Úton (Gavallér János verse)

Hányszor hány út pora rakódottigaztalanul igaz hitemre,hamis rongyruhát hányszor adotta sors embernek vélt életemre?Hány mocskot mosott le az idő,nadály-ragályként tapadótestre, vértcsapoló élősködőt,hányszor tapostam sárba, hiába?S minden út, visszanézve, kapu,egy elvarázsolt világ kapuja,ahol a boldogságom lapult,vakon bármikor léphettem volnaszezám ajtaján a menybe. De nem.(…)………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..Gavallér JánosÚtonHányszor hány út pora rakódottigaztalanul igaz hitemre,hamis rongyruhát hányszor adotta sors embernek vélt életemre?Hány mocskot mosott le az idő,nadály-ragályként tapadótestre, vértcsapoló élősködőt,hányszor tapostam sárba, hiába?S minden út, visszanézve, kapu,egy elvarázsolt világ kapuja,ahol a boldogságom lapult,vakon bármikor léphettem volnaszezám ajtaján a menybe. De nem.Tiszta lélekkel, ősi batyummal,tükörben mosolygó Isten képpeleltévedtem, eltévedtem végleg.2019.10.01.

Hírdetés


Forrás:szilajcsiko.hu
Tovább a cikkre »