Vak vezet világtalant, egyik illúzióból a másikba pottyanunk, avagy a látható fény a láthatatlan fény árnyéka

Ebben az eszmefuttatásomban néhány kényes kérdést feszegetnék: miért térnek el homlokegyenest egymástól az emberi fejekben létező valóságok. Ebből kifolyólag: miért hiszik egyesen – például ateisták, tudósok, teológusok, átlagemberek –, hogy az ő személyes hiedelmeik igazabban (vagy kizárólag igazak) és pontosabban írják le a valóságot, mint a hagyomány képviselői, akiket kifinomultabb, a szokványos érzékszerveken túli érzékelő képességekkel áldott meg az ég.

 

 

Egyes emberek vérre menő vitákat folytatnak a saját hiedelmeik igazolásáért, pillanatnyi álláspontjuk megvédéséért és saját hitrendszerük – ami inkább hiedelemrendszer – bizonygatásáért/bebizonyításáért.

De vajon miért olyan biztosak a tudálékos emberek, vagy bizonyos vallások irányítói, vagy a tudományos kutatások vezetői abban, hogy ha megtalálták az általuk igazságnak vélt valóságdarabkát vagy az azt leíró szabályszerűséget, akkor az mások valósága fölé helyezhető, sokszor szinte lesöpörve és elnyomva mások gondolatkezdeményeit és valóságérzékelését?

 

Természetesen az arrogancia, a tudós szerepben való tetszelgés és az önteltség vonásai játszanak kiemelt szerepet ennek az attitűdnek a kialakulásában. Sajnos, az emberi természet árnyoldalai – tűnjenek fel akár mennyire is a pártatlanság, a szívélyesség vagy a tisztelet látszatában – sok emberben működnek és jelentős romboló munkát végeznek.

 

Én mindenkinek a meggyőződését tiszteletben tudom tartani és annak létezését el tudom fogadni. Számomra ez nem probléma, de sokaknak igen.

 

Milyen tényezők befolyásolják a saját valóságérzékelésünket:

velünk született képességek: szokványos és nem szokványos érzékszervek (kognitív képességek),neveltetés – családi minták átvétele, családi világkép, családi értékrendiskoláztatás – tanult hiedelemrendszerek, normák, társadalmi elvárásokbennünket ért transzcendentális megtapasztalások: halál közeli élmények, elragadtatás, extázis, auralátás, testelhagyás,intelligencia (értelmi képességek és a gondolkodásmódok is),érzelmi intelligencia,spirituális intelligencia,személyiségfejlődés foka,lelki érettség,érzelmi állapotok,tudatállapotok és módosult tudatállapotok,harmóniaállapot és diszharmónia-állapot,önképzés és önfejlesztés,vallások,tudományágak,saját határaink átlépésre való nyitottság vagy korlátoltság,tömegmanipulációs eszközök,

stb.

Objektív valóság

 

A kissé földhöz ragadtabb emberek számára néhány fontos adalék:

Az univerzumnak megközelítőleg csupán 4-5%-át teszi ki az anyag, ennyit tudunk a mérőműszereinkkel érzékelni belőle. Tehát a világegyetem fennmaradó 95-96%-án osztozik a sötét (megismerésre váró) anyag és sötét energia.

A fény teljes spektrumában 8 százalékot érzékelünk. Következésképpen a minket körbevevő valóság 92 százalékát nem tudjuk érzékelni, illetve felfogni.

Amit másodpercenként felfogunk ebből a 8 százalékból, az kb. az ingerek ezred része. Ennyi tudatosul bennünk átlagos esetben, a többi „tovaszáll”.

Az ilyen elemzések hosszasan folytathatók, de mind egyöntetűen azt támasztja alá, hogy az objektív valóság megismerésétől roppant messze állunk.

 

Minden ember beláthatja, hogy még a saját életét sem ismeri, ami csepp a végtelen óceánban.

A tudomány viszont arra vállalkozott, hogy a tudatunktól függetlenül létező valóságot térképezze fel függetlenül a megfigyelőtől, annak helyzetétől, eszközeitől, világképétől, előítéleteitől stb. Mindent egybevetve, jelenleg a mindenségnek nevezett valami 5 százalékának a megfigyelhetőségénél tartunk. Azt nem állíthatjuk, hogy meg is figyeltük mind az öt százalékot, csupán annyit jelenthetünk ki, hogy ennyi esik az általunk mérhető tartományba.

 

(Manapság már a tudósok – például a kvantumfizikusok – kezdik belátni, hogy ilyen valóságnak a megfigyelő tudatától abszolút független megnyilvánulási formája nemigen létezik. Ez pedig átvezet bennünket a szubjektivitás kérdéseihez. )

 

Szubjektív valóság

 

Te vissza tudsz emlékezni életed minden egyes pillanatára a születésedtől a jelen pillanatig?

Vajon mennyi pillanatra tudunk, illetve nem vagyunk képesek visszaemlékezni?

Könnyen beláthatjuk, hogy az objektív valóságtól tehát nagyon messze állunk. De mi a helyzet a szubjektív valósággal?

Bizonyított tény, hogy az emberek még a színeket és az ízeket sem ugyanúgy érzékelik, következésképpen másként írják le azokat. Ugyanígy áll a helyzet más tapasztalatokkal kapcsolatban is, például másként éljük át és írjuk le a fájdalmainkat, az örömeinket, vagy az álmainkat.

Szóval kijelenthetjük, hogy a megismert néhány százalékos valóságból érkező ingerekből is merőben eltérő szubjektív élményeket élünk át.

Ebbe pedig bele se vettük az emberi természet rosszindulatát, kicsinyességét, előítéletességét stb., amelyek még inkább átszínezhetik, árnyalhatják, átalakíthatják a szubjektív élményeinket.

 

Egy szó mint száz, amikor mindezeken és az itt most nem idézett háttér-információkon, tudományos méréseken, vizsgálatokon eltűnődtem, akkor azt szűrtem le, hogy amikor az egyik okos ember másokat próbál irányítani, vagy egy másiknak osztja az észt, akkor bizony sokszor „vak vezet világtalant”.

 

Ne feledjük, hogy a megismerési határaink átlépésével az egyik illúzióból a másikba eshetünk! Ezért ne legyünk se önmagunkkal, se másokkal túl kritikusak. Inkább méltányoljuk, ha valaki szelíden próbálkozik a saját megismerési határainak a feszegetésével, átlépésével!

Kerüljük a dogmatikusságot minden téren (vallások, tudományok stb.)!

Ugyanakkor tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy előítéletektől mentesen, nyitottan álljunk az élet kínálta ismeretekhez!

Ne essünk abba a hibába, hogy amit nem érzékelünk, annak a létezését megtagadjuk és száműzzük a világképünkből vagy a lehetőségtárunkból!

Fejlesszük a tudatunkat és a tudatosságunkat egyaránt!

Alakítsuk ki a saját álláspontjainkat, nézeteinket és bátran változtassuk meg azokat, ha a helyzetünk megkívánja!

Ne másokat minősítsünk azért, mert eltérőképpen gondolkodnak, másban hisznek, másként éreznek hozzánk képest, hanem foglalkozzunk magunkkal. Ha ugyanis ráérzünk a valóság egy szeletére, akkor összhangba kerülünk vele, elkezdünk együtt rezegni vele, s ez olyan élményeket ad számunkra, amit semmi más nem nyújthat: az életben lét harmonikus csodáját!

 

Kívánom, hogy hozzám hasonlóan nap mint nap Te is átélhesd ezeket!

S ha úgy érzed, hogy ez már nem emberi, akkor nevezd isteninek nyugodtan!

 

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a fajta szemlélet és hasonló mentalitású emberekkel szeretnél együtt fejlődni lelki és szellemi értelemben, akkor figyelmedbe ajánlom az Önfejlesztő Műhelyünket.

 

A Napvallás következő Önfejlesztő Műhelyét április 9-én tartjuk.

A részletekről az alábbi címen egyeztethetsz: marisziklas@invitel.hu

 

 

Száraz György

Boldog napot!


Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »