Útravaló – 2021. március 28., virágvasárnap

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Márciusban Földi István pápai esperes plébános ad útravalót.

A nagyhét virágvasárnappal kezdődik. Együtt indulunk a legszentebb áldozat helyére Jézussal, mint a jeruzsálemi nép. Ő nem kedvelte a tömeg rajongását. Akkor is elmenekült, amikor a csodás kenyérszaporítás után a nép királlyá akarta tenni. Most miért hagyja? Tanít, hogy átéljük dicsőítését, azért, hogy jobban megértsük szenvedését, amely a kereszt elhagyatottságán át vezet az Atya dicsőségébe.

Hányan vannak, akik csak a diadalmenetben akarják elkísérni őt? Addig minden jó és szép, amíg hozsannázni lehet, amíg csillogó katedrálisokban pompás liturgikus ruhákban szerepelhetsz. Vagy elismerésben tündökölsz egy jól elvégzett munka után. Odaállsz, ahol a rivaldafény téged is érhet.

De akkor mit teszel, amikor ott találod magad a keresztedet hordozva? Egy csendes hétköznapi liturgiában, ahol rajtad kívül csak egy ember van a templomban. Egy megnemértettség, egy igazságtalan döntés főnököd, elöljáród részéről vagy egy váratlan betegség. El akarsz-e menni Jézussal egészen a Kálváriáig, ahol dicstelenül megfosztva emberi méltóságától, a kereszten haldokolva mindörökre győzedelmeskedik a bűnön és a halálon? Akarsz csatlakozni Krisztus érted vállalt megaláztatásához, szenvedéséhez, hogy hozzá hasonulva legyőzd az ellenséget, a bűnt? Vedd észre, hogy az ő útja a te utad, az ő keresztje a te kereszted!

Krisztus, akit Izajás próféta Jahve Szolgájaként ábrázolt, az Atya akaratát teszi. Vele együtt akarja az emberek üdvösségének áldozatát bemutatni. Tanítványai elhagyják, Júdás elárulja, Péter megtagadja, a törvényszék elé hurcolják, onnan a Koponyák hegyére, és keresztre feszítik. Miért tette Jézus ennyire semmivé önmagát? Ennek oka a szeretet. Az Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni, és szeretet az emberek iránt, akiket össze akar békíteni az Atyával. Kiüresítette önmagát szeretetből.

Hírdetés

Lehet, hogy soha nem kell feláldoznod életedet testvéreidért. De a hétköznapok szeretetáldozatait meghozhatod mindig. Jézus aláveti magát a legbrutálisabb kínzásoknak testileg, de lelkileg is a főpapok részéről: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha ő a Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk.” Nem elég, hogy testét agyonkínoztatták, a felismerhetetlenségig szétverették, még gúnyosan a lelkét is összetörik, mert a Messiás a hagyomány szerint nem szenvedhet.

Kérlek, fontold meg Jézus szenvedését, annak véres valóságában, hogy felismerd: ő valóságos Isten, aki Szeretet, egyben valóságos ember, és mint ilyen szenvedett.

A tömeg örömmel vonul Jeruzsálembe. Azt gondolja, eljött a Messiás, a szabadulás. Jézus elűzi a rómaiakat, és visszatér a béke és boldogság. Ne feledjük, hogy ez az a tömeg, amelyik napok múlva pár garasért üvölti: „Keresztre vele!” Ő nem a tömegért jött, hanem érted, az elbukott emberért. Jézus kiüresítette önmagát, a testvéred lett. Megosztotta örömeidet, szenvedéseidet és még a halált is, hogy részesedj már itt a földön isteni természetében.

Vegyél részt a szent három nap eseményeiben, és ne csak a feltámadás örömében. Ne felejtsd el, hogy a feltámadás öröme csak a kereszthalál után következik, és az érti meg üzenetét, aki végigjárja Jézussal a Kálváriára vezető utat is. Induljunk!

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »