Utat nyitott a kormány a kétes ügyeknek?

Elvileg élen jár a kormány a lobbizás és a kenőpénzek elleni harcban az uniós pályázatok értékelésének központosításával, gyakorlatilag viszont korábban maga nyitott ajtót a kétes ügyeknek, amikor külső pontozókra bízta a döntések egy részét. Azzal az informatikai rendszerrel is van gond bőven, amelyen keresztül jelentkezni lehet a felhívásokra.

Jelenleg átlagosan nyolc hónap alatt jut hozzá hazánkban az európai uniós támogatáshoz egy győztes pályázó. A minapi bejelentés szerint a kormány ráadásul másfél-két hónapra leállítja a vállalkozói pályázatok értékelését, amíg létre nem hozza a kizárólag belső erőforrásokra támaszkodó állami értékelői rendszert. A fejlesztéspolitikai szakértők így attól tartanak, az ígért másfél-két hónap könnyen lehet három-négy, azaz beletelhet egy évbe is, míg hozzájut a megítélt forráshoz a projektgazda. Ennyit pedig még a 2004-es EU-csatlakozását követő években sem kellett várni a brüsszeli pénzre. Ha például egy kutatási-fejlesztési projektet veszünk alapul, elavulttá válhat ennyi idő múltán a fejlesztés alapjául szolgáló kreatív ötlet. Érdekes kérdést vet fel az is, hogy a kabinet arra hivatkozva szabja újra a versenyszférának kiírt felhívások kontrollját, hogy a cégek semmi esetre se lobbizással vagy kenőpénz fizetésével jussanak hozzá a támogatáshoz a valódi pontszámuk helyett. Korábban ugyanis a teljes portfóliót az állam felügyelte, az utóbbi években viszont már csak a pályázatok 60-70 százaléka esett át belső ellenőrzésen, a fennmaradó 30-40 százalékról külső pontozók döntöttek. Szakértők szerint az utóbbi körbe tartozó felhívásoknál a források döntő többsége kormányközeli vállalatokhoz vándorolt, ennek jellemző példája az egészségturizmus ágazata. E szerint átlagosan három pályázatból jó esetben csak kettő volt tiszta, ami súlyos vádakat vet fel a kiosztott pályázati pénzek nagyságrendjét tekintve. Ugyanis a 2007–2013-as EU-s ciklusban a Miniszterelnökség beszámolója szerint a több mint 9000 milliárd forintnyi forrásra 133 ezer pályázat érkezett be, melyből 73 ezer nyert. Ezek 43 ezer pályázót takarnak, köztük 28 ezer céget, illetve 25 ezer önkormányzati, civil és állami programot. A tárca tehát retorikailag kardot emel a kenőpénz és a lobbizás ellen, arról azonban Lázár János kancelláriaminiszter és Csepreghy Nándor parlamenti államtitkár sem beszél, hány ilyen esetről van tudomásuk, és tettek-e egyáltalán feljelentést. Konkrét számok helyett a Miniszterelnökség lapunkkal azt közölte, hogy sok olyan cég van, amely nem létező kormányzati kapcsolataira hivatkozva ígér győzelmet a pályázóknak.

Lapunk korábban is felvetette, hogy a pályázói oldal szerint továbbra is gyermekbetegségekkel küzd a Fejlesztéspolitikai Adatbázis és Információs Rendszer (FAIR), hiszen lassú, akadozik, körülményes. Így akadályokba ütközhet a 2014–2020-as pénzlehívás, hiszen a központi költségvetés terhére kifizetheti a kormány a győztes pályázókat, de a fejlesztések során keletkező számlák brüsszeli ellentételezése problémás lehet. Elméletileg a rendszer össze van kötve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a cégbíróság, illetve a földhivatal adatbázisával, gyakorlatilag viszont egyik esetben sem kérhetők le automatikusan az adatok. Hiába van szó online felületről, mivel mindig csak a legfrissebb verzió látható, így a régi, eredeti adatokhoz már nem férhetünk hozzá. Csepreghy Nándor azt ígérte, egyszerűbbé, gyorsabbá válik az ügyintézés, valójában körülményes az adatbevitel és időigényes az elszámolás kitöltése, a szállítói adatbázis is hiányos. A hiányosságok többsége ma is fennáll, de a szakértők azt is hangsúlyozták, hogy az illetékes tisztviselők igyekeznek hónapról hónapra javítani a struktúrán. A FAIR elődje az Egységes Monitoring és Információs Rendszer (EMIR) volt, a különbség az, hogy ma már nem egy kitöltőprogramot kell telepíteni, hanem a webes felületen kell a szükséges adatokat megadni. Az EMIR idején a program által generált fájlt kellett kiírni egy CD-re, és azt beküldeni. Erre most nincs szükség, de mivel csak a cégek 6-8 százaléka rendelkezik elektronikus aláírással, az egyoldalas nyilatkozatot ki kell nyomtatni, és postára kell adni három napon belül. Távol vagyunk még tehát a teljesen elektronikus közbeszerzésektől.

A FAIR-rendszerrel kapcsolatban a Miniszterelnökség azt a tájékoztatást adta, hogy az európai támogatásokat auditáló főigazgatóság (eutaf) tavaly ősszel sikeresen auditálta az uniós támogatáskezelés teljes hazai működését, beleértve az intézményrendszert, a szabályozási környezetet és az informatikai támogatást. Az eutaf innentől évente utánkövetési auditokat folytat le, azaz folyamatában is vizsgálja a támogatáskezelést. A Miniszterelnökség szerint több országban nincs integrált informatikai rendszer, mégis kapnak kohéziós támogatást. A FAIR mellett a tárca néhány számmal is érvelt: a rendszerben több mint tízezer benyújtott pályázat van 2300 milliárd forint értékben. Ebből háromezer pályázatot az intézményrendszer már értékelt, 1800 támogatási szerződést alá is írtak. Az előlegigénylések és a számlaalapú elszámolások alapján 12 milliárd forintot fizettek ki a nyerteseknek. Lázár János éves kifizetési terve azonban 2048 milliárdról szól, ez a részeredmény tehát nem nagy büszkeség.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 22.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »