Utolsó felvonás – Az ember alatti ember lázadása

Egyre több alkalommal találkozunk olyan, gyomorforgató reklámanyagokkal, melyek a fajok összevegyítését szorgalmazzák. Ez nem új keletű dolog, hiszen a filmipar már korábban is előállt olyan termékekkel, amikkel a fajgyalázást propagálták.

A filmipar termékeiben nem meglepő módon a színesbőrű színészek a leggyakrabban pozitív szerepeket kapták, a negatív szereplő pedig többnyire világos bőrű, lehetőség szerint kék szemű és világos hajú volt. A hollywoodi propaganda-tevékenység egyre intenzívebben tett arra kísérletet, hogy elhitesse a nézőkkel, hogy fajok között nincsenek különbségek, illetve ha vannak, azok a négerek, zsidók és ázsiaiak javára szólnak.

A “Minden ember egyelő” – szlogen alatt kezdték el felépíteni a filmes multikulturalizmust, ami lassan, de biztosan, valósággá vált és a fikció realitássá vált.

Bár a bűnözési statisztikák erősen cáfolják az egyenlőség hamis legendáját, a fiatal generációk értékrendjébe alattomos módon beépítették a beteg humanizmuson alapuló hazugságot. Mivel az ember alapvetően jóságos és elnéző, megelevenedhetett és kiteljesedhetett hát az óriási állatkert, ahol az összes állat egyenlőnek érzi magát a másikkal.

A szerepek helyet cseréltek, ebből következően az értékek hanyatlása kezdődött el a feje tetejére állított világban. Olyan világ kialakulását eredményezte, melyet egyedül a profit határoz meg, és minden a pénzügyi lobbisták irányítása alatt áll.

A pénzügyi körök világhatalomra törtek és ravasz húzásaikkal háborúkat, éhínséget okoztak, melyek nyomán járványok tizedelték meg és kényszerítették térdre azokat az országokat, melyek nem fogadták el a Novus Ordum Seclorum, azaz Új Világrend eljövetelét.

Kiépítették a bankrendszert, amely eladósította a népeket, kamatgyarmattá változtatta a nemzetállamokat. Ez a kíméletlen rendszer megbéklyózta a nemzetek vitalitását és rátelepedett a progresszióra. Hálózati kapcsolatai révén minden kulcspozíció felett megszerezte a hatalmat, beleértve a mindenkori politikát is. Kollaboránsok tízezreit állította csatasorba, akiket megvásárolt az Auri Sacra Fames illúziója által.

A szabadkőművesek párhuzamos államokat alakítottak ki a meglévő államokban és elnyomták azokat az erőket, melyek a valódi szabadságot szerették volna kivívni. A páholyok titkos összejöveteleiken határoznak a világ sorsáról, milliók életéről és haláláról. Olyan hatalmat akarnak bitorolni, hogy Isten szerepét tölthessék be a világban.

Voltak hosszabb-rövidebb történelmi korszakok, melyek idején a szabadkőművesség szigorú tiltás alatt volt, a páholyok tagjait pedig a törvény legszigorúbb eszközeivel üldözték. Az ingatlanjaik elkobzásra ítéltettek, minden tevékenységük tiltva volt, a titkos társaság tagjait börtönbüntetésekre ítélték felforgató tevékenységük miatt.

A liberalizmus színre lépésével a páholyok újra élénk mozgásba kezdtek és napjainkra tevékenységük félreérthetetlenül nyomatékosította világuralmi követeléseiket, valamint azt, hogy megalkossák a keverékembert, elpusztítva ezzel isten és a természet fő művét.

A cselszövés mára a végjáték felé közeledik, menekültekként aposztrofált bélpoklos hadat indítottak útnak Európa felé, ahol a fehér faj jelenléte még mindig meghatározó. Ezzel a lépéssel nem kerülnek messze a pokolbéli bábeli ember megalkotásától, mely identitását, önazonosságát veszítve totális korccsá züllik, a fajgyalázással szaporított utódok pedig a legalantasabb fajok mocskába zuhannak, igények- mint büszkeség, becsület, erkölcs-nélkül.

A kórság egyre jobban árasztja magából a halált, hogy az Antikrisztus uralmát hozza el a földre és azon lények hatalmát, akik néhány száz éve még a máglyán üvöltöttek gyors halálért a hóhérnak.

A pusztulás orgiájának közepette embertársaink adják fel a harcot és fetrengenek össze idegenekkel, hogy a sátáni ösztönök hevületében árulják el őseink vérét és mocskolják be azt, amit ők is csak kölcsön kaptak, hogy makulátlanul és tisztán adják tovább.

Az ő esetükben olyan bűn valósul meg, melyre nem létezik megbocsájtás, hiszen a vérrontó bűn a legalantasabb bűnök egyike.

Németországban már állami szinten ösztönzik a fajkeveredést.

Ezzel szemben Európa nemzeteinek leghűségesebb harcosai esküjüket a vér tiszta esszenciájának megőrzésére tették fel. Ők azok, akikben Európa él és élni is fog a jövőben is. Ők azok akiknek ragaszkodása összekapcsolja a múltat a jelennel, akik megőrizték spirituális kapcsolatukat a régiekkel, azokkal, akiknek szellemei közöttünk bolyonganak az igazságukat keresve.

Jelenkorunk kortünetei érzékelhetően egy súlyos etnikai alapú háború előfutárai, melynek alapjait a kultúrák egymásnak feszülése okozza. A barbarizmus korának eljövetele a küszöbön áll, a tét pedig fajtánk, tehát genetikai sajátosságaink megőrzése.

A fajmérgezés, mint korcsosulást okozó tényező tehát rendkívül veszélyes faji higiéniánkra, rasszunk egységére. A vérrontás propagálói ezért a legnagyobb vehemenciával hirdetik a multikulturális tébolyt, hogy népeink egyetlen intésükre alámerüljenek a rothadás fortyogó csatornájába és ott leljék halálukat.

A szabadkőművesség azonban hiába dolgozik gőzerővel azon, hogy félreállítsa a fehér géniuszt, ugyanis a betolakodók Európára mért zuhataga kiváltotta azt az ellen-erőt, melyet a kibékíthetetlen intolerancia irányít és a gyűlölet táplálja. Az a gyűlölet, amely fajunk túlélésének fontos megtartó ereje. Szemben az ember alatti ember alatti ember fellázított hordáival.

A fehér faj tehát szemben az állandó ármánnyal, az önpusztítást szorgalmazó propagandával, ha megfogyatkozott létszámmal is, de konok határozottsággal szilárdabban markolja a fegyvert, úgy mint ezelőtt sohasem. Nemzeteink tisztában vannak a közelgő vészterhes idők eljövetelével és azzal is, hogy nem lesz több lehetőség arra, hogy visszaszerezzük az irányítást életterünk fölött.

Szemben a szabadkőművesek terveivel, büszkén kiállva életterünk védelmében. Minden erőt felvonultatva szent ügyünkért, népeink diadalt aratnak és akkor fajunk végre visszakerül az őt megillető helyre. Szemben állunk tehát a szabadkőművesek 666-os számú tervével, melyben nem hagyjuk, hogy elpusztítsák isten és a természet fő művét, népeinket, az embert.

(Kovrig Attila – ÚjErő.net)


Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »