Üvegváros, sokak közös álomvilága

Üvegváros, sokak közös álomvilága

Üvegváros egy óceánparti kikötőváros, amely a fűszer-kereskedelem révén lett híres. Bazsalikom, angyalgyökér, babér, bergamot, kamilla, kakukkfű, koriander és üvegházi zöldségek teremnek itt. A várost először XVII. századi források említik, alapítója Nebo Barvarel volt, aki egész életét a különleges fűszernövények nevelgetésével töltötte. El sem mozdult a jó illatú palánták mellől, a halál is a kert végében, a sátrában érte egy holdas éjszakán.

Utódai először fogadót nyitottak, aztán felépült a város az óceánparton, ahol egykor csak egy romos kastély állt; ezeket a romokat ma is megcsodálhatják a turisták Üvegvárosban (angol neve: Bottletown). Itt nemcsak az üvegház van üvegből, hanem a városháza, a színház, a kórház és minden más ház is. Még az olyan gyönyörű, patinás paloták is, mint a Palack, amely a város legendás, nagy múltú művészeti helyszíne. Színház is van itt, egy bemutatóról legalábbis biztosan tudunk, Tabula rasa volt a darab címe, és néhány részlete is ismert. De úgy látszik, hogy néha a városi klub szerepét is a Palack tölti be.

A hatvanas években tartottak itt szilveszteri álarcosbált, egyszer legalábbis biztosan. Itt ismerte meg a város híres költője, Csóka István üvegvárosi szerelmét, Zsuzsát. Csóka István Magyarországon született, csak később költözött Üvegvárosba. „Meleget áraszt a város, / csapdába csal, ne tudjak ártani. / Az el nem múló fénybe vágynak / a gesztenyés kert árnyai” – így ír Üvegvárosról az egyik versében, amely idővel a város egyik legfontosabb szimbólumává vált. Mondani sem kell, hogy a gesztenyéskert létező üvegvárosi helyszín. Mivel Üvegváros üvegből van, nagyon különlegesek itt a fényviszonyok – biztosan ez is inspirálta Csóka Istvánt, akinek a versei láthatóan nagyon is létezőek. Egyszer talán Magyarországon is jobban megismerik a messzire szakadt költőt.

Bár a galériában is szembe kellett nézni némi helyszűkével, azért érdemes hozzátenni, hogy Üvegváros házai nem csak úgy találomra sorakoznak. Térkép is készült hozzá, persze némi urbanisztikai előtanulmányok után Fotó: Magyar Nemzet / Nagy Béla

Üvegvárost Rácz Katinka álmodta meg még évekkel ezelőtt, amikor az első üveget befestette, és rájött, hogy leginkább egy ház homlokzatára emlékeztet az eredmény. Aztán egyre több üveget festett be, és egyre többen csatlakoztak hozzá; ötleteket és üvegeket, palackokat, verseket, fényképeket, grafikákat hoztak. Montázsokkal és grafikákkal segített például Szalma Lili, aki így a legfontosabb társalkotója a városnak. Sokan, sokszor beszélgettek Üvegvárosról; először ennek a szűk ismeretségi körnek mutatták be a palackvárost, aztán a Massolit Könyvesbolt és Kávézóban állították ki a város addigra elkészült részeit, akkor még csak „munkabemutatóként”.

A józsefvárosi Kabinet Galéria a második helyszíne az Üvegváros-kiállításnak. Kedd óta látható itt a város, de az élmény igazán csak úgy teljes, ha az ember találkozik az alkotókkal, és látja a lelkesedést, amellyel Üvegvárosról mesélnek. Csóka István verseit a keddi kiállításmegnyitón Horváth Kristóf „Színész Bob” olvasta fel a galériában. Egy ívet is nyitottak, amire mindenki ráírhatta, hogy szerinte mi legyen még Üvegvárosban. Pillanatok alatt hosszú listát hoztak össze a vendégek.

A látogatók is szeretnek álmodozni. Ide felírhatták, mi legyen még Üvegvárosban Fotó: Magyar Nemzet / Nagy Béla

Rácz Katinkában mindig is motoszkált az alkotói kedv, de eredetileg nem készült képzőművésznek. Üvegváros az első nagyszabású alkotása. Tizenöt évig volt utcai szociális munkás: intravénás droghasználókkal, hajléktalanokkal és csellengő kamaszokkal foglalkozott. Tervezi, hogy egy művészetterápiás módszertant is kidolgoz a városhoz. De Üvegváros már így is rég túlnőtt a hagyományos kereteken. Novellákat, meséket ihlet a város, amelynek a kialakításakor a városépítészeti szakirodalmat is felhasználta Rácz Katinka. Ezenkívül valamennyire közösségi projekt is, írnak, rajzolnak, helyszíneket gondolnak ki hozzá. Rácz Katinka még nem talált olyan esztétát, aki meg tudta volna határozni ennek a művészeti játéknak a műfaját vagy tudott volna hasonló példát mondani.

Itt nemcsak a gyerekeknek, a felnőtteknek is jár egy kis játék Fotó: Magyar Nemzet / Nagy Béla

A nézőnek persze sok minden eszébe juthat róla, akár a saját világot teremtő J. R. R. Tolkien is, de még inkább Weöres Sándor szerepjátékai, képzeletbeli helyszínei; annál inkább, mert Üvegváros a sok versnek, az illatozó fűszernövényeknek és a fényjátékoknak köszönhetően sokkal inkább lírai hangulatú, mint a kalandregénybe illő táj. A játék talán azért is olyan felszabadult, mert az alkotók a megszokott kulturális helyszíneken kívül valósították meg a kiállítást. A Kabinet Galériának ez az első „szabályos” kiállítása, egyébként egy szociális boltról van szó: hátrányos helyzetű és pszichiátriai kezelés alatt álló emberek műalkotásait árulják.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 02.

Értékelés:


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »