Úrnap az Úr szent teste és vére ünnepének is nevezett szertartás.
Sok helyen, sokáig az volt a hagyomány, hogy nem a templom körül létrehozott oltárokat járták végig, hanem az ünnep a teljes településre kiterjedt. Családok a saját házuknál vállalták az ünnepi sátrak felállítását. A szent térbe ezzel bevonták a lakóhelyet, a települést és ez azt szimbolizálta, hogy az áldás az otthonokra is kiterjedt. A sátrak elhelyezését régen a négy égtájhoz igazították.
Még napjainkban is általános szokás a körmenet és a sok virágdísz. Úrnapja idejére már teljes virágdíszbe öltözteti a tavaszt vagy a kora nyarat a természet. Az úrnapi körmenettel városokon és falvakon is összeforrt a virágszőnyegek, virágsátrak, a virágokkal díszített négy sátorban felállított oltárok képe, ezek előtt mutatja fel a pap a négy égtáj felé az Oltáriszentséget ima és ének kíséretében. Az utolsó sátor után a templomba érkezik a résztvevők tömege, és Tedeummal, hálaadó énekkel fejezik be a gyönyörű szertartást.
Nánán a párkányi egyház filiáján minden évben volt és van nagy ünnepi szertartás is. Közel van Párkány, de ősidők óta mindig volt egy nagy csoportja a hívőknek, akik igényelték és megtartották a legnagyobb szertartásokat a népi szakrális szokások szerint is.
Itt a templom körül állították fel a nagyon szép oltárokkal, virággal díszített sátrakat, és a hívők kíséretében hordta körbe Fóthy atya az Oltáriszentséget.
Az elsőáldozó kislányok, de kisebbek is, még ma is a körmenetben virágszirmot hintenek az Oltáriszentség elé.
Párkányban június 3-án a plébánia udvarán tartották meg a körmenetet, mivel a templomban javítások folynak.
Szőgyénben és Barton, a nagyobb templomokban a templom falain belül zajlott a körmeneti szertartás.
Muzslán szintén a régi szokás szerint férfiak vitték a templomzászlókat és az egykori baldachint, mely alatt az Oltáriszentséget vivő pap megáldotta a falut és annak népét.
Ez a szokás Felvidék-szerte él és újraéled.
(DE/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
