokan tudni vélik, mi a szabadság. A leggyakoribb nézet szerint akkor szabad az ember, ha azt teheti, amit akar. Többnyire azt is tudják erről, hogy ez egyáltalán nem szabadság, hanem anarchia, hiszen másra/másokra is tekintettel kell lenni. De mikor már az is kényelmetlen, ha arra gondolunk, hogy kötelesség is létezik, meg felelősség. Mintha a kötelesség és felelősség nyűg volna. És mert mindez nem eléggé liberális. Csakhogy nem csupán önmagáért felelős az ember, hanem másokért is. A családjáért, a nemzetéért, a kultúrájáért, hagyományaiért. Ráadásul mindezzel törődni a kötelessége. Hiába gondolja bárki, hogy őt ez nem érinti. Igaz, a neoliberálisok ezeket az értékeket nem tartják fontosnak, de ennek ellenére ezek létfontosságúak, mindennapjaink részei.

A demokrácia nem feltétlenül ideális rendszer, de van egy fontos eszköze, amiért kihasználni bölcs. Ez pedig a választási jog. Újabban föléledt egy régi vicc, miszerint Jézus evilági sétáján síró embert lát. Azért sír, mert az árvíz elvitte a házát – Jézus csak csettint, s a ház újra a helyén van. Majd újra síró emberrel találkozik: azért sír, mert meghalt a gyermeke. Jézus csettint, s a gyermek újra él. Aztán eljut Szlovákiába, ott is síró emberrel találkozik. Azért sír, mert Szlovákiában választás lesz, ő pedig nem tudja, kit válasszon. Erre Jézus leül melléje, és ő is sír.

Ha végignézzük a választási lehetőségek cifra palettáját, tényleg sírhatnékja lehet az embernek. Kit válasszunk? Minden politikai párt valamit ígérni igyekszik nekünk – tetszetős jelszavakkal, pedig tartalmilag üres ígéretek azok. Hiszen tudjuk, hogy szép szóval akkor hízelegnek, ha lépre akarnak csalni.

Ezzel szemben a kisebbségi magyar választó tulajdonképpen előnyös helyzetben van. Elég tudatosítania, hogy kisebbségi magyar bajra kisebbségi magyar megoldás kell. Mindenki hazabeszél, a szlovákiai pártok is, azért csalogatnak minket, mert jól jönne a voksunk – na de ez csak a választásokig tart. Utána pedig?

Hírdetés

Még az a félmagyar párt is csak homályba vesző félrebeszéléssel traktál. Nem azt mondom, hogy mindenki csúnya és rossz, csak arról van szó, hogy a szlovák pártok szlovák fejjel gondolkodnak, kisebbségi magyar megoldásra viszont kisebbségi, magyarul gondolkodó fej kell.

Aztán van ennek még egy másik dimenziója is. A kisebbségre ugyanis az jellemző, hogy óvatosabban, értsd: demokratikusabban fogalmaz és cselekszik, nehogy fejére olvashassanak holmi csúnya nacionalizmust, netán sovinizmust. Igaz ugyan, az ilyen jelzőkkel manapság elég könnyedén bánnak, de ha belegondolunk, még a szlovák választónak is érdeke lehet, hogy a magyarok választási pártja bekerüljön a parlamentbe.

A mostani választásokat sokan úgy várják, hogy változást hoznak, hogy valami más lesz. Az a „valami” ugyan nem egyértelmű, a hangsúly a másságon van, de arról sem tudni, mit jelent valójában. Mi viszont tudjuk, mit várunk el: olyan másságot, amely mindenképpen értünk áll ki, hogy a minket megillető jogok teljesüljenek. Egy ország csak akkor mondható boldognak, ha minden lakosa, elsősorban a különbözőséget jelentő kisebbség is jól érzi magát.

Ehhez hozzá lehet járulni: élni kell demokratikus választási jogunkkal. Ez erkölcsi kötelességünk, s felelősségünk egyben: kiállni önmagunkért, a jövőnkért.


Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »