„Székelyországban vagyunk, ezért úgy döntöttünk, hogy nem 18-án ünnepeljük a magyar széppróza napját, hanem ezen a mágikus dátumon: kéterezhuszonkettő nullakettő huszonkettedikén” – tréfálkozott Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója a Tein Teaházban tartott Meg kellett írni című közönségtalálkozón, melyen két József Attila-díjas íróval, Csender Leventével és Szálinger Balázzsal ismerkedhettek meg közelebbről az érdeklődők.
A rendezvény házigazdájának rövid felvezetője után Lövétei Lázár László költő, műfordító faggatta a meghívottakat, akik valamennyi műfajban alkottak már: prózában, versben, drámában, mesében. Lövétei Lázár László a világpolitikai eseményekre való utalással kezdte a beszélgetést, majd arról kérdezte a vendégeket, hogy elcsitultak-e már Magyarországon a Magyar széppróza napjának bevezetésével kapcsolatos viták, melyek nyomán végül a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kezdeményezésére Esterházy Péter születésnapján ünnepeljük a Magyar próza napját (április 14-én), a Magyar Írószövetség kezdeményezésére pedig Jókai Mór születésnapján a Magyar széppróza napját (február 18-án). A semleges válaszok után egy másik kultúrpolitikai jellegű kérdés következett arról, hogy miként viszonyulnak a meghívottak a Petőfi Irodalmi Múzeumtól kapott Térey János alkotói ösztöndíjukhoz. Mindketten örülnek neki, megdolgoznak érte, szerencsésnek érzik magukat, hogy írásból élhetnek.
A további kérdések nyomán Csender Leventéről megtudhattuk, hogy Székelyudvarhelyen született, 1991-ben költözött ki szüleivel Magyarországra, és egy Óbudán látott hirdetés nyomán jelentkezett egy regényírói iskolába, ahol valóban sok mindent tanult a bácsitól, aki a saját lakásán tanította. Mestere regényt írt posztmodern stílusban, de ő inkább a saját történeteit vetette papírra novellák formájában. Mint elmesélte, talán az 1989 előtti bezártság miatt – vagy azért, mert a kilencvenes években is több vízumra volt szüksége ahhoz, hogy kiutazhasson a velencei karneválra – jelenleg mániája az utazás, idegenvezetői tanfolyamot is végzett. 1994 után gyakran hazajárt Erdélybe, ahol oroszhegyi nagymamája mesélt neki azokról az otthoni eseményekről, változásokról, amelyek rendkívüli módon inspirálták, s ezekből több novellát is írt. Az elmúlt években a Helikon Kiadó felkérésére megírta a Böjte Csaba füveskönyve című könyvet, ennek már két kötete is megjelent. Ez az interjúkötet ugyancsak utazások során készült, miközben keresztül-kasul bejárta Erdélyt a „folyamatosan mozgásban lévő” Csaba testvérrel. A jövőben Böjte Csaba életrajzát készül megírni, mely nagy kihívás számára. Szó esett még A különleges Meditittimó kalandjai című, elfogadásról szóló gyermekkönyvéről is, melynek megírására autizmussal élő kisfia inspirálta.
Szálinger Balázsról is sok mindent megtudhattunk. Írt verset, drámát, prózát, Koala a kiflin hintázik címmel pedig gyermekkönyve is jelent meg, mely verses mondókákat tartalmaz. Amint Lövétei Lázár László kifejtette, mindig nagy, átfogó konstrukcióban, ciklusban szerkeszt, ami „epikai gondolkodásmódról” tanúskodik. Szálinger bevallása szerint tud pontot tenni egy-egy alkotás végére, minden verse a többitől függetlenül születik, de amikor kötetben gondolkodik, valóban igyekszik összekötni valahogyan annak darabjait. Ő is nagyon szeret utazni: bár Magyarországon született, több erdélyi városban is élt. A beszélgetés során többnyire az Al-dunai álom című kötetéről mesélt, mely útirajz, napló és dokumentumregény határmezsgyéjén született és Orsova környékén, a Vaskapu-szorosban játszódik, ahol 2018-ban egy hónapot töltött a szerző.
A beszélgetés során a szerzők többször is felolvastak írásaikból, végezetül pedig Szálinger Balázs egy megható történetet mesélt arról, hogy pár nappal ezelőtt hogyan ismerkedett meg személyesen egyik hősének, Ódry úrnak a fiával.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
