Útravaló – 2021. április 18., húsvét 3. vasárnapja

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Áprilisban Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

Szent Lukács a mai szakaszt az emmauszi jelenet és a mennybemenetel eseménye közé helyezi el evangéliumában, ahol a két történet záradéka keretet ad ennek az összegző leírásnak: Az Úr valóban feltámadt, és megjelent Simonnak – a tanítványok e szavakkal, valószínűleg az első Hitvallással hitelesítik emmauszi társaik tapasztalatát; a mennybemenetel-leírás csúcspontja, az apostolok Jézussal való három éven át tartó kapcsolatának beteljesedése pedig ott ragyog a leborulás mozzanatában. A tapasztalati ismeret imádássá alakul át. A feltámadás eseményét ugyanis senki sem látta, mert az a Szentháromság életének titka, s csak annyit ismernek meg belőle a tanúk, amennyit az Úr ebből megjelenései alkalmával feltár, de a közeg, amiben ez a bemutatkozás végbemegy, mind a négy evangéliumban azonos a sírtól való távozás után. Mintha ott lenne ebben a feltámadás helyétől térben és időben távol kerülő Egyházról való gondoskodás, melynek tagjai az újszövetségi iratok szerint a közösségben, az étkezésben, az Írások magyarázatában, az Atyától érkező megbízatás továbbadásában érhetik el azt, amiben az apostoloknak része volt a húsvétot követő szent negyven nap során. Jól tudjuk, ezek közül mindegyik olyan mozzanat, mint az Úr húsvéti megjelenései: a legváratlanabb pillanatokban ragyog át rajtuk a Szentháromságos Egy Isten benső életének csodája.

Közösség, étkezés, Írások. A korábbi lourdes-i püspököt kísértem 2016-ban magyarországi látogatása során. Ekkor beszélt nekem arról, hogy mindig arra buzdítja a pap nélkül maradt egyházközségeket, ha nincs vasárnap szentmiséjük, gyűljenek össze a szentírási szakaszok elmélkedő tanulmányozására, az édesanyákat pedig kéri, a vasárnapi asztalra mindig készítsenek süteményt, ezzel is érzékeltessék az Úr napjának különleges voltát: elővételezi a mennyei édesség, a beteljesedés nagy napját. A közösség, melyben Isten titka megízlelhető, feldolgozható, ahol az Írások értelme nem azáltal tárul föl, hogy mindenki hozzáadja a maga meglátását, hanem hogy mindenki befogadja, és életmódjával személyesen értelmezi és befogadhatóvá teszi az Úr szavát; a családi asztal, ahol érzékelhető az égi lakoma világa. Maga Krisztus is ezt teszi tanítványai körében: a róla kommunikálni tudók között kommúniót, közösséget hoz létre azáltal, hogy az étkezésében és az Írások magyarázatában feltárja nekik önmagát, részesítve őket az Atya küldő szavában. Mindig megdöbbent a zsoltárok áldozási énekként való használata, amiket a szent író eredetileg egészen másként használt, az áldozáskor azonban kiteljesedik az értelmezési tartomány: Ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr… …Kedvesség ömlött el az ajkadon, megáldott az Isten mindörökre téged… Mert miközben az Eucharisztia az ige által jön létre, az igének az Eucharisztia az értelmezője, ami által megszületik a közösség Istennel és egymással.

Hírdetés

Végül érdemes figyelmet szentelnünk a „feltámadott az Írások szerint” gondolatának. Amikor ezt megvalljuk a Hitvallásban, nem azt állítjuk, hogy Jézus feltámadása kijelentésszerűen szerepel az Ószövetség könyveiben, hanem Joseph Ratzinger szavaival: Jézus feltámadása az ószövetségi eseményeken nyugszik, azok logikáját és értelmét követi. Olyan történésről van szó, amelyben beteljesedik az Írás, s ez azt is jelenti, hogy ebben az eseményben jelen van a Logosz, a logika, az értelem. Isten igéjéből származik, és vissza is tér oda; az Íráson alapul és be is teljesíti azt. Ebből következik az, hogy Isten ígérete beteljesedett.

Most, amikor tehát időben egyre távolabb kerülünk a húsvéti ünnepektől, nem hagy az Úr magunkra, feltárja nekünk feltámadása titkát a közösségben, az étkezésben, az Írásokban, és úgy akar látni bennünket, mint akik az ő, Atyjától ajándékba kapott küldetésének befogadói leszünk mindezek által.

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »