Június 3-án, csütörtökön tartották meg az 1947-ig Magyarországhoz tartozó Dunacsúny településen Krisztus szent testének és vérének ünnepét délután öt órától. A más néven úrnapi, Červený Marián plébános által celebrált, nyolc ministráns közreműködésével megtartott ünnepi misét szabadtéri körmenet követte..
Pünkösd, azaz a Szentlélek eljövetele utáni 10. napra, mindig rendre csütörtökre esik a katolikus naptárban Úrnapja, mely nálunk parancsolt egyházi ünnep is. Ezen a napon Krisztus titokzatos testét, vagyis az Oltáriszentséget ünnepli egyházunk.
Kötelező ünneppé 1264-ben IV. Orbán pápa tette földije, Lüttichi Szent Júlianna hatására, aki egy látomásában a teliholdat látta, melyből egy darabka hiányzott. Úgy értelmezte ezt, hogy az az egyházi évet jelképezi, amiből valami kimaradt, éspedig éppen az Oltáriszentség ünnepe. További ünnephez kapcsolódó feljegyzés, hogy a pápa épp Orvietóban történt tartózkodása során a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett.
Az ünnep központi eseménye a körmenet, amelyen körülhordozzák az Eucharisztiát. A körmenet útvonalán négy oltárt állítanak fel az ott tartandó rövid szertartás – evangéliumi részlet, ének az Oltáriszentség előtt, papi áldás céljából. Itt jegyzendő meg, hogy a szentségtartóban lévő ostya útvonala a Nap éves pályáját szimbolizálja, amelynek csúcspontján a Nap épp anyja, a Tejút „karjai közt” tartózkodik, s erre az időre esik Úrnapja is. A hagyomány szerint az oltárok fölé lombsátrat emelnek, a földre, a pap által vitt Oltáriszentség elé pedig a kisgyermekek rózsa- és egyéb virágszirmot szórnak.
Az Oltáriszentséget az úrmutatóban, latinosan monstranciában hordják körül, s abban helyezik ki ünnepélyes szentségimádásra is. Az úrmutató készítését az úrnapi körmenet és a szentségimádás tette szükségessé.
A szentmisén ünnepi szónoklatában Marián plébános hangsúlyozta: fontos a hitünk, nemzetiségünk megvallása mindig és minden körülmények közepette, annak ellenére is, hogy a világ hatalmai ezen erkölcsök, értékeink, kincsünk melletti erélyes kiállásunk ellen intenzíven dolgoznak.
A hat óráig tartó mise után következett a falu főutcáján a körmenet, élén a kereszttel; majd a gyertyák; a vonuló ministránsok, akiknek feladata a csengő állandó megszólaltatása volt; az önkéntes tűzoltóság képviselői egyenruhában, köztük egy hölgy; a virágszirmokat szóró óvódás, kisiskolás kislányok, a pap a monstranciával, az őt megelőző tömjénező ministráns és a hívek szép számú éneklő serege.
Négy ünnepélyesen feldíszített oltár előtt sorrendben szlovák, horvát, magyar és latin nyelven hangzott ugyanaz az evangélium, zsoltár, könyörgés, Szent vagy, Uram, szent vagy kezdetű ének, majd a pap felmutatta a négy égtáj felé az Oltáriszentséget, amit a 4 oltár is tulajdonképpen szimbolizál.
Az útra szórt virágszirmok arra emlékeztetnek bennünket, hogy életutunk, egyszer véget érő földi pályánk során mindig zarándokolunk, valahonnan valahova tartunk, hogy egyszer majd Isten útját, parancsait követve elérkezzünk az Örökkévalóhoz, a mennyei boldogságba, a szentek és boldogok társaságába.
(Forrás: https://jelesnapok.oszk.hu)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
